NEHAZUGGY

Üres tankkal, rossz motorral, rohadó kasznival, és egy alkalmatlan sofőrrel Magyarország áll

Vogronics András | 2021. December 10, Péntek | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarország előre megy, nem hátra!

Most ez az új csatakiáltás, amit a Habony-Rogán duó izzadt ki magából, ami annyit tesz, hogy a törzsfőnök minden nap beígér valamely csoportnak 10-20-30 százalékos emelést vagy juttatást vagy adományt vagy teljesen mindegy mit, csak szavazzanak rá majd jövőre. Mindegy, mennyibe kerül ez az egész az országnak. Ez a gigantikus osztogatás semmi másról nem szól, mint arról, hogy a szarzsilip átszakadt, és gondolom, a méricskélők érzik a félisten körvonalazódó vesztét a választásokon. Lehet, hogy nem úgy állnak azok a bizonyos számok, ahogy Viktor gondolja, ezért inkább eladósítja az országot, és hitelekből osztogatásba kezd. Biztos, ami biztos. Bár a tények soha nem zavarták őfényességét, azért kell úgy tennie, mintha azok nem is léteznének. Infláció, járvány, a politikai kudarcai a nemzetközi színtéren, és a korrupció mindent behálózó csápjai. Ezeket muszáj valahogy eltakarni a kíváncsi emberek elől. Na nem azoknak szól ez, akik ha Orbán a szemük előtt bukna le egy bolti lopásban, akkor sem hinnék el, amit látnak, hanem azoknak, akik még használják azt a fehér színű valamit a fejükben, amit agynak hívnak. Mert nem kell sokat gondolkodni sem. Aki látja, mi megy itt, az könnyen rájön, hogy ez a csodaország mennyire el van baszva.

Tehát az ország megy előre, ami – ha belegondolunk – ugyanakkora hülyeség, mint a Brüsszel támad minket, de ez most mellékes. Ha ennyire nem érted a szavak jelentését, akkor nagyon hülye vagy. Ez azoknak szól, akiknek adott egy nyolcvanast, meg akik a nyolckerben vagy hétkerben, vagy mit tudom én, hánykerben laknak, és annyira jól vágják a Fidesz-szlenget, mint a borotva az arcszőrzetet. Tehát a rántottahús alakú ország elindult előre, ami mondjuk ha igaz is lenne ebben a formában, akkor sem mindegy, merre van az előre. Mert akármerre indulhatunk mi így, közösen, országostul, felpakolva, az irány az kurvára nem mindegy. Gondolom, Viktor tudja, merre van az előre. Ha én szembe állok az ország térképével, akkor balra, tehát a rántottahús pont nyugatra kéne, hogy induljon, ami nem lenne baj, de ezzel szemben a sofőr arra nem nagyon szeretne kormányozni. Tehát akkor vagy meg kell fordulnia, de úgy már nem is előre, hanem hátra tartanánk, vagy rükvercbe kellene kapcsolnia, amit nem lehet, mert nem hátra tartunk. Nem tudom, érthető-e ez így, de mivel a szavaiból én napi szinten azt szűröm le, hogy nekünk kelet a nyugat, és a demokrácia nem opció, csakis az illiberális berendezkedés, akkor nyilvánvaló, hogy az irány rossz. De menjünk előre, oké, ami azt jelenti, hogy eddig álltunk, vagy csak lépésben haladtunk önmagunkhoz vagy másokhoz képest, én viszont inkább azt mondom, hogy most már álljunk le. Magyarország álljon le, és ne menjen tovább!

Ezzel a vezetővel, ezzel a 133 bátor emberrel és a rólunk kialakított lesújtó képpel, és most már nyíltan lobogtatott szélsőjobbos eszmeiséggel most húzzuk be a kéziféket, ameddig lehet. A fékeket és ellensúlyokat minél előbb helyezzük vissza a rántottahúsba, mert nem csak hogy előre nem megyünk, hanem egyenesen száguldunk. A vesztünkbe. Abba a degenerált és aberrált torzszüleménybe, amit Orbán megálmodott magának, és ahova velünk együtt becélozta magát.

Oda, ahonnan még senki nem jött vissza úgy, hogy ne szégyenült volna meg. Oda, ahova aki elindult, az utána lévő generációk nem győztek kitakarítani utánuk. Oda, ahova páran elindultak, de soha nem érkeztek meg, és csak pusztulást és romokat hagytak maguk mögött. A diktátorok mindig hittek a saját halhatatlanságukban, és az őket körülvevő szolgahadból merítettek erőt mások sárba tiprásához. Ez a mérhetetlen pénzszórás, amit véghez visz a kormány, csakis annak a bizonyítéka, hogy nagyon is tisztában vannak azzal, hogy eddig mindenkit leszartak vagy kihasználtak, vagy egyenesen kiraboltak. A mérleg nyelve elbillent, az egyensúly felborult, és nem feltétlenül az ő javukra. Szerintem a serpenyő – amiben most ők vannak – kezd súlytalanná és sebezhetővé válni. A szart átlapátolták a túloldalra, ami megtelt, és felemelte őket a 12 éve tartó alkalmatlan, korrupt kormányzásuk piedesztáljára. Ők vannak a reflektorfényben, nincsen konkurencia, nincsenek már olyanok, akikre mutogatni lehetne. Gyurcsányon és Soroson, no meg Brüsszel kívül. Ez a téma meg már nem annyira menő, mint volt rég. Bármennyire is sikerült mindig mumust találni, és úgy csinálni, mintha ott sem lettek volna, ez az illúzió kipukkant, mit egy nagy lufi, ami levegővel és üres lózungokkal volt felfújva.

A végjáték elkezdődött, és szerintem nagyon csúnya lesz, nem csak rájuk, hanem ránk nézve is. Kár ezért az országért, kár értünk. 30 év hosszú idő, megint kezdhetjük majd ott, ahonnan annak idején elindultunk. Ha úgy jobban tetszik, kimaradunk 3 dobásból, és még a rajtvonalra is visszakulloghatunk. Bízni viszont lehet, sőt kell is, hogy egyszer talán rátalálunk arra az útra, amit sok nagy elődünk keresett, de ha meg is találta, letévedt róla. Sajnos. 30 éve kaptunk egy esélyt, de nem éltünk vele. Az ár, amit fizetünk érte, nagy. Túl nagy, csak ezt sokan még nem értik, és talán soha nem is fogják érteni. Magyarország nem megy sehova, hanem egy helyben topog, és folyton a visszapillantóba bámul, miközben mindenki leelőzi. Üres tankkal, rossz motorral, rohadó kasznival, és egy alkalmatlan sofőrrel Magyarország áll. Egyelőre.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!