December 7,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Nem mondom, sokkal egyszerűbb lenne beleülni a készbe valamelyik ezer tehetségű vállalkozónak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 450,813 forint, még hiányzik 2,549,187 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Éppen itt volt az ideje annak, hogy kidugja a fejét a gumicsizmából Lázár János, Orbán Viktor egykori mindenhez is értő bizalmasa, jelen állás szerint a vidéket gőzerővel szolgáló lótenyésztő. Nem először fut neki ennek a kérdésnek, már kezdek gyanakodni, hogy az van kiadva feladatnak: tesztelje a reakciókat. Lázár a Portfóliónak adott meglehetősen kimerítő interjút. Úgy tűnik, jelenleg a patrióta a kedvenc szava, de a vivát és az abcúg is elhangzik a szájából. Ha már itt tartunk – bár messze nem erről óhajtok értekezni, mintegy kis színesként döföm ide -, a patrióta szó francia eredetű, az abcúg német, a vivát pedig latin. Ez nem fontos, de magyarkodási szempontból legalább vicces.

Tehát ott tartottam, hogy a lovakhoz is remekül értő Lázár János ismét előhozakodott kedvenc témájával: az önellátó élelmiszertermelés fontosságával, és a magyar tulajdonú élelmiszerlánccal. Ez tényleg igazi árvalányhajas, gémeskutas, de leginkább délibábos elgondolás, ugyanis a magyar mezőgazdaság nem alkalmas arra, hogy önellátóvá tegye az országot. Már persze akkor, ha feltételezzük, hogy a lakosság nem fog a jövőben krumplin, répán, kukoricán, búzán, napraforgón és gumókon élni. Márpedig aligha fog. De nem is hiszem, hogy erről szól a dolog.

A koronavírus-járvány és az energiaválság alatt is szembesült Magyarország azzal, hogy bármikor veszélybe kerülhet az ország ellátása. Emiatt fontos a függetlenségre való törekvés. Ezt három területen lehet elérni: az egyik az energetika, a másik a pénzügyi szektor, a harmadik pedig a tágan értelmezett élelmiszeripar.

Aha. Ezek szerint ahol nem terem jól a krumpli, oda olajkutakat fúrunk. Persze értem én, nagyon keserves dolog, hogy az élelmiszerkereskedelmet még nem sikerült lőrincesíteni, pedig mi pénzt ki lehet onnan lopni! Lázár szerint könnyfacsaró, hogy magyar kézben és domináns pozícióban lévő élelmiszer diszkontlánc még 30 évvel a rendszerváltás után sincs Magyarországon. És kell nekünk (értsd: a NER-nek) nagyon, de populista lózung azt állítani, hogy azért kedvelik a jómagyar emberek a multikat, mert ott normális áron jutnak hozzá friss árukhoz, ráadásul igen széles a választék.

Kezdjük talán ott, hogy a CBA teljesen magyar kézben van. Lázár János erről bátran kérdezze meg a névrokonát, Lázár Vilmost. Harminc éve létezik az üzletlánc. Arról igazán nem a Lidl meg az Aldi tehet, hogy nem igazán halad a magyar üzletlánc sehonnan sehová. Ugyanis a Lidl és az Aldi tulajdonosai nagyon komoly összegeket invesztálnak az üzletláncaik kiépítésébe, a már működő üzletek felújításába, a dolgozók bérezésébe, a kínálat bővítésébe. Nem állítom, hogy gyakorlott CBA látogató vagyok, mert a környékünkön nincs ilyen műintézmény, de megfordultam már néhány üzletükben. Mit mondjak? Ha nagyon kisasszonyosan akarok fogalmazni, akkor azt mondom: sem az árak, sem a kínálat, sem a termékek – főként zöldség és gyümölcs – minősége, sem a kiszolgálás színvonala nem ütötte meg az általam elvárt szintet. Ha kevésbé vagyok disztingvált akkor azt mondom: ilyen lepukkant eladóteret, ennyi halomban fonnyadó vagy éppen félig elrohadt zöldséget és gyümölcsöt, ilyen gyér kínálatot és udvariatlan kiszolgálást ritkán lát az ember egyetlen kupacban. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden üzletük ilyen, valószínűleg én vagyok a szerencsétlen, hogy éppen az 5-6 legszarabb boltjukba szédültem be.

Na tehát. Hát itt van ez a remek magyar lánc, mégsem képesek letarolni a piacot. De még csak tartani sem képesek a lépést. Sőt, a kanyarban sincsenek a konkurenciához képest. A hazai pálya előnye nem segít nekik. Eszük ágában sincs hazai termékeket forgalmazni. Akár a húskészítményeket nézem, akár a gyümölcsöket, akár bármi mást, külföldi termékek vannak túlsúlyban. De hagyom őket békén, beszélgessünk a reménybeli M. és Szomszédja üzletláncról. Azt hogyan kell elképzelni? Mitől lesz versenyképes? Mert annak kell lennie, ha meg akar állni a lábán. Nem mondom, sokkal egyszerűbb lenne beleülni a készbe valamelyik ezer tehetségű vállalkozónak, de azzal meg az a baj, hogy egy hónap sem kellene, és alighanem elkezdene lerohadni az is, ami eddig jól működött. Márpedig ha lerohad, elmaradnak a vevők. Ugyanis nem csak megszerezni kell, hanem működtetni is. Ahhoz kell pénz, hozzáértés – bár az persze csak liberális humbug -, infrastruktúra, beszerzési források és egyéb ilyen hülyeségek. Magától semmi nem működik, annyi pedig nincs már ebben az országban, hogy a szállodák mellett egy üzletláncot is eltartson állami támogatás címszóval.

De tegyük fel – mert naiv hülyék vagyunk -, hogy nem a készbe akar beülni senki, hanem a két dolgos kezével akarja felépíteni a hálózatot. Hát hajrá! Eddig mi gátolta? Vagy mi gátolta a kormányt abban, hogy segítse a magyar termelőket minőségi árut előállítani? Mert ami most megy, az nem annyira remek, én legalábbis kifejezetten nem veszek honi krumplit, valamiért nem szeretem, ha a felét ki kell dobálni, mert beteg, fertőzött, fekete, gusztustalan és ehetetlen. Lehet ám normális cuccot is termelni, lehet magyar paprikát zacskózni, lehet a büdös birkahús helyett minőségit megtartani – és nem exportálni -, lehet finom magyar gyümölcsöt termeszteni. Esküszöm, meg fogom venni akkor is, ha kicsit drágább, mint az import. De ameddig ez nem megy, addig leszarom. Akkor is, ha Lázár János felsorol még vagy hat lejárt szavatosságú kifejezést.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!