Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A MOK véleményére egészen biztosan most sem fognak adni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A MOK, vagyis a Magyar Orvosi Kamara egy majdhogynem könyörgő levelet tett közzé, amelyből kiderül, hogy a közegészségügy ismételten az összeomlás szélén áll. Ez nem azt jelenti, hogy valaha is teljesen össze fog omlani a rendszer – hiszen mindig lesz olyan kórház, amely képes még működni –, de azt igen, hogy országos szinten kezd megint tragikussá válni a helyzet. Ismét orvosokat, ápolókat és egyéb szakembereket utaztatnak országos szinten. Urológusok, szemészek kerülnek újra covidos betegek közelébe, hogy legalább valaki ott legyen az ágyuk mellett, amikor már nincs mit tenni. Már az előző hullámokban is jól látszott, hogy a kormány elrontotta a katonás szervezést, de ezen még csak javítani sem kívántak, inkább hagyták a francba az egészet. Aztán most, a sokadik hullám idején – amely talán az eddigi legdurvábbnak néz ki – újra azt csinálják, amit korábban: kapkodnak, hibát, hibára halmoznak, ami betegek ezreinek halálát fogja jelenteni majd.

A MOK tényleg könyörög azért, hogy történjen már valami, mert az nem járja, hogy az egészségügyben dolgozók újra és újra kénytelenek lehetetlen körülmények között harcolni azzal a betegséggel, amelyre gyógyszer a mai napig nincs, csak védőoltás. De mivel az ország oltási stratégiája igencsak megkérdőjelezhető (az idősek kínai oltással történő immunizálása különösképpen), ezért talán annyira nem is meglepő az, hogy ismét elszabadult a járvány. Mert az egy dolog, hogy Orbánék tízezres tömegrendezvényeket tartottak sorban, egymás után – ilyenek külföldön is voltak, mégsem robbant be a vírus –, de ez alapvetően még nem kellett volna, hogy azt jelentse, hogy ismét elszabadul a járvány.

De elszabadult, amit igen nehéz lenne letagadnia bárkinek is. Márpedig ha elszabadult, akkor éppen a MOK az, amely pontosan tudja, hogy mivel is javítható a helyzet. Egy teljes listát tettek közzé, amelyet a kormány egészen biztosan nem fog persze követni, hiszen ahhoz változtatni kellene különböző dolgokon. De lássuk miféle helyzet alakult ki az egészségügyben az elmúlt hetekben:

Gőzerővel dolgozva is belefulladnak a betegekbe az sürgősségi osztályok (SBO-k), újabb és újabb osztályokat alakítanak át és nyitnak meg a COVID ellátáshoz, ide szemészeket, urológusokat, sebészeket és ezen osztályok nővéreit átvezényelve. 

(…) ám lelassuló oltáskampányon kívül nem történt érdemi megelőző intézkedés. Az ITO-k pedig egy ponton túl racionálisan nem bővíthetőek tovább. Hiába van elég gép, ha a személyzet egyre fogyott az előző járvány óta. Megbetegedtek és meghaltak, kiégtek és kiléptek. Megfelelő számú szakszemélyzet nélkül pedig nincs valódi intenzív terápia.

(…) A most kijött miniszteri rendelet 20 intenzív ágyra 1 szakorvost (őszintén reméljük, aneszt-ito szakorvost), egy orvost (bármilyet?!) és 5 nővért ír elő minimumfeltételként.

(…) Lehet újra és újra áldozatot kérni az egészségügytől, annak dolgozóitól. Lehet harmadszor,  negyedszer is. Tényleg ez a dolgunk. De tessék megadni a módját!

Enélkül a járvány végére az eddig is sok sebből vérző közellátás tönkremegy.  Addig is mindenkit el fogunk látni ahogy erőnkből és tudásunkból telik – de egy bizonyos szint felett már csak háborús körülményekre emlékeztető, erősen kompromisszumos módon.

Pár hete még arról cikkeztek a magyar lapok, hogy milyen borzasztó körülmények uralkodnak a szomszédos Romániában, de ha így haladunk, nem kizárt, hogy nálunk is pontosan az lesz majd. A különbséget csupán az fogja jelenteni, hogy az itteni helyzetről nem számolhat majd be a sajtó videók, fotók formájában, hiszen kormányzati intézkedésként ki van tiltva mindenki. Majd névtelen orvosok és nővérek nyilatkozhatnak, mint korábban, csak ezek hatása közel sem olyan jelentős, mint egy-egy videóé. Ezt pontosan tudja a kormány is, de nekik nem származik érdekük abból, ha az emberek látják a saját szemükkel, hogy az egészségügy összeomlott. Elég, ha beszámolnak a halottak számáról, aztán annyival letudták a dolgot.

Vidéken, ahol kórház se nagyon van, a sok fideszes fanatikus úgysem fogja majd elhinni, hogy a kórházakban milyen állapotok uralkodnak. Nem látott videókat, fotókat, akkor meg hogyan is hinné el? Orbán is biztosan be fogja majd jelenteni, hogy nincs szakemberhiány, van elég lélegeztetőgép és eszköz is, minden a tervek szerint halad. Hogy ez a felfogás további hány szakápoló és orvos pályaelhagyását fogja eredményezni, azt nem tudom, de akár az ezres nagyságrendet is el lehet képzelni. Pedig már így is borzasztó kevesen maradtak arra, hogy korunk talán legsúlyosabb kihívásával felvegyék a harcot. A MOK könyörög, de a civilek, az önkormányzatok egy jelentős része is könyörgött már korábban, a kormány mégsem reagált ezekre. Itt az eredménye Orbán járványpolitikájának, katonai vezénylésének, amely szerinte az egyik legjobb volt a kontinensen. Hiszen a gazdaság is meg van mentve, nemde? Az, hogy már több mint 32 ezer honfitársa halt bele a járványba egy ilyen picike országban, őt nem érdekli.

Világsiker ez tehát ismét, belegondolni sem akarok, hogy milyen hetek elé néz most az egészségügy, és még hány magyar állampolgárnak kell meghalnia azért, mert a kormány képtelen egy épeszű védekezést összehozni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.