NEHAZUGGY

Ha már az effektív elmebaj szóba került

Bulvárpolitikai jó reggelt, vidám vasárnapot és raklapnyi csodával határos jó dolgot kívánok mindenkinek! Nem igazán közügy, de miután kettőt ráauldtam az egykori gázszerelőné, Kelemen Beatrix helyesírási hibáktól sem mentes, bántó infantilizmustól túlcsorduló költészetére, már sokkal jobban vagyok. Nem valószínű, hogy az én jótanácsaimra tartana igényt, de szerintem nemes, humánus cselekedet lenne, ha a jövőre nézve nem ragaszkodna feltétlenül a versíráshoz, hanem megmaradna a női princípiuma kifejezésére tökéletesen alkalmas festegetésnél. Nem mintha én ki akarnék kukázni bármit, amit ember alkotott, de ezt nagyon nem kellene erőltetni. Pláne berámázni, üveglap alá tenni és mutogatni nem kellene. Azok a modern, nonfiguratív, kéthetes kiállítást érő festmények szerintem már így is a művészi önmegvalósítás igen magas szintjét jelentik. Ami másnak soha nem adatik meg. Csak azért bátorkodom ezt szóvá tenni, mert ezek szerint nincs senki Magyarország közpénzből Forbes-listás milliárdosa exfeleségének környezetében, aki szólhatna neki, hogy vannak dolgok, amelyeket érdemes magánügynek megtartani.

De ha már így kéretlenül szóba hoztam a női princípiumot, és mert attól teljesen függetlenül is a bulvárpolitikához tartozik. Pirosbetűs ünnepnap ez a mai, amikor is 1470 küldött részvételével tartja sorban huszonkilencedik tisztújító kongresszusát az állampárt, ahol miután elhangzottak a háborús propagandabeszédek, szavaznak az elnök, valamint a négy alelnök személyéről. Az egyélőisten tegnap már egy, az évtizedekkel ezelőtt lenyúlt Roxette-dallal megtámasztott nosztalgikus propagandavideóval hangolt az eseményre, amelyből megtudhattuk, hogy egyszerűen imádja őfényességét a nyája. Mit mondhatnék? Tűkön ülök. Ez maximálisan indokolt is, amennyiben a pártelnöki pozícióért egyetlen bátor jelölt száll versenybe megint. Saját magával. Nem azért izgulok, hogy vajon Orbán Viktor képes lesz-e legyőzni saját magát, hanem hogy meglesz-e a demokratikus pártokra oly jellemző egyhangúság, vagy lesznek olyan bátorak a küldöttek között, akik kibégetnek a sorból.

Ami pedig a női princípiumot, vagyis a négyből egy darab nőnemű alelnököt illeti, feltéve, hogy Kósát, Kubatovot és Németh Szilárdot visszatapsolják (igen, vissza fogják tapsolni): milyen kár, hogy miniszteri rangú politikus nem töltheti be hosszú ideig az alelnöki posztot, ezért Novák Katalin helyett most új alelnököt kell választani. A sajtó már egy ideje találgatja, hogy vajon ki a legesélyesebb erre a székre: Koncz Zsófia, a tavalyi szerencsi időközi választáson megválasztott országgyűlési képviselő, Vitályos Eszter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának uniós fejlesztésekért felelős államtitkára, Gál Kinga európai parlamenti képviselő, vagy netán Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő? Az én egyetlen kérdésem az, hogy nem tökmindegy, hogy a nőügyekkel különben sem foglalkozó egyszemélyes pártvezetés pontosan mit döntött ebben az ügyben? Nem tökmindegy? De. Tökéletesen mindegy.

Egy olyan pártban, amelynek oszlopos tagja lehet a mai napig Kövér László, aki ráadásul Magyarország egyik közjogi méltósága, de aki ennek dacára úton-útfélen jogot formál arra, hogy beletörölje a szaros gumicsizmáját mindenkibe, aki kívül esik vagy egyenesen szemben áll a teljhatalommal uralkodó Fidesszel, aki meg van győződve arról, hogy ő eldöntheti, ki a  magyar, ki milyen alapon magyar, hogy van-e elég unokája ahhoz, hogy magyarnak lehessen tekinteni, nem tökmindegy, hogy ki lesz a Fidesz női alelnöke? Nem akarom korán reggel felidegesíteni magam, mert ahhoz képest, hogy Kásler Miklós szerint a járvány sokadik, elszabadulásnak indult hullámában húsz betegre elég egy szakorvos, egy orvos és öt ápoló (miközben a szakmai normák szerint egy orvos egyszerre legfeljebb négy beteget képes megfelelően ellátni intenzív osztályon, egy beteg mellett pedig legalább egy szakápolónak kell lennie, de például a páciens mozgatásához már négy ápolóra is szükség lehet!!!), alighanem szánalmas azon rágódni, hogy Kövér László hogyan szabadult el már megint a Polgári Mulatóban, ahol fellépése volt neki csütörtök este. De azért néhány gondolat erejéig muszáj. A Kövér nevű liberálisból lett keresztényfundamentalistát arról kérdezték a Fidesz mikrofonállványai, hogy mit gondol az ellenzéki előválasztás győzteséről, aki magát kereszténynek vallja. És Kövér válaszolt:

A kettőnek semmi köze egymáshoz, a kereszténydemokrata politizálás jövőjébe Márki-Zay nem tartozik bele. (…) Mert gyümölcséről ismerszik meg a fa, ugye. Tehát az egy dolog, hogy mit mond magáról, de az, hogy a világ fontos dolgairól mit mond, az mégiscsak fontosabb. Úgy értem, jobban eligazít arról, hogy ő kicsoda, micsoda, és honnan jött, hová megy, mint az, hogy egyébként ő magát hogyan címkézi. Énnekem az a véleményem róla, mint a volt miniszter úrnak a Bajnai-kormányba’, vagy inkább Deutsch Tamásnak, hogy nem futó. Futó nélküli bolond. (…) Tragédia történt jónéhányszor, mikor effektív elmebajosok kerültek – így vagy úgy, valamilyen okból kifolyólag – az ország vezető pozícióiba. A két dolog az sajnos nem zárja ki egymást, a demokrácia meg egyébként is egy veszélyes üzem. 

Az biztos, hogy veszélyes üzem a demokrácia, házelnök elvtársúr. Elsősorban a Fideszhez hasonló politikai képződmények hatalmára nézve rohadt veszélyes, nem is csoda, hogy egy évtizede nagyüzemileg számolnak le vele. Mióta végképp világossá vált számukra, hogy a demokráciával csak a baj van. Nem véletlen, hogy a Fidesz tisztújítónak csúfolt kongresszusa már évek óta előre le van futva, legfeljebb az a kérdés, hogy a felszólalók hogy ébredtek reggel, és pontosan mennyi epét hánynak ki magukból. Arra viszont fel szeretném hívni a figyelmét Kövér nertársnak, hogy 1986-ban, amikor ő serényen építette a fényes jövőt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársaként, Márki-Zay Péter 14 éves volt, ezért szerintem 2021-ben talán nem Kövérnek hívják azt az embert, aki illetékes annak eldöntésében, hogy a kereszténydemokrata politizálás jövőjébe ki tartozhat bele és ki nem. Bárcsak a határon túli magyaroknak szánt támogatásokból vásárolt 240 millió forintos budai villával kapcsolatban lett volna ennyire bőbeszédű ez a derék kereszténytálib. Azzal viszont rohadtul egyetértek, hogy a hatalmi pozícióba kerülő effektív elmebajosok valóban tragédiával felérő pusztítást képesek végezni, ha a nép demokratikusan eltátja a száját, és nem figyel oda.

Mondjuk én Kövérrel ellentétben nem jogosítom fel magam arra, hogy orvosi képzettség hiányában orvosi diagnózisokat állítsak fel, pedig nekem is körülbelül annyira jön be Kövér feje, mint Kövérnek a Márki-Zay Péteré. Szóval én nem állítom, hogy Kövér kollégiumi lábszagtársa és elvtársa az ország illiberális kifosztásában effektív elmebajos-e, vagy sem, ezt az orvosain kívül senki más nem döntheti el. De ha már az effektív elmebaj így szóba került, nekem például eléggé beteg dolognak tűnik az, amit az ország miniszterelnöke és az országvezetés kipcsak fronton művel. Az oké, hogy a kórházak lassan már megint fullon vannak, a forint összeomlott, az infláció elszabadult, hitelekből dübörög a gazdaság, és normáliséknak ilyenkor talán nem az prioritás, hogy a FIFA elnökét fogadják a rezidenciájukon. Ahol egyébként azokat tíz év alatt nem akaródzott fogadni a diákoktól a pedagógusokig, akik erre igényt tartottak.

Hanem hogy mi franc ez az egész falon túltolt türkkipcsak-magyar agyhalál? Mi a túróért akar Kövér főnöke közös V4-Türk Tanács-csúcsot jövőre Budapesten? Milyen hagymázas baromság az, hogy a magyar és a türk népeket hosszú évszázadokra visszanyúlóan történelmi és kulturális örökség köti össze? Melyik történelmi örökség? A 150 éves török hódoltság, vagy melyik? Mi a francért akarna Szlovákia, Lengyelország és Csehország Orbán rögeszméjén felbátorodva türktanácskozni? Miért nem Finnországgal, Dániával vagy Hollandiával barátkozunk a legmagasabb szinteken? Mi közünk nekünk Tadzsikisztánhoz meg Kirgizisztánhoz, miközben tíz fideszes szavazóból vajon hány tudja megmutatni a térképen, hogy hol van Üzbegisztán vagy Kazahsztán? A 21. században, ahol az a magyar és a kereszténydemokrata, akinek Kövér László megengedi, Magyarországnak milyen érdeke fűződik ahhoz, hogy egy rakás, a keresztényeket reggeltől estig üldöző, sötét autokráciákhoz dörgölőzzön? Nem azt kérdezem, hogy Orbánnak és gazdasági-hatalmi holdudvarának mi az érdeke, hanem az országnak mi az érdeke? Nem úgy volt, hogy nem leszünk gyarmat? Akkor miért hajlong az ország miniszterelnöke egy olyan iszlám nagyhatalom véreskezű diktárora előtt, amely állam 150 évig megszállás alatt tartotta mimagyarokat? Miért kell nekünk világ szégyenére kilógni Európából? Hacsak nem pont azért, mert a demokrácia veszélyes üzem, és mert az orbánizmus nem kér a demokratikus és jogállami keretekből. Jó, azt hiszem körbeértünk, elengedem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább