Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Bunkónak lenni márpedig a nemzeti büszkeség szerves része

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A régóta zajló neres kulturális forradalom elérte csúcspontját. Legalábbis remélem, hogy ezt már nem fokozzák tovább, ha másért nem, idő hiányában. Nem kifejezettem mániám nézni a Pesti Tv különféle attrakcióit, így a Politikai Hobbista címűt sem. Ahányszor kísérletet tettem ilyesmire, néhány idősödő, kissé vagy nem annyira kissé szétfolyásnak indult, 16 éves kamasznak maszkírozott pasas röhögcsélt úgy, ahogy én azt még csak csoportokba verődött kamaszlányoktól hallottam. Csak ameddig a lányoknak ez természetes állapotuk az életkoruk okán, hamar ki is szokták nőni, középkorú férfiak esetében nem sok esélye van a kinövésnek. Legfeljebb a kihízásnak.

Demeter Szilárd minapi kijelentésére többen felkaptuk a fejünket, az én fejem is ott volt a felkapottak között. Mert mégis van abban valami ámulatra méltó dolog, amikor a magyar kultúra élére ültetett, lényegében teljhatalommal felruházott pártkatona a tulajdon ízlésvilágát teszi közkinccsé. Olyat igen sokan mondhatunk ebben az országban, hogy szívünk szerint kidobnánk a magyar irodalom akárhány százalékát a kukába, egyáltalán nincsen semmi jelentősége, jogunk is van rá, ha ráadásként ennyi eszünk van, hát mondjuk. Demeter Szilárd egyike azoknak az embereknek, aki ezt történetesen nem teheti meg. Ő nem tud magánemberként magánvéleményt mondani. Azért kapja az indokolatlanul magas fizetését, hogy ne legyen magánember, és ne legyen nyilvánosan magánvéleménye. De neki persze van, elő is adja, fel is kavarodik a gyomra azoknak, akik egy kissé máshogy gondolják a demokráciát és mást értenek politika alatt.

A közepesen sikertelen DJ-ből lett fideszes megmondóember és kis barátai pedig tökéletesen egyetértenek az Erdélyben közepesen sikertelen, ám az anyaországban a csillagokig repített, saját bevallása szerint megveszekedetten orbánista és 110 százalékig fideszes kultúrharcossal. Hogy hát valóban, ki kell dobni a picsába a magyar irodalom – bár ők már kortárs irodalomról beszélnek, Demeter nem tett ilyen megkülönböztetést – 80 százalékát, és akkor még engedékenyek voltak, mert akár az egész is mehetne a szemétre. Jeszenszky többször elmondta, hogy attól függetlenül, hogy Demeter teljes joggal szarnak tartja a magyar írókat, ad nekik egy rakat lóvét.

Ez a történet idáig is olyasmi, ami minimum korhatáros karika után sikolt. Nem a káromkodások miatt, hanem azért, mert a fejlődő szervezetet nem lenne szabad kitenni annak, hogy ennyi bárgyú baromságot végighallgasson. Különösen érdekes a vihogószeánsz elején az a jelenet, amikor a kétségkívül hihetetlenül művelt örökifjak azon poénkodtak, hogy Demeter nem ám csak az irodalom nyolcvan százalékát kukázná, és ezt ő magánemberként akkor is mondhatja, ha az a belpesti idiótáknak nem tetszik, hanem hogy az is kiderült, lelki okokból a PIM és minden más atyaistene gyűlöli a színházat. A stúdióban boldogan összebüdösödő társaság ezt nyomban igazolásnak érezte, hiszen tényleg, heteroszexuális fehér férfiember valóban nem szereti a színházat. Komoly lelki gyötrelem után rászántam magam arra, ami egyébként nem szokásom, leiratozom a beszélgetés vonatkozó részét. Neveket nem írok, mert nem is tudom mindenkiről, hogy kicsoda, de főként nem is érdekel, leginkább pedig nem tartom indokoltnak megjegyezni a nevüket arra a kis időre.

Műsorvezető: Na, valami olyat is mondott egyébként Szilárd az interjúban, hogy hát ő személy szerint egyáltalán nem szereti a színházat (a háttérből: Jujj!), neki az olyan, mint amikor más embernek fogászatra kell mennie.

Vihogó pasas 1: Ezt mondjuk tökéletesen megértem, tehát nem tudom, hogy a tizenkilencedik században ugye külön költözött a két fontos intézmény, a színház meg a bordélyház, és tehát akkor mi dolga van ott egy férfiembernek azóta?

Műsorvezető: Hát megmondom. Maximum annyi, hogy azér megy színházba, hogy hogy megmutassa a csajának, hogy ő milyen kifinomult lélek. És akkor úgy véli, hogy mondjuk ezzel az álcával sokkal könnyebben ágybavihető.

Vihogó pasas 1: Na jó, de ezzel azt mondtad, hogy ugyanazér mennek színházba mint (itt röhögésbe fullad a dolog, a szöveg nem érthető)

Műsorvezető: Na jó, de hogyh(íjják) a színház alatt végig ugye, az előadás folyamán végig – kisípolt rész – cigarettázással jár már az izé. Ha dohányzik, persze. Meg ha heteró.

Folytathatnám, de nekem is van gyomrom, és még nem reggeliztem. Akit érdekel, bátran tekintse meg a felvételt. Innentől kezdve nem Demeter Szilárd a tényező – ahogy előtte sem volt és most sem tényező, kizárólag Orbán Viktor akaratának és a mi pénzünknek köszönhetően (aki gondolja, bátran köszönje meg) húzogathatja a kamera előtt a kinyúlt pulóverét, és játszhat korlátlan kultúrvezért mindaddig, ameddig megtartja őt a 110 százalékos fideszessége a posztján -, hanem az, hogy ezek szerint a jobboldali keresztény éspláne konzervatív egyharmados kétharmad szellemi színvonala, és kultúra iránti igénye ennyi, egy centivel sem több.

Még ez sem lenne baj önmagában, mindenki pontosan abban a szellemi posványban tenyészhet, ami komfortos számára. A baj az, hogy ezek a kultúrharcosok nem a becsülettel és hasznosan átdolgozott nap után, a kocsmaasztalnál, a harmadik sörrel öblögetve adják elő a baromságaikat saját zsebre, hanem széles körben terjesztik a sötétséget, mégpedig az adófizetők pénzén. Semmi vicceset nem találok abban, ha a tévénézőt, újságolvasót abban erősítik ezek a figurák, hogy bunkónak lenni márpedig a nemzeti büszkeség szerves része. Én persze azt nem tudom, hogy minden kereszténykonzervatív, minden körülmények között a normalitást képviselő, sőt, egyenesen a normalitást megtestesítő honfiú azért megy színházba – ha megy -, hogy utána dughasson egyet, mert egy heteroszexuális fehér férfi ezek szerint alkatilag ilyen. Ez a természetes. Ez a normális a NER kiművelt emberfőinek körében.

Egyáltalán nem gondolom azt, hogy erővel bele lehet vagy bele kell verni bárkibe a kultúra iránti igényt. Nem kell, mindenki lehet olyan sötét tapló, amilyen csak lenni akar. De azt igenis mondom, hogy nagyon gazdag országnak kell lennie annak, amelyik tíz- és százmilliókat tud arra áldozni, hogy ezek az emberek a tévében, sajtóban, bárhol hirdethessék a saját igénytelenségüket, mert ilyet bármelyik negyedosztályú kocsmában találunk este nyolc után, és az ingyen van. Ráadásul a kocsmába nem engednek be kiskorúakat, de Demeter Szilárdot és a fenti műsorhoz hasonló szarokat korhatár nélkül nézhetnek, hallgathatnak. Ha már sikerült a rezsimnek legyűrni a kiskorúakra leselkedő veszélyt, melyet az LMBT jelent, ideje lenne ezzel is kezdeni valamit, különben ez az ország menthetetlenül olyan szar hellyé válik, amilyennek sokszor már most is látszik.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.