NEHAZUGGY

Vércinikus, önelégült vigyorral az ábrázatán

Zivatarok, széllökések, esőzések ide vagy oda, jó reggelt kívánok! Mindenkinek, aki még egyáltalán idetalál mostanában, miután tapasztalatunk szerint a Facebook és az ő algoritmusa ki tudja már hányadszorra még az eddiginél is lejjebb letekerte az efféle közéleti tartalmak elérését. Csattanós válaszlépéssel nem tudtunk előrukkolni; nem is vagyunk abban a helyzetben, és ha esetleg abban a helyzetben lennénk sem valószínű, hogy helyesnek tartanánk a Mészáros Lőrincnél nem okosabb Zuckerberg birodalmának fizetni azért, hogy szórja, terjessze a tartalmainkat. Ahogy az egyébként is mindent túlüvöltő, elbutító és nyomorba döntő fideszes propagandát terjeszti. Jó pénzért. Amely propaganda terjesztésére egyetlen fillér közpénz sem túl drága. Nem is sajnálják rá az érintettek. Egészségükre.

Ez minden antropológiai pesszimizmusom ellenére sem fogja a kedvemet szegni arra nézvést, hogy a saját értékrendemtől és meggyőződésemtől semennyire nem függetlenül, teljesen szubjektív és tendenciózus szempontok alapján összefoglaljam, amit tudni érdemes arról a narancssárga színű buborékról, amely nem egyszerűen foglyul ejtette az életünket, de olyan beláthatatlan pusztítást végzett tizenkét év alatt, amelyet talán az. Pedig az állítólag mindent is begyógyít. Ami már most is belátható, az meg éppen most történik. Lehet, hogy közhely, de ütős: több mint egy évtizednyi agymosás, hergelés, kőkemény manipuláció biztosan nem múlik el nyomtalanul. Egy friss felmérés szerint arra például már biztosan elég volt, hogy mimagyarok körében Kína (35%) és Oroszország (30%) elfogadottsága meglepően magassá vált, miközben az Egyesült Államoké (13%) rekordalacsonyra süllyedt. Az is igaz, hogy 2007-ben az Orbán nevű ember még nem akart a Gazprom legvidámabb barakkja lenni, ma már Szijjártó úgy tárgyalgat a Gazprom-vezérkarral, mint a legjobb haverjával, Moszkvába meg úgy járkál, mintha éppen hazamenne.

Az Orbán nevű ember, aki jobb ötlet híján mostanság megint a túlárazott határkerítésére kunyerál pénzt az EU-tól (kivételesen nem szamizdat, hanem levél formájában, Brüsszelben meg is kapták a levelet), illetve migránsoktól rettegő nyugdíjasokról készült propagandavideóval borzolja a kedélyeket, tegnap kivételesen nem az orosz és kínai haverjaihoz dörgölőzött, hanem a dél-koreai elnököt látta vendégül a Karmelitában, ahol kitörő örömét fejezte ki, hogy Dél-Korea kitüntetett partnert lát Magyarországban. Azt mondta, hogy csodálattal tölti el őt, vagyis mimagyarokat, ahogy Dél-Korea ötvenmillió ember erejével a világ egyik vezető technológiai hatalmává vált. Úgyhogy csak a legjobbat mondhatja el a Magyarországon lévő koreai cégekről, fantasztikus beruházásaik vannak itt. Ráadásul – mennydörgé az egyélőisten – nagyon becsületes emberek, minden megállapodást betartanak, a határidők teljesülnek, nagyon szeretünk velük együttműködni, ezért bízik abban, hogy a látogatás magasabb szintre emeli ezt a kapcsolatot.

Amellett, hogy nincs is annál szebb, mint amikor egy útszéli haramia mentalitásával felruházott, rozzant erkölcsű figura a becsület szót a szájára veszi, máris olyannyira magas szintre emelték ezt az együttműködést, hogy meg is kezdték a tárgyalásokat egy komoly (!) dél-koreai egyetemi kampusz létrehozásáról Budapesten. Valamiért a falat kenyér jutott eszembe erről a marhajó hírről, különös tekintettel a Kínai Kommunista Párt budapesti kampuszának (másik) ordító sikertörténetéről. Amely Fudan Egyetem ugyan még nem létezik, de az azt fenntartó alapítványnak már van egy új főigazgatója. Közben az általános és középiskolai rendszer olyan állapotban van, hogy magyar gyereknek esélye nem lesz majd bejutni bármely idehurcolt ázsiai elitegyetemre, amit az összkomfortos nyomorúság és elhülyülés szemétdombján kapirgált össze ez a közveszélyes küldetéstudat. Ámazonban jó lesz a futószalag mellett, ahol – Orbán rögeszméinek dallamára – az önbizalomban kifejeződő erős nemzeti öntudatával belepusztulásig szolgálhatja az orbánista munkaalapú gazdaságot.

Addig is. Ez az alant látható tartalom tényleg elkészült. Nemhogy elkészült, de komolyan fel is tolták a Facebookra. És tényleg ezzel a fotóval tolták fel. Az, hogy beszarok, távolról sem tudja kifejezni azt, amit érzek. Nem attól, hogy a bruttó valamiért lemaradt a propaganda kompozícióról, nem is attól, hogy miként nyáladzik a poszt alatt a Rogán-kotta szerint odavezényelt Böröcz-Wintermantel kommandó. Hanem hogy közel 12 év kétharmados szabadrablás után a soros parlamenti választás előtti utolsó száz méteren azzal kampányolsz, hogy a választási év januárjától már 200 ezer forintra, aktuális árfolyamon majdnem 560 euróra emelkedik a minimálbér (tekintve, hogy kevés országban magasabb az adóterhelés, mint a magyar minimálbéren, amelyen 30% feletti, ha nem tévedek, ez nettóban alig lehet több 370 eurónál), és ezt ráférceled egy olyan háttérre, amelyen a cinikus vigyortól és a posztantropológiai gonoszságtól eltorzult ábrázatod látható, mintha a te személyes ajándékod volna, minden szavakba önthető kritikán alul van.

Nem arról beszélek, hogy miközben szerencsésebb, csavarosabb észjárású, azaz a becsületet és a tisztességet hírből nem ismerő cselédei ennek a rezsimnek arra használták választott és nem választott politikai pozícióikat, hogy akkora pénzeket szakítsanak, amelyekért tisztességes, ámde távolról sem annyira tehetséges mezei átlagmagyaroknak több száz évig kellene húzniuk az igát reggeltől estig (lásd), hanem hogy miközben doktori végzettségű egyetemi oktatók nettó fizetése idén még mindig nem érte el a 200 ezer forintot (kussoljanak most kétszer 15%-os béremeléssel kedveskedik nekik az állampárt), Tiborcz István apósa, Mészáros Lőrinc gazdája vércinikus, önelégült vigyorral a pofáján azzal kampányol, hogy de januártól 200 ezer a minimálbér. Ez egyszerűen bénító.

A legapróbb, legjelentéktelenebb dolgoktól a legnagyobb méretű disznóságokig, az egészségügytől az űrkutatásig, az építőipartól a sportig ez a kisformátumú, erkölcsileg selejtes gazemberekre jellemző cinizmus terít be mindent. Ez uralkodik élet és halál fölött. Ez dönti el, hogy ki a magyar és ki nem az. Hogy ki a hazafi, ki a hazaáruló, kinek jár a zsák krumpli, az ingyenpénz, a milliárdos közbeszerzés. A Fidesz élő lelkiismereteként emlegetett, magát állandóan valamiféle erkölcsi magaslesre pozicionáló, véresen fröcsögő gyűlöletbeszédekben utazó, de folyton nemzeti alapon moralizáló Kövértől – aki a határon túli magyarok védőszentjeként nem találja kínosnak, hogy a határon túli magyaroknak szánt pénzből a beosztottja famíliájának vásárolnak lakást – egészen a Rogán-Habony-kaliberű, nagypályás korrupcióban utazó piócákig. A kenőzpénzes zacskókat elfogadó helyi kiskirályoktól a százmilliárdos bizniszeket lebonyolító strómanokig. A NER-t kiszolgáló közepesen sikertelen családi vállalkozásoktól (például: 20 milliós szponzorpénzt kapott az állami Szerencsejáték-cégtől a Rogánt és Habonyt reptető család vállalkozása) a NER-oligarchia legfelső krémjéig.

Biztosan meg lehet szokni, bele lehet törődni, van az a mérhetetlen elkeseredettség, ami után szükségszerűen jön a nagy nihil. Annyi cinikus röhögés, korrupciós ügy, hazugság, törvényesnek mondott lopás, gátlástalan disznóság jut egyetlen napra, hogy már követni sem lehet. És közben azt látjuk – nézzünk csak rá a fenti képre -, hogy ezeket az alakokat semmi nem zavarja, semmi nem hozza zavarba. Senkitől, semmitől nem tartanak. Ők a törvény, és ebbe annyira beleélték magukat, hogy nincs megállás. A méltatlanul keveset emlegetett Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős miniszter például most azon izzad vadul, hogy ingyenesen tulajdonba adhatóvá tegye az állami sportingatlanokat. Igaza van. Miután ezer milliárdos nagyságrendben szervezték ki fideszes janicsárok alá a mindenkori állam tulajdonát az egyetemek megszállása révén, nehogy már pont sportcélokra ne legyenek ingyen kijátszhatók az állami vagyonelemek. Oszt’ jónapot. Hát ja. Nehéz és egyre nehezebb szavakkal kifejezni ezt az egészet. Nemcsak minőségi, hanem mennyiségi okokból is. Holnapután már arra sem emlékszünk, hogy múlt héten mi volt, de az is lehet, hogy már tegnap se emlékeztünk. Egyikre rakódik a másik, a harmadik, a huszadik, és ők is tudják, mi is tudjuk, hogy úgyis belefáradunk, hogy belefulladunk. Az egészségünket, az életünket zabálják fel, és közben röhögnek teli pofával – nézzünk rá a fenti képre -,  és holnap kezdik elölről.

Keretbe foglalom. Azt írja az újság, hogy a Fidesz meglátta az üzleti lehetőséget a magánegészségügyben. Ez azt jelenti, hogy az orbánista a magyar pénzemberek (Kóka János is magára veheti) felfedezték  az egészségügyben és az élettudományokban rejlő profitot. Egyre több jel utal arra, hogy ennek kiaknázását az Orbán-kormány is elő akarja segíteni a hozzá közel állók számára, és még a koronavírus-pusztulat is kapóra jött a nertársaknak. Budapesten és a vidéki nagyvárosokban tucatnyi magánkórház épül ezekben a hónapokban, és ehhez semmilyen egyéb ösztönzés nem kellett, csupán az ellátatlan betegek. Kérdezném, hogy emlékszik még valaki a Fidesz 2004-es plakátjaira, amelyeken az a szöveg éktelenkedett, hogy Az egészség nem üzlet! Védjük meg a kórházainkat!? Emlékszik még valaki arra, hogy 2006-ban Orbán Viktor azzal házalt országépítő kampánykörútján, hogy az egészség nem üzlet, ezért az egészségbiztosítást és az egészségügyi ellátást az állam felelősségkörében kell tartani? Végül is teljesen mindegy. Azok, akik annak idején ennek tapsikoltak, és a 300 forintos viztidíj gondolatától is kitértek a kitükből, ma boldogan, büszkén békemenetelnek a sohatöbbéstopgyurcsány táblával a kezükben. Fizetik a tb-t, és tudomásul veszik, hogy a stadionok örök dicsőségére szétlopott állami egészségügy helyett immár a NER-oligarchák magánkórházaihoz lehet fordulni, ha probléma van. Ha fussa rá. Akinek fussa rá. A 200 ezres minimálbérből.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább