NEHAZUGGY

Ha csak a felét lopták volna el

Tamás Róbert | 2021. November 3, Szerda | 10:34

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egyre cifrább a helyzet, ami egyáltalán nem baj. Eddig is tudtuk, hogy romlani fog, a hatalomvesztés valószínűségének növekedésével egyenes arányban vadulnak meg azok, akik a valódi nyertesei voltak az elmúlt 11, lassan 12 évnek. Most szólok, minden propaganda ellenére a nyertes nem az ország lakossága, még csak nem is a lakosság többsége volt, csupán egy szűk, de harsány kör járt jól Orbán Viktor unortodox illiberalizmusával. Ők azok, akik bármilyen valódi teljesítmény nélkül jutottak zsíros posztokhoz, lakásokhoz a várban, trafikokhoz, földekhez, kastélyokhoz, szállodákhoz, állami megbízásokhoz, adófizetői pénzekhez, uniós támogatásokhoz, csillagászati összegekhez, olykor egész gazdasági szektorokhoz. Kinek mi volt az elég ahhoz, hogy szolgálja a rezsimet. Aki beérte egy biztos állással valamelyik szerkesztőségben vagy tévénél, rádiónál, az azt kapta, akinek más kellett, az mást kapott.

Most az van, hogy fokozódik a nemzetközi helyzet, mert aki nem teljesen ostoba – azért ilyenből, mármint ostobából is van bőséggel, ők azok a bizonyos hasznos idióták, akik el is hiszik, hogy az ölükbe hulló milliárdok őket illetik, hogy jól végzik a munkájukat, amiről igazából azt sem tudják, micsoda -, az már tudja, hogy nagy baj lehet. Még nem teljesen biztos, hogy lesz, de a valószínűsége soha nem volt ennyire kéznyújtásnyira, és egyre közelebb kerül. A közeledéssel egyenes arányban nő a visítás intenzitása. Mostanra bőven szórakoztató, már persze akkor, ha valakinek elég erős a gyomra. Az a baj – nem az én bajom, hanem a propagandabrigádé -, hogy baromira nem találnak fogást, pedig mindenáron földre kell vinni az ellenséget ahhoz, hogy megtarthassák a kiváltságaikat. A hülyére vett (nem teljesen ok nélkül, jegyzem meg) prolik örvendezzenek csak a rezsicsökkentésnek, a választások előtt közéjük szórt kalácsmorzsáknak, de a rendszer valódi nyertesei semmiképpen nem akarják kiengedni a markukból a zsákmányt. De ehhez az kellene, hogy legyen mit felmutatni, hiszen kivételesen kedvező 11 év – jó, legyen 10, ha a járványt belekalkuláljuk – áll a kormány mögött pénzbőséggel, olcsó hitelekkel, soha nem látott mértékű uniós forrásokkal. Ebből már akkor is látványosan lehet javítani egy ország helyzetén, ha a felét ellopják. Ha csak a felét lopták volna el.

Az először riasztó, majd idegesítő cirkusz mostanára átfordult egészen szórakoztató irányba. Mert persze az egyetlen módszer a személyek elleni támadás, de ez valamiért nem megy annyira jól, hogy hatékony legyen. Attól még semmi nem fog változni, ha Bayer Zsolt elküldi Márki-Zay Pétert a bús picsába. Ezt tapasztalatból mondom, mert én is küldtem már Orbán Viktort pontosan ugyanoda, és nem ment. Annyira nem, hogy amikor éppen nem egy vidéki újság halálozási rovataként üzemel a közösségi oldala, akkor ott üzenget az ő népének, hogy nézzenek bele egymás szemébe, aztán menjenek neki a falnak. Biztosan van valami haszna a falnak menésnek, csak én most ezt nem látom tisztán.

Alig telt el néhány óra Bige László lakáskörülményeinek nyilvánosságra hozatala óta, máris porondon a következő fellépő: úúúúúúúúúúristen, Cseh Katalin micsoda luxusban esküdött! Fotók is vannak, az egyiken kiemelve egy fejdísz, hajcsat vagy nem tudom micsoda egy hölgyön, hogy lám, a luxus! A férfiak öltönyben (!!!!!!!!!!!44444444%%%%%), a hölgyek akár több százezer forintot érő (!!!!!!”””””””””44) ruhákban voltak. Nem mintha normálisnak tartanám azt az embert, aki képes százezrekért venni egy cipőt vagy bármilyen ruhadarabot, de ez az én magánügyem, az meg mindenkinek a sajátja, hogy mire költi a pénzét. Már ha azt a pénzt ő kereste meg a saját eszével, szorgalmával. És még az is volt az újságban (fotóval illusztrálva), hogy a felszolgált sütik között olyan is volt, amit aranyporral szórtak be. Megőrülök! Amúgy menőbb cukrászdák legtöbbjében lehet kapni aranyozott sütit vagy bonbont. Egyszer kóstoltam, jelentem, semmi íze nincs az aranynak, egyáltalán nem éri meg a magasabb árát.

Úgy tűnik, mintha elengedték volna a háttérben mindig ott settenkedő Gyurcsány-szálat, mert most Márki-Zay emberiségellenes bűncselekményei (a rezsicsökkentés helyett, aminek az árát persze amúgy is mi fizetjük, hatékonyabb energiafelhasználást tartana hasznosnak), Bige László vörösbárósága és Cseh Katalin aranyreszelékes esküvője viszi a prímet. Holott annyi minden lenne, amit fel lehetne göngyölíteni. Az ezernyi alapítványt, melyeken keresztül számolatlanul ömlenek a közpénzmilliárdok magánzsebekbe. Aztán az ész és főként saját teljesítmény nélkül gazdagodók társaságát. A műemlékből családi birtokot építő nyugdíjastól a disznótelepet vásárló másik nyugdíjasig. A járványon meggazdagodott bűnözőktől a közpénzt két marokkal szóró gazemberekig annyi, de annyi érdekesség van ebben az országban. Jó érzés tudni, hogy ezekre is sor fog kerülni hamarosan.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!