December 7,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hát ilyen ez a magyar emlékezetpolitika, retúrjeggyel utazik az értelemmel szemben

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 450,813 forint, még hiányzik 2,549,187 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Retúr

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Maradjon. Helyezze magát kényelembe. És ha már evett, ivott, meg az egyéb biológiai szükségletét is kielégítette, na, majd akkor küldök kendnek egy jókora gumicsontot, amit étek híján csócsáltatnak a néppel. Olyan tömörített monológot idézek kendnek egy munkaköri ártalom miatt az egyházát elhagyó, az alkohol segítségével közvetlenül a Jóistenre csatlakozó hajléktalan egykori paptól, hogy úgy jár kend, mint a született reformátusból kommunistaként halt miniszterelnök szobra a pesti éjszakában. Kóvályog. De úgy kóvályog ám, hogy a „múltigézők” 23-án, szombaton meg se találták, pedig már nagyon leszámolnának a kommunistaságával, hogy holtában is református legyen. Hát ilyen ez a magyar emlékezetpolitika, retúrjeggyel utazik az értelemmel szemben. Ki erre, ki arra emlékszik. Én arra, amit mondanak. Akárki.

Kend nagyon jól tudja, hogy én akármilyen hosszú mondatot megjegyzek. Fejben. Csak írni ne kelljen. De kendnek muszáj írni, mert hazaszédül és lesheti, amint a friss menyecske a menyasszonytánccal összekalapozott 750 millióját összeteszi a gondoksága alá helyezett milliárdos vőlegényének az általunk spórolt pénzével, hogy ha már a Szentlélek kiáramlása Gyurcsányné ellen MZP érdekében csak az utolsó pillanatban online sikerült a papneveldék ifjúi révén, akkor legalább a nemzeti vagyon kiáramlása legyen akadálytalan.

És ettől a látványtól kendet kerülgetné a lapos guta. Ráadásul ma már a vértolulást nem a fürdőmester hárítja el köpölyözéssel, piócával, hanem időpontot kell kérni a szakrendelőtől olyan telefonon, aminek a másik végén soha nincs senki. Mi ezeket így összességében már megszoktuk. Még a 300 forintos vizitdíjat is leszavaztuk, hogy most akár tízezreket is fizethessünk. Állampolgári jogon. Kend aligha szokná ezt a rongyrázást.

Na persze! Megint nem az elején kezdtem. Mert ez úgy kezdődött, hogy a nagyi bepöccent. A tata örömére. Ott a sok előző diktatúrában vásárolt gönc, de a tata (apu dettó) legszívesebben a kantáros „kisvakondos játszóruhájában” grasszál, mert azon majdnem megfelelő mennyiségű zseb van. (A sublernek való zseb nincs, mert a ruhatervezők nem tudják, hogy maradt még olyan szakmunkás, aki használni tudja ezt a mérőeszközt, de én meg még azt is tudom, hogy azért nincs bőr az ács tenyerén, mert nem ovális a szekerce nyele, hanem gömbölyűre esztergált, mert így gyártani olcsóbb).

Szóval a tata képes lenne még a városi multi boltba is abba menni. Pedig ott már egyszer az öltözete miatt a suksükölő, dögkeselyűkarmú, terepjárós maca leprolizta. Ugyanis a tata félreértésből eredő udvariasságból megmutatta neki, hogy hol van a pénztárnál a sor vége. Mert a tata ilyen gáláns. Látta, hogy a csajszi milyen idegenül mozog az alsó néprétegek közé emelkedve és mufurc, amiért a cselédei nem olyan színű lazacot vittek neki, mint amilyet a tévében látott a celeb nagyságánál, és dúlva-fúlva, saját lábúlag tett meg legalább ötven métert. És ettől kiakadt, mert a személyi edzője sem volt jelen, aki a lépésszámláló okos órájának adatrögzítőjét kontrollálja, hogy az ebédre fogyasztandó étrendkiegészítő adagja előírásszerű legyen.

De ez most csak úgy kapcsolódik a mondandómhoz, hogy az apu és a tata nem használt szerkóit, mindenféle téli holmit a nagyi belezömítette két nagy „reklamálós” szatyorba (a dédi mamának a reklám szó nem jelent semmit, viszont reklamálni szokott) és vihettem a városi multi bolt elé, ahol a hajléktalanok váltott műszakban, önkéntes lakossági szociális juttatásként „kezelik” a bevásárló kocsik által adagolt aprópénzt.

És ott gömbölyödött naggyá az „egyháztalan” bácsi monológja – miközben a nagyi küldeményével „felruháztam” őt és az Ingetlen Pistát (mindig garbót viselő, szociálisotthon-igazgató volt, de amikor a közpénzen felújított intézményt az egyház kebelébe pottyantották, ő is megkapta a Red Bullt, lecserélték egy ostyafalóra.) Na és ahogy illegették magukat a felöltőkbe/bekecsekbe a multi előtti „kifutón”, mondta a pap bácsi, hogy eredetiben olvasta Tomas Haliktól a Töredelmes szívvel-t. Ez az info nem nagyon hatotta meg az Ingetlent. Na és ekkor eresztette meg a „magyarévszázadértékelő” beszédét.

„Száz éve a magyar nyelvet törve beszélő várbéli és rózsadombi urak retúrjegyet váltottak Horthy trianoni különvonatára a kismagyar határok közé szorult magyar prolik vérén és a fundamentalista papok kalauzolásával sikeresen szipolyozták és selejtezték a kenyérgőzzel háborúba rohanó revansista szerelvényt húzó-toló népet, hogy utána a vezetésükkel, mint élenjáró kommunisták építsék és bontsák a szocializmust, ma pedig az izraeli ösztöndíjas antiszemita zsidókkal vokálban örömódát zengnek amiért a Pasaréti káderdűlő tősgyökeres kommunistái keresztény közösségi házat kaptak a Soros-ösztöndíjas, nyolc éven át az Európai Liberális – mostantól pedig újra a keresztény – Internacionálé alelnöki funkcióját ellátó vagyontalan, széltében egyre inkább világméretű kereszténynemzeti politikai tényezőtől a bennszülött alattvalókból kipréselt 2,7 milliárd forintból, és még ott se vagyunk, ahonnan száz éve elindult ez az ország, mert itt már csak engedelmes alattvalók vannak öntudatos proletárok nélkül, meg 670 millió euróért vásárolt határon túli potyautas szavazat, és akkor most te annak örülsz, hogy az egyik zsebben találtál egy ötszázast. Add oda a gyereknek, cipekedett, megérdemli!”

Persze nem fogadtam el, mert én láttam, amikor a tata pénzeket dugdosott a zsebekbe. Elszégyelltem magam, még a szatyrokat is otthagytam és úgy elhúztam a csíkot, hogy még köszönni is elfelejtettem.

Persze most, hogy sikerült egy szuszra kendnek többnyire szöveghűen leírni, már sokkal nyugodtabb lettem, és még kendnek is köszönök.

Ahogy a nénikénknek szokta volt írni kend; „Aztán az egészségre vigyázni! Polatéti!”

Mirtill

Bütyökfalva, 2021. november 2.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!