NEHAZUGGY

Lassan ideje lesz leporolni Müller Cecíliát

Tamás Róbert | 2021. Október 29, Péntek | 8:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, vidám harcolást, egészséges emésztést kívánok mindenkinek! Az ötletességéről és meglepő innovációiról ismert Habony-Rogán művek (nem tudom, kit kell előre tenni, és azt sem tudom, hogy menekülőre fogta-e már Habony. Rogánnak aligha van ilyen opció a fényes jövő felé vezető ösvényem) meglepő és mulatságos dolgot talált ki. Most ezt kell tolni minden pártlapnak és beszélő fejnek egységesen, mert az köztudott, hogy amit sokan és sokszor elmondanak, az valósággá válik. Vagy nem. Mindenesetre tessék szépen memorizálni:

Magyar Nemzet

PestiSrácok

Hát a PestiSrácok fotóján nem fiatalok, egyenesen gyerekek vannak. Remélem, a megélhetési jogvédőbrigád, amelyik minket például azért jelentett fel, mert belegázoltunk az ő nemzeti gyászukba (vagy ilyesmi), és ezt némi anyagi juttatás fejében tudták volna csak kiheverni, és akik a Pride-on a szülőkkel együtt sétáló gyerekek családjait óhajtották meghurcolni, törvényellenesnek nevezve azt, amit a komplett magyar kormány foggal-körömmel-Varga Judittal véd: a szülőknek azt a jogát, hogy maguk dönthessenek a saját gyerekük neveléséről, most majd haladéktalanul rohannak feljelentést tenni a bíróságra, rendőrségre, vagy ahová szoktak.

A fotókhoz persze szöveg is van:

Bár korábban határozottan állították a baloldalon, hogy a fiatalok már mind velük szimpatizálnak, a kormánypárttól pedig eltávolodtak, ez nem felel meg a valóságnak. Ebben a kérdésben a baloldal már az előválasztási kampány alatt meghazudtolta a saját állításait, amikor azt a gyanút keltette a fiatal szavazókról, hogy fideszesek. Az október 23-i ünnepségek még inkább összetörték a balliberális narratívát. Míg a békemeneten rengeteg fiatal vonult, és Orbán Viktor mögött is ők álltak sorfalat, addig a baloldali tüntetésen már csak a beszédekben szóltak róluk. (Magyar Nemzet)

Ez lesz az új versenyszám. Itt a fiatal, hol a fiatal? Orbán Viktor mögött állni sorfalként komoly karrier, biztosan van még néhány helyettes államtitkári poszt, amit be kell tölteni. Ezzel együtt egyrészt egyáltalán nem a biodíszletek milyenségéből lehet következtetni a szavazók életkorára, másrészt pedig kit érdekel? Ugyanannyit ér a voks minden életkorban. Értem persze a vergődés okát, hiszen nem annyira örvendetes dolog az egy pártnak, ha nem sok megújulási potenciált tud felmutatni. Sajnálatos, de az a helyzet, hogy a fiatal demokratákból öregedő szélsőjobbosok lettek, az idő nem csak a szavazóik, de fölöttük is elsuhant, ráadásul Orbán igen rossz irányt választott akkor, amikor jobbra rántotta a kormányt. Úgy hitte, Európában a szélsőjobb fog megerősödni, ő pedig az élére tud állni ennek az új erőnek. Ehhez képest iszonyatos tempóban fordultak el az emberek – valószínűleg főként a vágyva-vágyott fiatalok – ettől a pusztító irányzattól, a kocafocista pedig azon kapta magát, hogy az élén áll valami olyannak, amit többen megvetnek, mint nem, ráadásul senki nem sorakozott fel mögé, mert közben a reménybeli harcostársak megbuktak. Miután már volt demokrata is, liberális is, hülyén venné ki magát, ha megpróbálna visszakanyarodni a gyökerekhez.

Miközben a lakájmédia legfőbb gondja az, hogy hány fiatal isteníti a vezért, kevés szó esik a covid előretöréséről. Pedig előbb vagy utóbb nem ártana valamit lépni, ugyanis napról-napra emelkedik – majdnem duplázódik – az elhunytak és az új fertőzöttek száma. Egy darabig még talán lehet úgy tenni, mintha misem történne, de lassan ideje lesz leporolni Müller Cecíliát, hogy kedvesen és nagyisan elmagyarázza, hogy kell kihipózni a tojásainkat, ha jót akarunk magunknak. Addig Merkely Béla kardiológus kénytelen tartani a frontot.

Jut is eszembe a járványról, pontosabban a harmadik oltásról, amit engedelmes – de főként felelősségteljes és nem mellesleg a saját érdekeit is szemmel tartó – polgárként szeretnék beadatni. Ámde. Nyitom a regisztrációs oldalt, ahol helyszínt és időpontot foglalhatok ugyan, de az oltás típusáról egy vak hangot nem találok. Végül a tájékoztató részben megleltem ezt:

A Nemzeti Népegészségügyi Központ által kiadott orvosszakmai ajánlás alapján, az oltóorvossal történt konzultációt követően dől el, hogy milyen vakcinával történik az oltás. Az oltás típusáról a helyszínen dönt az oltóorvos.

Hogy jól értem-e. Elmegyek 30-50-100 kilométerre az oltásért (mert nálunk falun nincs oltópont még akkor sem, ha amúgy város. A távolság attól függ leginkább, hogy hol tudok akkorra időpontot találni, amikor szabadnapom van), és majd ott fog kiderülni, hogy mit óhajtanak belém nyomni. Az oltóorvossal történt konzultáció tökéletesen indokolatlan és értelme sincs. Amit kérdez (ha kérdez) az oltóorvos – aki amúgy nem is oltóorvos, engem legalábbis még egyszer sem oltott orvos – az ott van a kartonomon. Életkorom, betegségeim (ha vannak), előző oltás típusa és hogy volt-e nem kívánt reakció. Tartok tőle, hogy olyan oltást fog felajánlani – nevezzük bátran ultimátumnak – az orvos, amilyen szérummal éppen megbombázta azt az oltópontot az NNK, és amiből még éppen van készleten. Mivel volt némi botrány a kínai vakcina körül, főként a hatásosság és az életkor összefüggésében, ráadásul hegyekben áll a raktárakban, mert jó kormányunk véletlenül sem azt adta és ajándékozta el, van rá esély, hogy azt fogom kapni. Pontosabban nem kapom, mert nem fogadom el, főként azért, mert nem áll szándékomban beszorulni az országba, Kazahsztánba nem készülök mostanában, uniós országban vagy Nagy-Britanniában pedig nem fogadják el a kínait (és az utolsó dózis számít). Tehát regisztrálok, elmegy egy szabadnapom a kevésből, és sanszos, hogy feleslegesen utaztam akármennyit, oltatlanul fogok távozni.

Nem arról van szó, hogy én akarom eldönteni, mert jobban értek hozzá, mint az orvos. Az uniós országok többségében és Angliában – amiről én tudok – az első oltáskor sem kérdezték, mit kér a kedves kuncsaft, kapott, amit az orvos jónak gondolt. De sehol nem oltottak olyan vakcinával, amit az uniós hatóságok nem hagytak jóvá. Nálunk meg vidáman, meg is lett az eredménye. Az Orbán-kormány most emberek százezreit hozza lehetetlen helyzetbe akkor, amikor még csak arra sem ad lehetőséget, hogy előzetesen kizárja az oltásra jelentkező a kínai vakcinát. Talán abban bíznak, ha már rászánta valaki a napot, utazott, kivárta a sorát, akkor elfogadja azt, amit kap. Igen aljas húzásnak tartom és nem hiszem, hogy mások nem így gondolják.

Most veszem a kalapom és a búcsúmat, kellemes ébredezést kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!