December 7,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Azért, mert néhány vénember úgy döntött

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 450,813 forint, még hiányzik 2,549,187 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A társadalom számtalan jogát sértheti egy kormány abban az esetben, ha az a célja egy ország vezetésének, hogy egészen a magánélet legmélyéig beleszóljon mindenbe, ha nem szolgálni, hanem uralni akarja az ország lakóinak életét. Ez a múltban meglehetősen természetes dolog volt, azonban még a szocialista időkben is létezett egy olyan pont, amit nem lépett át a rezsim. Az Európai Unió két tagországa, az önmagukat szabadságharcosnak kikiáltó lengyel és magyar kormány azonban rutinszerűen lépnek át minden, a mai korban és ezen a kontinensen alapvető jognak számító korlátot, pontot és minden létező vörös vonalat. Bizonyos esetekben a lengyel, más alkalmakkor a magyar kormány az úttörő, letesztelik a társadalom reakcióit minden újabb korlát átlépése előtt.

Biztosan nem csak én emlékszem arra, hogy nálunk is téma volt az abortusztörvény további szigorítása. Lengyelországban is féltek meglépni, dobálták, mint a forró krumplit, aztán végül megszavazták. Százezer ember ment az utcára, zavargások voltak, majd elcsitultak a kedélyek. Orbánék talán megriadtak attól, hogy túl nagy indulatokat kavarna, mert azóta is csend van a tervezet körül. Eltelt elég idő ahhoz, hogy már le lehessen vonni a következtetéseket a lengyel példából. Az történt, amire számítani lehetett: aki teheti, külföldre megy abortuszra, akinek ezt valamiért nem tudja megoldani, az országon belül próbál valamilyen megoldást találni. Mivel az abortusz csak akkor engedélyezett, ha bizonyítottan erőszak áldozata az anya, ha vérfertőző kapcsolatból fogant a magzat vagy ha az anya életét veszélyezteti a terhesség, értelemszerűen minden más esetben illegális az abortusz.

Azt gondolom, ez kifejezetten az a típusú beleszólás az emberek életébe, ami felmérhetetlenül hatalmas károkat okoz. Nyilván szükséges szabályozni az abortusz elvégezhetőségének kereteit, de semennyivel sem lenne szabad túllépni az orvosi megfontolásokon. Az pedig, amit Lengyelországban meg mert tenni a kormány, egész Európára nézve gyalázatos és tűrhetetlen. Elképzelni sem tudom – nem is szeretném – annak a nőnek a helyzetét, aki tudja, hogy súlyosan beteg, esetleg életképtelen magzat fejlődik a testében, de a törvény arra kötelezi, hogy kihordja és megszülje. Hónapokon keresztül kell hordoznia egy olyan gyermeket, akiről biztosan tudja, hogy amennyiben életben marad egyáltalán, egész életében másokra fog szorulni, soha nem élhet olyan életet, amilyet minden szülő szeretne a gyerekének. Nem véletlenül fejlődött az orvostudomány és az sem véletlen, hogy a terhesség alatt annyi vizsgálatot csinálnak. Azok nem azért vannak, hogy kilenc hónappal meghosszabbítsák a szülők szenvedését akkor, ha beteg gyermek várható, hanem azért, hogy még időben meg lehessen szabadítani a szenvedéstől a magzatot és a családot is.

Minden szülőnek jogában áll eldönteni azt, hogy az ismert betegséggel, genetikai, fejlődési rendellenességgel együtt is szeretné vállalni a kicsit, vagy mindenkinek az a jobb, ha meg sem születik. A lengyel embereknek, apáknak és anyáknak ezt a jogát elvette a kormány. Azért, mert néhány vénember úgy döntött – jellemzően természetesen férfiak -, hogy a vallás és valami egészen torz, álhumánus képmutatás mögé rejtett embertelenség a történelemkönyvek lapjaira repíti őket. Bár az sem kizárt, hogy egyszerűen az egyháznak tettek egy gesztust, mert szükségük van a jóindulatukra a szavazatok maximalizálásához és a hatalom megtartásához.

A lengyel nők semmiben nem különböznek bármelyik más nőtől. Ha valamilyen okból nem akarnak megtartani egy gyereket, akkor bármit megtesznek azért, hogy az a gyerek ne szülessen meg. Akkor is, ha ezért az egészségükkel, vagy akár az életükkel fizetnek. Most a lengyel hatóságoknak jogában áll bíróság elé állítani és börtönbe csukni azt a nőt, aki él azzal a jogával, ami eredendően jár mindenkinek, hogy rendelkezhessen a saját teste és a saját élete felett. Abban a pillanatban, amikor ez a förtelmes törvény megszületett, azok a nők többé nem feleségek és anyák, hanem haszonállatok, élő inkubátorok. Annak mindig oka van, ha valaki nem akarja megszülni a gyerekét. És olyankor mindenkinek az a legjobb – főként a gyereknek -, ha nem születik meg. És nem fog megszületni így sem, mert aki tud, külföldön legálisan, vagy otthon illegálisan kér orvosi segítséget. Akinek erre nincs pénze, annak maradnak a házi módszerek és az angyalcsinálók. Konyhaasztalon elvérző, vérmérgezésben, kínok között haldokló, örökre meddővé tett, testileg és lelkileg megnyomorított nők fizetik meg ennek az embertelen törvénynek az árát. És egyetlen egészséges gyerekkel sem fog több megszületni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!