December 7,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Igen ám, de Magyarország nem hoz nekünk sokat (francia kommentelő)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 450,813 forint, még hiányzik 2,549,187 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Recseg ez. Nem úgy, mint egy összerogyni készülő épület, inkább mint amikor káposztás bablevest evett valaki, akinek amúgy sem igazán acélos az emésztése, majd lefujtotta az egészet néhány tányér töltöttkáposztával. Az ilyen recsegésnek nem csak hanghatásai vannak, úgyhogy akár hallótávolságon kívül is élvezni lehet a végeredményt. De még ha nem is élvezi senki, sem megakadályozni, sem megállítani nem lehet a folyamatot, az bizony éli a maga életét.

Itt volt – vagy még van, ezt nem tudom – a franciák büszkesége, bizonyos Marine Le Pen nevű hölgy. Ő sajnos nem igazán szalonképes a legtöbb kultúrországban, úgyhogy szép hazánkat szerencséltette a látogatásával. Érdekes egyébként, mert ilyenkor – majdnem függetlenül attól, hogy egy kopottas propagandista, egy bukott (le- vagy meg) politikus, egy pénzért bármit, és annak az ellenkezőjét is megíró celeb -, amikor országukba látogat VALAKI, az összes pártlap és természetesen a kocafocista közösségi oldala csurig van a nagy eseménnyel. Mert ímelám, nincsen elszigetelve, egymásnak adják a kertkaput a látogatók. Le Penn még a Fidesznek is ciki lehet, a pártlapok alig említik, Orbán Facebookján egyetlen posztocska jelent meg róla, és nem hiszem, hogy ennek az az oka, hogy daliás vezérünk a törékeny hölgyre felfelé kénytelen nézni. Na, Orbán egy facebookos posztjához képest Marine Le Pen úgy fészbúkozik, mint egy kommunista (by Németh Szilárd Tordai Bencéről), éppen most tolta fel ebben a témában a hetedik bejegyzést a nagy eseményről.

Ebből nehéz másra gondolni, minthogy Orbánnak valójában kínos a francia szélsőjobbos politikusnő látogatása, de nem tudott kitérni előle. Mondom mindjárt, szerintem mi a miniszterek elnökének kínja, de előtte nézegessünk vidám videót a sokból, ha már nekünk nem jutott, akkor Le Pen oldaláról. Ahogy nézem, szorgos kezek takarítanak a kommentelők soraiban ott (nálunk csak a Fidesz közösségi oldalán szoktak többnyire, bár vannak kivételes alkalmak), így is ottmaradt egy hozzászólás:

Oui mais la Hongrie nous apporte pas grand chose

És akkor nézzük a lényeget. Ajánlom mindenki figyelmébe a kézfogást követő, fotósoknak szánt váratlan vicsort. Az nagyon jól sikerült.

Itt van állóképen, hogy meg lehessen csodálni rendesen:

Facebook/Marine Le Pen

A két gigantikus politikus sajtótájékoztatóját a HírTV adta le, igazán szórakoztató. Bár Le Pen beszédéből egy büdös szót sem lehet érteni, mert sikerült a szinkrontolmácsolás és a beszélő hangerejét azonos szintre beállítani, de mindegy is, mi hangzott el. Sokkal érdekesebb Orbán csillapíthatatlanul kényszeres papírbaszogatása. A nyakkendőrángatással, zakóigazgatással, szájnyalogatással és egyéb kényszermozgásokkal általában az a probléma, hogy valamit jeleznek. És nem bokaficamot.

Na, hogy így kigonoszkodtam magam (és akár ciki, akár nem, jólesett), térjek rája a lényegre. Nagyjából Orbán Viktor utolsó szövetségesét láthatjuk fentebb. A többiek elfogytak, elolvadtak, lebuktak. Még a török elnök alatt is inogni látszik a trón, bár ő mostanában kikerült a képből, nem jár ide, hogy Budapestről fenyegesse Európát. Ami nem is nagy baj, mert legalább nem kell lezárni miatta a fél várost.

Valami változik, ezt már eltagadni sem lehet többé. A fővezér arról szónokol (lényegében a megszólalás apropójától tökéletese függetlenül), hogy amerikai aljasok majdmindjárt támadást intéznek mimagyarok ellen, mert belénk akarnak avatkozni, de semmit nem szabad elhinni, amit terjesztenek rólunk. Róla. Ez lefordítva annyit jelenthet, hogy alighanem véletlenül nyilvánosságra fog kerülni néhány hírszerzési anyag olyan esetekről (bankszámlákról? titkos üzletekről?), amiket kurvára nem a nyilvánosságnak szánt ártunk és ormányunk feje, de szóltak neki, hogy elengedték a kezét, ellenben rálépnek a farkincájára, mert túl sok kristálypoharat vert le eddig is az asztalról.

Alig hiszem, hogy Völner Pálnak van annyi füzete, amivel hatékonyan meg tudja védeni a vezért, Kövér László alusisakjai sem segítenek, Putyin mintha megorrolt volna, Erdogan el van foglalva a hatalom megtartásával, az olasz harcostárs bíróság előtt van, Fico éppen most volt kedves lebukni, a cseh barát elhasalt, a szlovákok dühösek, a lengyelek tökön rúgták magukat, Merkel kiesett a képből, jön a tél, ami máskor sem szokott túl vidám lenni ebben az országban, de most különösen szarnak ígérkezik, ráadásul tagadhatatlanul befutott a járvány következő hulláma, aminek fékezésére a világon semmit nem tett eddig a kormány azon kívül, hogy elvették a kórházak maradék függetlenségét is. Ez annyiban függhet össze a járvánnyal, hogy ha eddig nem lehetett információt adni a sajtónak, ezután még annyira sem lehet.

Azt nehezen hiszem, hogy a tagadás és hazudozás talpon tudja tartani a rendszert. Márpedig úgy fest, nem találnak más gyógyszert a bajokra, ezt erőltetik. Úgy gondolom, a következő fokozat az lesz, hogy az értelmesebb pártkatonák, azok, akik nem kockáztatnak túl sokat – későbbi nyomozást, bíróságot, vagyonvesztést -, elkezdik meglelni a gerincüket és csöndben elsunnyognak, vagy zajosan bejelentik, hogy az erkölcsi érzékük fel van lázadva. Az ezt követő ütem az szokott lenni, amikor a nagyobb halacskák igyekeznek menteni a bőrüket úgy, hogy bemártják az eddigi harcostársaikat. A folyamat innen megállíthatatlan. Nem mondom, hogy remekül fogunk szórakozni (bár én azért vettem néhány csomag pattogatni való kukoricát), de túl kell esni ezen, ez nem volt kérdés. Minél gyakrabban rángatja Orbán a nyakkendőjét, zakóját, papírját, fülét-farkát, minél harsányabban óbégat a pártmédia mindenféle bárgyú – egyre gyengébb – hazugságra hivatkozva, annál közelebb vagyunk a végéhez.

Addig is örüljünk Marine Le Pen nem titkos, de eléggé diszkréten kezelt látogatásának, mert egy kép többet mond ezer szónál. És addig jár a korsó a kútra, ameddig el nem törik. Pláne: ha észreveszed, hogy döglött dakota lovon ülsz, szállj le róla. Tudok még sok ilyen idiótaságot, de nem élek vissza az olvasók türelmével. Csak annyit javasolok: dőljünk hátra, és próbáljuk élvezni. Ennyi jár nekünk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!