NEHAZUGGY

Nyíltan hadat üzent azoknak, akik változást akarnak. Nem először. Szerinte nem is utoljára

Vogronics András | 2021. Október 24, Vasárnap | 10:33

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ünneprontók ünnepe. Ha egy filmes hasonlattal kellene kezdenem eszmém futtatását (amúgy is nagy divatja van most a filmeknek), akkor ennél találóbbal nemigen szolgálhatnék. De ez nem egy film, kedves barátaim. Ez a valóság. Ide vezetett Orbán uralkodásának 12 éve.

Az első sorban a himnuszt lelkesen gajdoló Semjén Zsolt és Nagy Ferenc duója csak pont annyira volt szürreális, mint a környező országokból és vidékről ide buszoztatott, nyomokban tátott szájú közönség, amelynek a kezébe adták az előre legyártott táblácskákat, amelyeken természetesen a Stop Gyurcsány, illetve a Soha többé feliratok éktelenkedetek. Lássuk be, a menet akkora volt, hogy még akkor is jöttek, amikor a csődület másik vége már ment elfele. Elvileg több százezren vonultak, hogy hallják a megváltót prédikálni. Az nem nagy csoda, hogy a szakrális gyűlöletben való megdicsőülés az Ismerős arcok Nélküled című NER-himnuszával kezdődött. Az más kérdés, hogy én szóltam volna Pataky Attilának, zendítsen már rá a Gyere, őrült, névsorolvasás, gyere őrült, szükségem van rád nótára, az a maga nemében találóbb lett volna, de most már mindegy.

Komolyra fordítva a szót, már ha ezt egyáltalán érdemes vagy lehetséges komolyan venni, és ép ésszel elemezni. De legalábbis a lényeget kibogozni abból az elementárisan beteg, a valósággal köszönőviszonyban nem lévő uszítással, amit ez az alak előadott 1956. október 23-a kapcsán a sajátjainak. Pontosabban azoknak, akik erre még rendületlenül vevők és fogékonyak. Ez a bomlott elme, akinek a kampánya a tegnapi beszédével hivatalosan is kezdetét vette, egyértelműen és visszavonhatatlanul megadta az irányt a választásokig. Nincs más lehetőség, marad Gyurcsány, a patás ördög, a földre szállt gonosz, az elpusztítandó ellenség. Mintha eddig ezt nem tudta volna mindenki, mintha ez valamiféle újdonság lenne. Mondjuk annak tükrében mindenféleképpen az, hogy már ott tartunk: Gyurcsány egyenlő az 1956-os kommunista Szovjetunióval, amelyik annak idején rátámadt a forradalmárokra, és vérbe fojtotta a szabadságharcot.

Mondja ezt az a gazember, az a tudathasadt fiatal demokrata, aki 2018. december 28. éjszakáján Nagy Imre szobrát elszállíttatta a Vértanúk teréről. Ez a nemzet tolvaja, vagy ha jobban tetszik, a nemzettolvaj, aki arra használja a hatalmát 12 éve, hogy ebben az országban békétlenség és acsarkodás legyen. Aki két részre tépte az országot, aki nyíltan hazaárulózik és sorosbérencezik nagy nyilvánosság előtt, miközben kinyilatkoztatja, hogy csak az a magyar, aki őt szolgálja és hatalomban tartja. Aki hisztibe veri magát, hogy ő mennyire szuverén, és hogy őt azért támadják, mert a nemzeti identitásunkat védi. Aki szerint 1956-ban is a rezsicsökkentést meg a minimálbér-emelést akarták elvenni tőlünk, de szerencsére az alkotmányunk garantálja, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő velünk.

Mennyire beteg már. Hogy „mi vagyunk a homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt”. Hát nem, bazdmeg. Ez legfeljebb te vagy meg a beteg és diktatórikus viselkedésed, aminek semmi köze sem ’56-hoz, sem 2006-hoz. Maximum egyvalamihez van szervesen köze: nevezetesen ahhoz a világméretű lopáshoz és gazemberséghez, ami – ha nem maradtok hatalomban jövőre – kurvára számon lesz kérve rajtatok. Bármit meg lehet itt hamisítani, mint a józsefvárosi piacon, átcsomagolni és megpróbálni igazságként eladni, de attól az még nem válik valódivá. Át lehet írni és el lehet hazudni a történelmet, el lehet játszani a hatalom birtokában a mártírt, de az legfeljebb annyira lesz igaz, mint a Dózsa László nevű pesti srác esete Schmidt Máriával. Semennyire.

És persze „a nagy víz túlsó partján készülődik Gyuri bácsi is”. Mert a riogatásból és mocskolódásból sosem elég. A jól bevált klisék, a pökhendi kivagyiság, a tapsikolók és könnyes szemű megvezetett hívek, akik ha saját erőből kellett volna Budapestre autókázniuk, akkor alighanem otthon maradtak volna a seggükön. Mert kétszer meggondolták volna, hogy tankoljanak 500 forintos benzint, vagy inkább kenyeret vegyenek, hogy legyen mit enni. De így ennek is el lehetett venni az élét, és tovább lehetett hülyíteni azokat, akik nem is akarnak mást hallani, akiket csak a hitük és a vezetőjük iránti szerelmük tart egyben. Mert a hit hegyeket, orbánista híveket és NER-oligarchákat mozgat meg, ha kell. És a szerelmes tömeg ölelésében kockázat nélkül bele lehet ugatni az éterbe, hogy „az a céljuk, hogy Mária kezéből Brüsszel lábaihoz tegyék le Magyarországot”. És tényleg. Mi atyánk, aki a mennyekben vagy, nézz le erre az elcseszett országra, kérlek!

Ezek a nemzetvédő aggastyánok és karon ülő gyerekkel felvonuló hithű keresztények annyira izgalomba kerültek a Kárpátok Titánjától, hogy ha azt üvöltötte volna bele a mikrofonba, hogy támadás, akkor ezek tényleg elindultak volna rombolni. Rúgni, csípni, karmolni. Miközben a 2006-os eseményeket nem felejtik, azokat még az unokáiknak is úgy adják elő, ahogy kitalálták és önkényesen meghamisították. Persze, hogy nem felejtik, hiszen ők csinálták. Azzal a gusztustalan puccsal kerültek hatalomba a szélsőjobbal összefogva, majd azokat maguk mellől kitúrva elfoglalták méltó helyüket ott, ahova Orbán mindig is vágyott, és amiben a kezdetek óta hisz. A hatalomban.

Démonizálja a baloldalt, és ujjal mutogat mindenkire, közben meg arról pofázik, hogy nem szabad, hogy megtévesszen senkit a baloldal látványos szerencsétlenkedése. Mert a mögöttük álló nemzetközi szereplők erősek, és ez igazi fenyegetést jelent – mondja Orbán. „Pénz, média, hálózat, ami mögöttük áll, ez olyan súlyos erő, amit több millió magyar csak együtt győzhet le és együtt szoríthat ki az országból”. Mondja ezt az az ember, aki ellopta a közmédiát, a közpénzek milliárdjait, és létrehozta belőle a NER-t. Aki kimondta, hogy csak az a kurva Facebook ne lenne, mert ott nem tud cenzúrázni. Mert a haza nem lehet ellenzékben.

Nos, innen kell majd győzni, innen lesz szép a győzelem. Hát senkit ne tévesszen meg az erődemonstráció, amit megint ráhúzott a nemzet ünnepre, amit jó szokásához híven, idén is kisajátított magának. Ez az alak nyíltan hadat üzent azoknak, akik változást akarnak. Nem először. És szerinte nem is utoljára. Biztos lesznek még fenyegetések. Sokkal durvábbak, mint amiket a 2018-as ökölrázásakor mondott, miszerint: „Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is fogunk venni a választások után”. Ez most is érvényes lesz, és ha behúzza a jövő évi választást, akkor fel is készülhetünk rá.

Nagyon súlyos a páciens állapota, de legalább fertőző is. És még csak nem is a Covid-19, hanem egy sokkal pusztítóbb betegség ez: a fasiszta ideológia propagandája. Ezért aztán a tét óriási. Mindenkinek. De most, hogy szétbaszott az ideg, majd jól elmegyek és mazochista módon felkúrom magam az Elkxrtuk című kurzusfilm megnézésével. Ha nem kapok gutaütést, beszámolok arról is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!