November 28,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nem lehetne legalább az úgynevezett ünnepnapokon letenni a gyalogsági ásót? Nem

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,517,026 forint, még hiányzik 1,482,974 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Pörgős és izgalmas ünnepi jó reggelt kívánok mindenkinek! Nem elkúrtuk jeligére, nem az egyenpropaganda hamis dallamára, hanem mindentől függetlenül. Kövér Lászlónak külön is, aki szigorúan ünnepi alapon tegnap szerintem felért vérgőzös kirohanásokban egyébként is gazdag politikai pályafutása csúcsára, midőn az állampárt pravdaügyi kiadványában, a Magyar Nemzetben sok egyéb vitriolba mártott passzív-agresszív állítása mellett Gyurcsány Ferencet konkrétan azzal vádolta meg, hogy 2006-ban előre megfontoltan rendőrt akart öletni a tévészékháznál. Hiába visított Varga Judit, hogy miszerint az agyrémnek is van határa, Kövért nem lehet kibillenteni az alusisakja alól. Jó, nem a saját tenyésztésű narancssárga agyrémre gondolt leghíresebb dekázó hegedűművészünk, hanem a mindenki máséra, aki szembejön a NER 35 évre koncesszióba adott autópályáján.

Mivel részletesen is írtunk az említett bajszos közjogi méltatlanság uszításának aggasztó jelentéstartalmáról, én most inkább nem minősíteném a fideszes házelnök és rögtönítélő bíróság pillanatnyi mentális és erkölcsi állapotát. Annál is inkább, mert alapvetően egyetértek annak a petíciónak a tartalmával, amelyet a kezdeményezők a békés közbeszédért indítottak. Nem mintha azt gondolnám, hogy a NER fennállásának 12. évében siker koronázhatna egy ilyen kezdeményezést, de valószínűleg már régen eldobtam volna jó messzire a billentyűzetemet, ha nem hinnék valahol a lelkem mélyén abban, hogy a lealjasodás, elhülyülés, erkölcsi meghasonlás eme zsákutcájában meg lehet fordulni, és hogy amiért 12 éve ebben az orrfacsaró bűzben ülünk egy puskaporos hordón, nem a normalitás velejárói azok az emberi lényekhez méltatlan, dehonesztáló, sértő, dehumanizáló megnyilvánulások, amelyekkel az egyesek a ketteseket, a hármasok a négyeseket illetik. Vagy fordítva. Se a görényezéssel, se a patkányozással, de még a bajszos szarozással sem tudok azonosulni.

De ha már petíció. Itt van ez a fideszes stopmindenki, pontosabban stopattólfügghogymikorki petíció, ez a demokráciatörténeti paródia, amin nem tudom, hogy sírni vagy röhögni volna helyénvalóbb. Ami annyira fontos, mondhatni sorskérdés a Fidesz számára, hogy Gulyás Gergely csütörtökön még azt sem tudta megmondani a kormányinfón, hogy pontosan hány csillióan írták alá. Aztán végül hasraütésszerűen beböffentette a körülbelül 1,3 milliót, hozzátéve, hogy az aláírásgyűjtés ezen a héten, pontosabban október 21-én lezárul, mert eredetileg is így volt tervezve. Ehhez képest október 22-én előkerült valahonnan Horváth László fideszes szóvivő, hogy bejelentse:

addig folytatják az aláírásgyűjtést, amíg nem találnak meg mindenkit, aki meg akarja üzenni Gyurcsány Ferencnek, hogy nem kér még egyszer az ő „kudarcos és gyalázatos” kormányzásából.

Gulyás hasraütéséhez képest tegnapi állás szerint már több mint 1 millió 467 ezren írták alá a szeptember 1-jén indított agyhalállal rokon papírfecnit, amellyel hol ezt, hol azt akarják megállítani, Gyurcsány az egyedüli biztos pont. A mellékállásban a gyöngyöspatai cigányok elleni sorosozva uszításért felelős Horváth nevű miniszterelnöki megbízott szerint ez a szám világossá teszi, hogy A MAGYAR EMBEREK TÖBBSÉGE nem akarja, hogy a múlt emberei újra hatalomra kerüljenek, nemet mond Gyurcsány Ferencre, az ő bábjaira és arra a kormányzásra is, ami egyszer már a csőd szélére lökte az országot. Nagy kedvem lenne ezen a ponton a békés közbeszédet nagy ívben szájbarúgni, de visszafogom magam. Nem mintha valami újszerű lenne ebben az erősen sántító adatban. Nem mintha nem a magyar emberek többségére hivatkoztak volna akkor is, amikor mindössze félmillióan töltötték ki valamelyik nemzeti kamukonzultációjukat, vagy nem mintha nem a szavazatok kevesebb mint 50%-ának megszerzésével uralkodnának kétharmaddal 2018 óta.

De nem lehetne, tényleg nem lehetne, hogy a soron következő, az orbánista önkényuralom feltételei mellett demokratikus és szabad választáson döntsék el az állítólag felnőtt magyarok, hogy kérnek, vagy nem kérnek, illetve hogy mennyire kérnek vagy nem kérnek Gyurcsányból? Nem lehetne, hogy bohóckodás és mindenkit hülyének nézés helyett komolyan vegyék ezt a szerencsétlen országot?

Továbbmegyek. Nem lehetne, hogy 2021. október 23-án valóban 1956. október 23-ára emlékezzenek ahelyett, hogy hörögve hergelnének a nem fideszes, ellenségnek tekintett honfitársaik ellen? Tökmindegy, hogy valójában ki a többség és ki a kisebbség, ki a jobboldali, ki a baloldali.

Nem lehetne legalább az úgynevezett ünnepnapokon letenni a gyalogsági ásót és nem békének hazudni a hatalmi erődemonstációját, a veszett kutyákat megszégyenítő ideológiai csaholást? Arról, hogy ki van otthon, ki nincs otthon, kinek van joga, kinek nincs joga emlékezni, kinek kell legyőzni kit, hogy helyreálljon a világ rendje.

Nem lehetne valahogy annyi tisztelettel viseltetni 1956 emléke iránt – teljesen függetlenül 2006-tól -, hogy ha már lemészárolták a 150 éves SZFE-t, akkor a romjain létrehozott állampárti intézmény ne az ’56-os ordas, világraszóló hazugságával lebukó Dózsa László (1942 – ) 1956-os történeteivel emlékezzen a forradalomra? Aki annyira azért nem bátor forradalmár, hogy ha már nem bújt el megszégyenülve Schmidt Máriával egyetemben, hanem tovább haknizik a történeteivel, legalább a sajtó kérdéseire válaszoljon.

Vagy például nem lehetne, hogy a világ legrosszabb filmjei közé magát méltán beverekedő Elkxrtuk című propaganda- és kurzusfilmről ne hazudják, hogy művészfilm, és – mivel nem Kocsis Máté volt az operatőr, nem Schmidt Mária írta a forgatókönyvet és nem Gulyás Gergely rendezte – semmi köze a Fidesz választási kampányához (via Kálomista kertészeti ágazatvezető és producer)?

Nem szándékozom egy olyan alkotást minősíteni, amit nem láttam, de a meglehetősen részletgazdag, az egyenpropagandában megjelent kritikátlan dicsőítéssel szemben igényes kritikákat (ITT vagy ITT vagy ITT) végigolvasva nekem úgy tűnik, hogy ez pont az, aminek látszik: egy ócska, unalmas sztori mellé/köré sikerült megkonstruálni egy visszafogottan dokumentarista szálat, amelyhez a valóságot úgy kellett meghajlítani az állampárt szája íze szerint, hogy a gonosz titokminiszterrel (Szilvásy György) közösen ármánykodó vérgonosz feleség (Dobrev Klára), egy közvélemény-kutató intézet akkori és jelenlegi gengszter vezetője (Hann Endre) és a legnagyobb balfasz (Karácsony Gergely) kerüljön előtérbe. Kár. Mert a téma izgalmas, fontos és feldolgozásra érdemes. 800 millióból professzionálisan is meg lehetett volna csinálni, ezzel szemben minden jel szerint ordít róla, hogy a producer úr a rezsim láncos kutyája. Akit nem az érdekel, hogy hiteles, érvényes alkotást tegyen le az asztalra 2006-ról, hanem kizárólag azért vergődik, hogy megtámassza a Fidesz 2021-es propagandáját.

Úgyhogy csodálkozom, hogy Karácsony Gergely nem érti, hogyan került bele ebbe a zsékategóriás tucatthrillerbe, miután Gyurcsánnyal először 2016-ban beszélgetett. Nos, pontosan úgy, ahogy a járulékos veszteségről szenvtelen arccal beszélő gonosz feleség karaktere került a középpontba. Mert a főpolgármestert és Gyurcsány feleségét tartotta az állampárt az ellenzéki előválasztás fő esélyesének, amikor eldőlt a pártközpontban, hogy miről szól majd Kálomista filmje. Ha Márki-Zay lett volna Rogánék szerint az esélyes, akkor ő is belekerült volna. Az Elkxrtuk erről rántja le a leplet. Hogy miként kell szar propagandafilmeket gyártani a hatalom pillanatnyi érdekeit szolgálva. Így. A hatalom végbeléből, a hatalmi propagandagépezettel összenőve nem lehet érvényeset, értékeset alkotni. Pontosan ugyanúgy, ahogy szánalmas a hatalom oldalán menetelni a hatalom védelmében, pláne a 65 évvel ezelőtt az elnyomó hatalom ellenében kirobbant forradalom emléknapján.

Jelen tudásunk szerint ez aligha lesz valaha is a közös nemzeti megemlékezés napja. Ma sem lesz az. Ez sem lesz az. Egy szanaszét szakított, ideológiai gyűlölettel zabáltatott nemzet ma is szanaszét szakadva emlékezik majd valamire. Mindenki valami másra. Nem nehéz azt feltételezni, hogy a regnáló hatalom feje az éltetésére összecsődített békemenetelők gyűrűjében újra háborút hirdet, holott már háború van 12 éve. A luxusélete, a szabadsága és az a hatalom múlik az újabb győzelmen, amibe beleszeretett. És ehhez megint a nemzet egy részét kell kijátszania a másik ellen, megint az egyik felét kell legyőznie mindenáron.

Ámazonban addig is. Lehet, hogy a Tóth Gabi-szindrómában szenvedő, ámde Tóth Gabival ellentétben meglehetősen habzó szájú Varga Viktor művész úr friss Himnusz-paródiáját kellene idetennem ünnepileg, de annyira perverz mégsem vagyok. Úgyhogy ideteszek egy alkalomhoz egyáltalán nem illő, ámde bulis muzsikát, egyúttal a körülmények ellenére méltóságteljes, befeszülésmentes napot kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!