December 7,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


A háromnevű magyarok rátették a dagadt valagukat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 450,813 forint, még hiányzik 2,549,187 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tudom, Gergő kolléga már elmondta tegnap este és igaza van, talán meg kellene innom egy pálinkát, ha szeretném, talán egy sört, ha szeretném, le kéne nyugodnom a francba és aludnom kellene, hiszen szombat van és hajnali négy óra, a szabadnapom, sötét van kint és hideg, mégis kidobott az ágy, mert egyszerűen megfeküdte valami mocsok a gyomromat és ki kell adnom magamból, különben megmérgez. Szóval itt ülök, ütöm a gépet, kávé nem kell, pont megfelel a gyümölcstea.

Legyünk ott mindannyian, tegyünk a hazánkért annyit, hogy megmutatjuk, ki van otthon, kié a hatalom, és ki áll készen a tavaszi győzelemre.

Szentesi Zöldi László, a Demokrata címűben írta ezt. Írhatta volna a PestiSrácokban is, pont annyira meghatározza a neve a portálokat, amennyire az embert azok a szavak, melyek kiömlenek az ujjai hegyéből, vagy éppen a pofáján. Ennek a háromnevűnek az ömlött ki, hogy ő itthon van, aki ott kuruttyol a békemenet színpadán, az itthon van, aki ott menetel az utcán Orbán Viktor pénzének védelmében, az itthon van. És az övék a hatalom, a dicsőség és ámen.

Basszus, nem is kellett Trianon, ez a fasz otthon, a konyhaasztal mellett, miközben kapargatta a sarkáról az elhalt bőrt, rittyentett egy Trinont. Fogta a cerkát, benyálazta a végét és körberajzolt. Azt nem tudom, hogy engem rajzolt körbe vagy önmagát, de valakit igen. Elég annyit tudnom, hogy ahol ő ott van, amelyik kupacban ő ott menetel, az maga a haza, a győztes hatalom. Ahol meg én vagyok, az nem a haza, bár talán földrajzilag az, de nekem ott, azon a földön semmi keresnivalóm nincs. Azt mondja ez a háromnevű díszfasz – akié a hatalom -, hogy ő bozgort csinált belőlem október 22-én, hogy jövök én ahhoz, hogy létezzem, éljek, magyarul beszéljek, írjak és álmodjam, hogy jövök ahhoz, hogy akarjak valamit, ne akarjak valamit, hogy merem kinyitni azt a bozgor pofámat, hogy jut eszembe más emberek országában-otthonában mást akarni, honnan lenne nekem jogom mást akarni, egyáltalán akarni.

Kussoljak, ezt mondja ez a törpelelkű, mert majd ő megmutatja, hogy sokan van, hogy többen van, mint én. És ha többen van, az annyit jelent hogy én, aki itt születtem és a szüleim, dédszüleim és gyerekeim is itt születtek, én mégsem vagyok itthon, ez az ország immár nem lehet az én otthonom azért, mert ő, a többség ezt mondta. Mert az övé a hatalom és mert győzni fog tavasszal. Engem fog legyőzni. Engem fog beletaposni a földbe, de a föld is ki fog vetni magából, mert az nem az én földem. Az az ő földje, a háromnevűé és elvtársaié. Akik mennek, vonulnak, összeér a lelkük, együtt dobban a lábuk és a szívük, nekik céljaik vannak, nekik van Orbán Viktoruk, aki most éppen keresztény és konzervatív, de nekik akkor is volt Orbán Viktorjuk, amikor az harcos liberális volt és nekik akkor is lesz Orbán Viktorjuk, ha nyíltan náci lesz, vagy fasiszta lesz, attól függően, kivel kell jóban lenni ahhoz, hogy az apja építhessen még egy uradalmat, én javaslom a Parlament épületét magánalapítványban kivinni és a nevére íratni, szép a kilátás, jó az elhelyezkedése, amúgy sem a céljának megfelelően használják már évek óta, és a kölke boldogan és főként gazdagon állhasson a saját lábán, bárhová tette be ezt a lábat, hogy a szomszédja, a falubelije megvehesse a húszezredik céget is, holott már az első működését sem érti és nem is tudja, miből vette, és már elfelejtette, vagy soha a büdös életben nem is értette meg igazán, hogy vigyázni kell a nippekre, mert ő csak őrzi, nézegetheti, fényesítheti, de amikor szól neki a cimborája, vissza kell adni mindent, az utolsó lyukas lepedőig.

Volt itt egy honfoglalás. A tököm tudja mikor, talán most éjjel, talán átaludtam, pedig fél négy óta a gépnél ülök és még most is reménytelenül sötét van odakint és most úgy érzem, pontosan ilyen szutyoksötét lesz délben és délután ötkor is. Ilyen sötét lehetett akkor is, amikor lefeküdtek az emberek aludni Magyarországon, de Romániában, Szlovákiában és mindenféle olyan országban ébredtek, ami tegnap még nem volt ott. Most én is így jártam, pedig sehová nem mentem és a határ sem ment sehová. Annyi történt, hogy a háromnevű és haverjai felosztották az országot. Úgy érzik, az ő gazdájuk uralkodik, megtehetik. Nincs mit tenni ellenük, ők vannak itthon, én nem vagyok itthon, de vendég sem vagyok, mert ők nem hívtak meg. Csak úgy beleszülettem az ő országukba, és most itt rontom a levegőt. Én, és mindenki más. Akik nem mennek a békemenetre, akik olykor elmennek tüntetni, akik szólni mernek, akik akarni mernek valamit, akik szólni mernek valamiről, amire nem kaptak engedélyt, akik nem látják a szépet és a jót ebben a csodálatosan egységes, elszánt, most éppen keresztény és most éppen jobboldali létformában, amely egyedüliként kívánatos és elfogadható. Az ember színe fehér, az ember vallása keresztény, az ember nővel dug, az ember templomba jár, az ember üt mindenkit, aki nem hasonlít arra a csodálatos eszményképre, ami megtestesíti a magyart.

Itt ülök, még mindig sötét van kint és úgy is marad mostmár örökkön örökké. Most van időm elgondolkodni azon, hogy melyik ország fogadna be, hogy akarom-e, hogy befogadjon. Gondolkodom, mert nem értem, miért ide születtem, miért beszélt hozzám magyarul az anyám, mit ünnepeltem a vasfüggöny lehullásakor, miért hittem, hogy végre fel fog kelni a nap, és nekem is jut a fényéből és melegéből. Nem jut. Nincs hozzá jogom. Nem jut, mert a háromnevű magyarok rátették a dagadt valagukat. Az övék. Ez is az övék. Mi csomagoljunk és takarodjunk el a picsába. Mi, aki nem megyünk a békemenetre és nem indítunk imaláncot a gazda születésnapján, mi takarodjunk innen, hogy ezeknek jusson elég élettér. Tényleg az kellene. Elmenni, vissza sem nézni. De nem teszem meg, mert az mindig úgy van, hogy jönnek az új barbárok, és el akarják venni azt, ami a másé. Például a hazáját. Úgy, ahogy a háromnevű szerint a migránsok el akarják venni a hazánkat. Még sötét van, nem látok. Lehet, hogy ezek már a migránsok? Hát nem az volt, hogy Orbán Viktor mindenkit megvéd?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!