Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Már nem fér bele. Nincs mibe beleférjen

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem lehet tovább halogatni ezt a cikket, pedig próbáltuk. Ahogy mindig, vártunk valami csodára, de ahogy mindig, a csoda most is elmaradt. Talán vannak – tudjuk, hogy vannak – olyan olvasók, akik a kezdetek óta velünk vannak. Sőt, olyanok is vannak, akik a Szalonna megszületése előtt is velünk voltak a Hacsaknem és az Ordítok blogokon. Ebből a két blogból jött ugyanis létre a Szalonna. Mint igen sok dolgot eddigi – és valószínűleg ezutáni – életünkben, ezt is máshogy csináltuk, mint ahogy azt mások csinálni szokták. Nem kerestünk szponzort, nem gyűjtöttünk pénzt az induláshoz, nem szaladgáltunk támogatók után. Összeraktuk a saját pénzünket (ami nem volt sok, de a miénk volt, senkinek nem kellett hálásnak lennünk érte), létrehoztuk az oldal indulásához szükséges technikai feltételeket és belevágtunk.

Hónapokon át publikáltuk naponta az írásainkat, közben finomítottuk a hátteret, kellett még ez is és az is, majd kellett egy szakember, aki gatyába rázza az egészet, hogy ne legyenek leállások, összeomlások, megőrülések. Addigra már nagyjából az összes tartalékunkat feléltük, de a sors valamiért mellénk állt, mert a legnagyobb bajban jelentkezett egy olvasónk, hogy ő ért ehhez és segít. És segített önzetlenül (meg sem tudtuk volna fizetni), azt mondta, ő ezzel tud hozzájárulni ahhoz, hogy változzon valami ebben az országban. Nem tudunk elégszer köszönetet mondani, felbecsülhetetlen, amit tőle kaptunk és kapunk ma is, ha felüti a fejét a baj. A logo és a címlap megtervezésétől a portál arculatának kialakításáig minden így készült. Lelkesedésből, segíteni akarásból, és nagyon sok munkából épült fel végül a Szalonna. Az olvasók valahogy idetaláltak, pedig nem voltak reklámkampányok. Talán két vagy három alkalommal fizettünk néhány ezer forintnyi Facebook-hirdetést. Azt is azért, mert időnként látványosan megzuhant az elérésünk és azt gondoltuk, az majd változtatni fog ezen. Nem változtatott, így hát nem volt több reklám, megtanultunk ezzel élni.

Több hónap kemény munkát követően elérkezett az az idő, amikor már nem volt más választásunk, mint az olvasókhoz fordulni támogatásért. A havonta érkező támogatások a portál működését úgy ahogy lehetővé tették, de az úgy ahogy működés nem volt elég nekünk sem, talán az olvasóknak sem. Elindítottuk a Szalonnázót, ennek elérése már előfizetéshez kötött. Azért ezt a megoldást választottuk, mert a Szalonna indulásakor eldöntöttük, hogy soha nem lesz előfizetéses az oldal. Pontosan azért, mert tudjuk, az olvasóink egy része nem engedhetné meg magának még a havi ezer forintot sem, hiszen 2-3 napi étel. Egyszerűen van, akinek nem fér bele, és nekünk ők éppen olyan fontosak mint azok, akik szerencsésebbek. Tehát nem a Szalonnát tettük fizetőssé – pedig ez megoldotta volna a gondjainkat, hiszen befutott, stabil olvasói bázissal rendelkező portál, és több munkát sem jelentett volna a működtetése -, hanem a több munkát és a másik portál indítását választottuk.

Jó ideje ott látható minden cikk elején, a cím alatt egy vonal és két szám. A két portál fenntartásához szükséges 3 millió forint a célszalag, és ehhez képest látszik az addig a napig befolyt összeg és az, ami még hiányzik. Most van a hónap közepe, jelenleg 684 951 forint érkezett be, és 2 315 049 forint hiányzik. Nagyon hiányzik. A 684 951 forint a bruttó összeg. Ebben benne van a Szalonnázó előfizetésekből befolyó bevétel és a Szalonnára érkező önkéntes támogatások összege is. A pénz egy részét elviszik a banki költségek – például a 6 eurós előfizetésből eleve 5,5 euró érkezik be, a többit helyből lemarja a PayPal -, ebből fizetjük a portálok működési költségeit, a könyvelőket, az adókat, járulékokat és végül ami marad, az nem sok.

Mondanám, hogy igyekszünk csökkenteni a költségeket, de erre egyetlen mód van, mégpedig az, hogy kevesebben maradunk. Holott most is kevesen vagyunk. Amiért most meg kellett írnom ezeket a sorokat, az az idő múlásával van szoros összefüggésben. Aki rendszeres havi támogatást állított be a bankjánál, annak ez lejár egy év után, és automatikusan megszűnik, amennyiben nem állít be újabb rendszeres utalást. Most nagyon sok támogatás lejárt, és a többségük nem is fog megújulni, mert a PayPal nem tudja kiküldeni az értesítést. Mégpedig azért, mert idő közben a megadott email-cím megszűnt.

Egyszerűen az van, hogy már nem fér bele semennyi bevételcsökkenés. Nincs mibe beleférjen. Úgyhogy nincs választás, kénytelenek vagyunk kérni. Tudjuk, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak, de azt is gondoljuk, hogy mások megengedhetnék, de úgy vannak vele, hogy majd holnap, mert vesződni kell a PayPallal, mert be kell állítani az utalást, a Szalonna akkor is itt lesz holnap is, ha most az a támogatás nem érkezik, mert majd egyszer megcsinálja és akkor fog érkezni. Nagyjából stabilan 300-350 ezer olvasónk van minden hónapban. Megint végigmatekozhatnánk, hogy ha csak 10 forintot utalna mindenki minden hónapban, már nem kellene erről beszélni. Ha minden tizedik olvasónk 100 forintot utalna minden hónapban, akkor sem. És mégis itt vagyok, és beszélnem kell erről. Nagyon sajnálom.

Kérem a magam és a szerkesztőség nevében, aki teheti és érdemesnek tartja, szánja rá azt a pár percet a támogatás beállítására. Nekünk ezek az 500-1000-2000 forintok jelentik a stabil alapot ahhoz, hogy folytatni tudjuk. Nincs mögöttünk sem párt, sem mecénás, sem cég, sem senki. Csak az olvasók a rendszeres támogatásaikkal vagy előfizetéseikkel, az ezer és kétezer forintok. Nagyon tudunk persze örülni az eseti adományoknak is, ezek a nagyobb összegek többnyire az éves támogatások egy összegben, de nekünk mindennél fontosabbak a kicsi, de minden hónapban kiszámítható biztonsággal érkező támogatások.

A Szalonnát mi az első perctől kezdve egyfajta közösségi térnek szántuk. Olyannak, ahol mi is elmondjuk a véleményünket, és ahol bárki más is elmondhatja. Akár vendégként, akár – amennyiben rendszeresen ír nekünk – vendégszerzőként. Szeretettel várjuk és publikáljuk az olvasóink írásait, az sem baj, ha javítani kell, mert nem mindenki gyakorlott az írásban. Éppen ezért soha nem volt tervben, és most sem járható út, hogy előfizetéshez – bármilyen csekély összegű előfizetéshez – kössük az elérést. Kizárólag az önkéntes adományok jelenthetik a megoldást. Aki megengedheti magának, és aki technikailag meg tudja oldani az utalást, csak azokra számíthatunk. Ha ez nem működik, a Szalonna sem működik. Tudom, mindenki kér, annyi helye lenne a pénznek, de nincs más lehetőség, kizárólag ez. Ahogy eddig, ezután is önökön és rajtatok múlik, hogy lesz-e tovább Szalonna. Rajtunk biztosan nem fog múlni, ezt megígérem.