December 1,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Fanyalogni és fintorogni ráér

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,769,645 forint, még hiányzik 1,230,355 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Fellegmentes, indulatmentes  jó reggelt kívánok mindenkinek! A fellegekről kevéssé tehetünk, az indulatainkról annál inkább, és ennek nem csupán turbulens történelmi időkben van jelentősége. Vérmérsékletünktől függően nézhetjük akárhonnan, bármelyik oldalról, turbulens történelmi idők ezek, amelyek viszont csak itt és most kivételesek. Unalmas parlamenti demokráciákban (a még pozícióban lévő miniszterelnök nevezte így komoly pofával Magyarországot tavaly nyáron) egyáltalán nem számítanának turbulensnek.

Csakhogy a NER, az Orbán-rezsim nem demokrácia, sokan éppen ezért el is felejtették, mások soha nem is tudták, vagy idejük sem volt hozzászokni ahhoz, hogy milyen a demokrácia. Vagyis egy olyan rendszer, ahol mindenkinek egyforma esélyei, erőforrásai, lehetőségei vannak arra, hogy egy választáson győzni tudjon, ahol nem lejt a pálya egyetlen teljhatalmú formáció irányába, ahol nem végtelen közpénzekből folytat közérdekű tájékoztatásnak csúfolt lejáratókampányokat egy teljhatalmú formáció, ahol nem egyetlen teljhatalmú formáció hatalomban tartására írják a választási törvényt, ahol kritikus pillanatokban nem omlik össze az választás elektronikus rendszere, ahol a közszolgálati média a közt szolgálja, nem egyetlen teljhatalmúl formáció érdekében mossa az agyakat választástól választásig, és ahol nem egyetlen ember akarata dönt életről, halálról. Pláne nem egy olyan ember, aki több mint egy évtizede nem vállal vitát egyetlen politikai ellenfelével sem, cserébe egy mikrofonállvány mögül hetetne kinyilatkoztatja, hogy kinek a kurva anyját, ki az ellenség, kit kell utálni, és csak a Fidesz.

Mivel ez itt nem egy unalmas parlamenti demokrácia, törvényszerű, hogy sokan most enyhén sokkos állapotban konstatálják, hogy mi minden történik egy olyan helyzetben, ami hasonlít a demokráciára. Méghozzá egy versengő demokráciára, ahol a választó dönti el, hogy ki legyen, mi legyen. Igen, sokkoló látni, hogy egyáltalán van, és hogy néz ki egy miniszterelnök-jelölti kampány vagy egy érdemi televíziós vita, ahol nem egy mikrofonállvány kérdez alá a főszereplőknek. Hogy úristen, ezek veszekednek, üzengetnek egymásnak, vádolják egymást, sőt, lehazugozzák, meg lealkalmatlanozzák egymást (ráadásul szemtől szemben), hát hova vezet ez?

Kár lenne azt bizonygatni, hogy nem érthetőek ezek az aggodalmak, a tegnap esti Dobrev Klára-Márki-Zay Péter vitát látva, meggyőződésem, hogy ezek az aggodalmak sokakban nem csitultak, hanem erősödtek. Igen, jogos a kérdés, hogy bárki nyeri is ezt az összecsapást, hogyan fognak ezek együtt dolgozni. Szerintem sokkal több érv szól amellett, hogy rohadtul együtt fognak dolgozni, mint amellett, hogy nem. Ha semmi másért nem, hát azért fognak együtt dolgozni, és egy irányba húzni azt a kurva szekeret, mert muszáj lesz. Miután szakpolitikai kérdésekben – a fideszes alapfércelmény érvénytelenségétől az euró bevezetéséig – sokkal több az egyetértési pont Dobrev Klára és Márki-Zay Péter között, mint a személyes ellentétek és ellenérzések, hát majd legyűrik az ellenérzéseiket, és megtartják maguknak a személyeskedő beszólásaikat. Mert aki erre nem képes, az megy a levesbe. Sőt, mindenki megy a levesbe. Mert az, aki a választók akaratából megnyeri ezt a versenyt, annak nem lesz hatalma, és ha elfelejti, hogy mire kapott felhatalmazást, akkor majd a többség, az a bizonyos sokféle, sokszínű parlamenti többség jól megvonja tőle a bizalmat. Mielőtt eszébe jutna kormányhatározatba írni, hogy ő az istenkirály.

Minden jogos vagy kevésbé jogos fintorgás és fanyalgás ellenére ezekben a napokban nem egy félistent vagy egy félistennőt, nem egy teljhatalmú Orbán-alternatívát választanak azok a polgárok, akik minden részvételi rekordot megdöntve tegnapelőtt (a tegnapi adatot most még nem ismerem) közel 100 ezren mozdultak meg azért, hogy világossá tegyék, szerintük ki az az ember, aki képes hozzásegíteni a sokpárti koalíciót ahhoz, hogy legyőzze a Fideszt jövő tavasszal az éles választáson. Ahol nem miniszterelnököt választunk, hanem egy demokratikus, parlamenti többséget. A kereszténynemzetinek csúfolt évtizedes korrupt pusztítás alternatíváját. Akár demokrácia ez itt és most, akár nem. Az már eleve jó hír, hogy az fog nyerni, akire többen szavaznak. Pont.

És igen, már lassan elképzelni sem tudjuk, milyen ország lehetne ez, ha nem egy mindenféle tekintélyelvű autokraták és vérbeli diktátorok által körbenyalt és felmagasztalt (lásd) autokrata akarna bosszút állni rajta mindazokért a sérelmekért és traumákért, amelyek az élete során érték. Ha nem arról szólna ez a kormányzásnak nevezett merénylet (egyetlen nap koncentrált fejleményei alapján is elborzasztó),

  • hogy a miniszterelnöki pereputty éppen mit vásárolt meg hol (a Marbellára költözött Tiborcz például miután felhajtotta egy spanyol bűnöző szállodáját, egy budapesti 50 szobás szállodát is megszerzett, hogy legyen neki);
  • hogy a miniszterelnök cselédsége igyekszik megmagyarázni, hogy az éppen egy sokadik szálloda üzemeltetési jogát megszerző fogalmatlan, ámde milliárdos disznószerelő tízszeresen túlárazott, közel 340 milliárdos vasútfejlesztési beruházása miért nincs túlárazva;
  • hogy kiderül, hogy az ellenzéki önkormányzatok járványra hivatkozó kivéreztetésének több százmilliós hasznát is az állampárthoz köthető furcsa civil szervezetek fölözik le;
  • hogy mindeközben a piff-puff, csihi-puhi szintjére lebutított, primitív propagandával gyurcsányozzák szét a mindennapokat, és igyekszik kiirtani a működő agysejteket minden diktátorok európai diktátor-példaképe;
  • és hogy a mindezek ellenére vagy éppen ezért egyáltalán nem irreális választási vereség előszobájában azzal vannak elfoglalva, hogy ezt az egész rezsimet életben tartó, a jogállamból csúfot űző legfőbb ügyész leváltását kétharmados többséghez kössék (ja, Varga Judit igazságügyi miniszter nem lemondott a Pegasus-botrány után, hanem Polt Péter leválthatatlansága érdekében ügyködik).

Összefoglalva. Minden rohadtul egy irányba mutat: nem az országnak van kormánya, amelyik azért dolgozik választástól választásig, hogy ez egy élhető, minden egyes polgárának boldogulást, jólétet, szabadságot és tehetsége szerinti érvényesülést biztosítson. Ezzel szemben a kormánynak nevezett gazdasági érdekcsoportnak van egy országa, amit arra használ, hogy a vérét szívja, hogy a közös vagyonát a nevére írassa, a pofájába röhögjön és elintézze, hogy ez lehetőleg az idők végezetéig így maradjon. Ha semmi másból nem egyértelmű ez, akkor Varga asszonyság Polt sorsáról rendelkező gyászos törvénytervezete több, mint beismerő vallomása ennek a vergődésnek. Ahogy beismerő vallomás az is, hogy a vezérkos eligazította a szolgáit, és kiadta az ukázt: marad a gyurcsányozás. Folytatják. Az sem baj, ha még a saját szimpatizánsaik között is akadnak olyanok, akiknek felfordul a gyomruk a stopgyurcsányozástól, ettől a méltatlanul primitív stílustól és egybites tartalomtól, a Párt nem adja fel. Attól sem hasad ketté a tudatuk, nem süllyednek el szégyenükben, hogy a hosszú ideje Gyurcsánynéként támadott és mocskolt Dobrev Klárát tolják a médiájukban, miközben Márki-Zay Pétert öblös hazugságokkal próbálják címlapon lejáratni. Nincs a gödörnek alja, de mivel eddig sem volt, egészségükre. Edgart kollégát idézve: be vannak fosva, nagyon helyes. Tisztességes eszközökkel eddig sem jutottak egyről a kettőre, a becstelenség viszont mindig bevált.

Ezért aztán rohadtul nem érdekes, hogy ki nyerte a tegnap esti vitát, irreleváns, hogy hányan döntötték el ennek a vitának az alapján, hogy kire fognak szavazni, és kire nem. Egyetlen dolog érdekes: mivel a korrupció kormánya és Rogán Bűnöző Antal mindent el fog követni azért, hogy lehetőleg minél többen távol maradjanak már most is az előválasztástól, a jövő tavaszi éles választástól meg pláne, az ellenzéki pártok és politikusok szerepe napról napra felértékelődik. Teljesen mindegy, hogy ki nyeri az előválasztást, amögé kutyakötelessége mindenkinek felsorakozni, és nem elfelejteni, hogy ki az ellenfél. Sem az ellenzéki pártoknak, sem a kormányváltásban érdekelt választóknak nem lehet kifogásuk innentől kezdve, ha valóban a kormányváltásban érdekeltek. Ha az elmúlt évtizedben volt bármilyen halovány remény arra, hogy meg lehet szabadulni az önkényuralomtól, az most van. Bele kell húzni, fanyalogni és fintorogni ráér.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!