NEHAZUGGY

Na de sikerült?

Lázár Gergő | 2021. Október 4, Hétfő | 19:19

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Agytrösztöket támogat és lobbistákat pénzel dollármilliókból az Orbán-kormány az Egyesült Államokban annak érdekében, hogy szövetségeseket találjon, valamint hogy minél jobb színben tüntesse fel az ország vezetését Washingtonban – írta meg nemrégiben a New York Times hírlap. Ez persze alapvetően nem újdonság, már igen régóta sejthető volt, de ha egy ilyen tekintélyes lap lehozza, akkor azért érdemes róla megemlékezni. Azt is tudni lehet, hogy lobbisták irányítják a világ talán legfontosabb intézményeit világszerte, pont ezért mondható az el, hogy sokszor a valóságnak semmi szerepe nincs egy-egy döntésben. A pénz és ezáltal a hatalom mindig is a legfontosabb érdek volt, szemben az állampolgárok jogaival. Egyházak, multik, befolyásos milliárdosok írják a történelmet, miközben mi állampolgárok és szavazók csak nézői lehetünk ennek az egésznek.

A legkomolyabb döntések mindig háttéralkuk során dőltek el, mi már csak a végeredményről tudhattunk, hiszen ez volt a lobbisták érdeke. Kérdés viszont, hogy még ha törvényes is, mennyire védhető az, hogy az Orbán-kormány dollár milliókat, forintban átszámolva milliárdokat költött az adófizetők pénzéből arra, hogy magát jobb színben tüntesse fel. Nyilván minden kormány folytat lobbitevékenységet, ebben nem Orbán az egyedüli, még csak az sem igaz, hogy elnyomó hatalmak vezetői lennének az egyetlenek, akik ilyen eszközökhöz folyamodnak. Csak hát kérdés, hogy mennyire volt sikeres Orbánék terve? Mert valóban volt Trump-Orbán találkozó és itt járt Mike Pence nemrégiben, de kétlem, hogy a magyar politikai befolyás egy centit is mozdult volna.

Aki képben van azzal kapcsolatban, hogy milyen állapotok uralkodnak ma Magyarországon, azt nem lehet ennyire könnyen hülyére venni. Persze vannak, akik kérdés nélkül elhitték, hogy a magyar egy jobboldali, keresztény kormány, de a buta választók meggyőzése alapvetően nem elegendő ahhoz, hogy az ország diplomáciai értelemben is erősebbé váljon. Mert ameddig Nyugatra nyalunk, addig jól láthatóan Kelet felé nyitottunk és a diplomáciai kapcsolataink is a keleti félteke országaival váltak egyre jobbá az elmúlt évtizedben. Miközben az EU tagjai vagyunk, sorra olyan országok elnyomó hatalmaival írunk alá szerződéseket, amelyek a Nyugat szemében sokszor nevetségesek. Mert az érthető, hogy az oroszokkal, vagy épp Kínával jó kapcsolatot kívánunk kiépíteni, de az már kevésbé, hogy a türköknek nevezett népekkel már testvéri kapcsolatot ápolunk.

Miért is van szükségünk Türkmenisztán, vagy Kazahsztán partnerségére? Legyen persze gazdasági kapcsolatunk, hiszen sosem tudni, de az, hogy ilyen nyíltan állunk ki igencsak megkérdőjelezhető kormányok mellett, az nagyban rombolja a már egyébként is borzasztó diplomáciánkat. Elvégre Szijjártó Péter a külügyminiszter, akit szerintem már csak igen kevés kormány vesz komolyan külföldön. Lehet, hogy néha interjút ad nagy televíziócsatornáknak is, de ott nem tud mást tenni, mint magyarázkodni olyan törvények kapcsán, amelyeket a nyugati világ elfogadhatatlannak talál. Az ilyen cikkek és beszélgetések határozzák meg a külföldi diplomáciánkat, nem pedig lefizetett lobbisták háttértevékenységei. Mert megjelenhet egy-két a kormány tevékenységét dicsérő cikk mondjuk a The Conservative nevű amerikai lapban, de annak hatása nem mérhető a CNN nézettségéhez, vagy a Washington Post, vagy a New York Times olvasottságához.

Pont ezért is kétlem azt, hogy megérte volna ez a lobbitevékenység, hiszen ebből a pénzből akár költhettek volna olyan programokra is, amelyek magukért beszéltek volna, ezzel is növelve az ország kormányának diplomáciai erejét. Igen rossz az irány, ha másokat próbálunk meg lefizetni, ahelyett, hogy valóban egy olyan államot építenénk ki, ahol jó élni. Ez persze nem is volt soha Orbánék célja, hiszen a hatalom megszerzését követően azonnal a pénzek lenyúlására koncentráltak, de ezt megtehették volna úgy is – hiszen nem nagyon létezik olyan kormány, amely nem korrupt -, hogy mellé olyan döntéseket is hoznak, amelyek miatt javul az ország megítélése. Egyszerűbb persze lefizetni embereket azért, hogy hazudjanak az országban tapasztalható állapotokról, de mint itt is jól látható, azért ennek megvannak a hátrányai. Ez a hátrány pedig nem más, mint a lebukás veszélye, mert még ha törvényileg rendben is van ezen megrendelések többsége – a NYT szerint ez így van -, azért felveti a kérdést, hogy mennyire sikeres is valójában a kormány politikája.

A Fox News műsorvezetője, Tucker Carlson sem hiszem, hogy puszta jókedvből érkezett Magyarországra, hogy napokig dicshimnuszt zengjen Orbánról és politikájáról. Aki ezt hiszi, az nem nagyon érti a propagandisták munkáját, mert hát Carlson is pontosan az. Lehet, hogy valóban ismert és sok millióan követik, de ez még nem változtat a tényeken. Ő maga is elismerte egyébként nemrégiben, hogy ha kell, akkor hazudik a sajtónak. De hát a propagandisták szerepe pontosan ez, már csak ezért sem volt túl meglepő ez a kijelentés a jobboldali véleményvezértől. De mondom, azért nem kell túlzottan meglepődni azon, hogy Orbán lobbistákat fizetett le, inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy mennyire sikeres az a politika, amelyet fizetett hazudozókkal kell promotálni?

Mert mint tudjuk, a sikerek magukért beszélnek, ilyenekről viszont nem nagyon lehet Magyarországon beszélni. Novák Katalin is körbeutazza a fél világot azért, hogy elmondja, mennyire nagyszerű a magyar családpolitika, de ha valóban az lenne, akkor utazgatás nélkül is tudná már a fél világ. A finn oktatási rendszert például nem kellett bizonygatni senkinek, az elért eredmények miatt az újságírók maguk keresték fel az országot és készítettek interjút a kormány tagjaival és a programban résztvevőkkel. Óriási különbség ez egy jól működő és sikeres kormány, valamint egy rossz döntéseket hozó, de magára büszke kormány között. Orbán egy évtizede próbálkozik azzal, hogy elhitesse a világgal, ő csodát tett Magyarországon. Ez a próbálkozás viszont véleményem szerint kudarcot vallott már régen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!