NEHAZUGGY

Nekünk már csak Babisokra telik

Lázár Gergő | 2021. Szeptember 30, Csütörtök | 19:06

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán nemrégiben meglátogatta cseh miniszterelnök haverját, aki hazájában hasonló módon gyűlölt, mint Orbán idehaza. A találkozók helyszínein tüntetők jelentek meg, amiről ugyan be tudott számolni több lap is, arról viszont már nem, hogy milyen tárgyalások folytak a felek között. Ennek oka pedig nem más, mint hogy oda nem engedtek be egyetlen olyan médiumot sem, amely esetleg megírhatta volna a valóságot. Nemzetközi lapok sokaságát tették tiltólistára, miközben a kormányhoz hű lapok képviselői mind részt vehettek ezen a sajtóeseményen. Nyilván az egésznek csak propaganda értéke volt, de mégis vicces, hogy még ide sem mertek olyan újságírókat meghívni, akik valódi kérdéseket tehettek volna fel. Ennyire félnek a valóságtól.

Pedig a populisták számára ígéretesen indult ez az időszak, hiszen megválasztották Trumpot, Bolsonarot, Orbánt sokadszorra. Salvini – úgy tűnt – megerősödhet, egyetemben a spanyol fasisztákkal és Marine le Pennel. Viszont most, pár évvel később ott tartunk, hogy az egész rendszer összeomlani látszik, hiszen az emberek rájöttek arra, hogy az ígéretek mögött semmi nincs. Ezek az emberek a hatalomra áhítoztak, amelyet meg is kaptak, de ahelyett, hogy ezt az országok jobbátételére használták volna fel, inkább visszaéltek vele. Ennek eredményeként több populista kormány is megbukott már, a kérdés már csak az, hogy ki lesz a következő. Orbánék, Európa védelmezői bujkálni kénytelenek a sajtó és úgy általában a kérdések elől. Létrehoztak maguknak egy alternatív valóságot és abban élik a mindennapjaikat. Kár, hogy ezt a valóságot már nem képesek eladni a többségnek, ami azt jelenti, hogy a populizmus korának leáldozott. Amelyik kormány retteg a sajátjaitól, annak olyan sok keresnivalója nincs a hatalomban.

Mint fogalmazott, Orbán Viktor magyar miniszterelnök az Európai Unióbanban egy olyan államférfi szimbóluma, aki keményen szorgalmazza a nemzeti érdekeket és hasonló politikai stílust képvisel, mint Babis. Az, hogy a cseh kormányfő magyar kollégája mellett mutatkozik, azt mutatja, hogy egy konkrét politikai áramlathoz szeretne csatlakozni és tovább növeli a migráció témájának sürgősségét, amelyet Babis a Csehországot fenyegető veszélyként fest le.

Ezek egy a Mandineren megjelent cikk sorai, amelyek jól mutatják, hogy ugyan a valóság már régen bekopogtatott, sokan még mindig nem fogják ezt fel. Nem fogják fel, hogy az emberek átlátnak a hazugságon és nem kíváncsiak többé ezekre a vezetőkre. Orbán nem egy államférfi, hanem az oroszok és a kínaiak csicskája, aki pár milliárdért eladta a saját hazáját. Nem védett ő meg semmit, a saját lopott vagyonán kívül. A kereszténységre hivatkozva hoz embertelen döntéseket, miközben megvásárolta a magyar egyházakat. Megvette a bizalmukat, ami ugyan nem meglepő már, ha megnézzük, hogy az egyházak miként viselkedtek évszázadokkal ezelőtt is. Mindig az éppen aktuális elnyomó hatalmat szolgálták, majd később felháborodtak, ha ezért kritika érte őket.

Babis, Orbán, Kaczinsky, Bolsonaro és még lehetne sorolni, bujkál. Retteg a saját választóitól, akik korábban felhatalmazást adtak nekik. Orbán millió testőrrel veszi körbe magát, miközben már egy falunapra sem megy el golyóálló mellény nélkül. Milyen hős az, akinek állandó jelleggel rettegnie kell? A sokat köpködött Gyurcsány Ferenc sem szorul rá erre, ő még képes az emberek közé bemenni, ellentétben Orbánnal. Paravánnal keríti el a találkozói helyszínét, csak meghívott újságírók tudósíthatnak a tevékenységéről, miközben azt állítja, ő egy demokratikus, a nép érdekeit képviselő vezető. Ha ez így lenne, akkor Göncz Árpádhoz hasonlóan szabadon járná az országot, tömegközlekedne és testőrök nélkül jelenne meg bizonyos eseményeken.

Babis véleményem szerint kicsit későn kapott észbe, hiszen az, amit Orbán Európában képvisel, afölött eljárt az idő. A szavazók lassan, de végre észbe kaptak és megálljt parancsolnak. Ez akkor is igaz, ha az MTI egy darab képet sem közöl az előválasztásról. A propaganda már csak arra jó, hogy kiszolgálja a híveket, új embereket ezzel már biztosan nem fognak szerezni. Pláne úgy, hogy Orbán egy olyan miniszterelnökhöz utazik, akinek megítélése nem csak országos, de európai szinten is borzasztó. Nem véletlen az, hogy nem az olasz, a francia, vagy a spanyol miniszterelnökkel ült le egy beszélgetésre, hiszen ők egészen biztosan nem hívták volna meg soha. Nem kíváncsiak ugyanis egy olyan vezető hazudozásaira, aki folyamatosan lop a közösből. A legtöbb ország vezetésének elege van abból, amit a Fidesz művel.

Ez alatt nem azt értem, hogy leépítették a demokráciát, hanem azt, hogy más országok állampolgárait is meglopták akkor, amikor uniós forrásokat tettek a magukévá. A német gyárak képviselőin és a fasiszta vezetőkön kívül szerintem senkinek sem fog hiányozni Orbán, hiszen végre megindulhat a valódi kommunikáció Magyarországgal, amely ugyan gazdaságilag nem túl jelentős, de akkor sem árt, ha megfelelő diplomáciai kapcsolatokkal rendelkeznek egy olyan országgal, amely Európa közepén helyezkedik el, és a schengeni régió egyik őre. Remélem, el fog jönni az az idő, amikor nem diktátorokkal és egyéb kétes egyénekkel találkozik majd a magyar miniszterelnök, hanem olyan vezető európai személyekkel, akiknek a megítélése nem kérdéses. Jó lenne végre azt látni, hogy a Nyugat partnerként tekint Magyarországra, és nem ellenségként. Ehhez viszont az kell, hogy megváltozzon a politikai hangulat az országban, amelyre most igen nagy az esély.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!