NEHAZUGGY

Elég lesz meglepődni, miután összedől a NER, és elkezd ömleni a hatszáz évre titkosított mocsok minden irányból?

Mielőtt felhergelt állampolgárok agyonvernék egymást, vagy a nekik nem tetsző politikusokat, aktivistákat (egyelőre még csak az ütlegelésnél, lökdösődésnél, rugdosásnál, megrángatásnál, szidalmazásnál tartunk), illetve mielőtt Szijjártó Péter felháborodásában kirobbantja a magyar-ukrán háborút a magyar–orosz gázszerződés okán, konfitált libamájas, fésűkagyló-wakamés jó reggelt kívánok mindenkinek!

Engem a legjobban az aggaszt, hogy ebben az egyenletben oroszok értelemszerűen védenek minket, vagyis magukat, mondván egyebek mellett, hogy Kijevnek nincs joga beavatkozni Moszkva és Budapest kétoldalú viszonyának gázszállítást érintő aspektusába, úgyhogy csak remélni merem, hogy nem jönnek ide csak azért, hogy nagyobb biztonságban legyünk. Mármint annál jobban nem jönnek ide, mint amennyire már most is itt vannak. Kicsit menjünk bele ebbe: az alapprobléma ugye az, hogy Ukrajna bejelentette, az Európai Bizottsághoz fordul a 15 (10+5) évre megkötött Orbán-Putyin magyar–orosz gázszerződés miatt. A szerződés – már amit lehet tudni róla – évi 4,5 milliárd köbméter gáz megvásárlására vonatkozik, amelyet a Gazprom immár nem Ukrajnán, hanem két másik útvonalon szállít Magyarországra: Szerbia, illetve Ausztria felől. Az ukránok azon akadtak ki, hogy Orbánisztán Ukrajnát elkerülő útvonalon történő gázszállítási szerződést kötött a felcsúti ember moszkvai gazdájával. Szijjártó pedig azért toporzékolt, mert szerinte az ukránoknak semmi közük ahhoz, hogy mi kivel, miről állapodunk meg, szuverenitás, nemzetbiztonság, mimagyarok, nem engedjük, megmutatjuk, kikérjük magunknak.

Én ugyan sem ukrán kém, sem teremfutballista lelkületű NER-külügyminiszter nem vagyok, mélyen elítélem az ukrán kisebbségpolitikát, nem kelek és nem fekszem a minden disznóságot elkenni hivatott nemzeti szuverenitásommal, de nem igazán értem, hogy ha minden klappol ezzel a szerződéssel, amely nem mellesleg nem Szijjártó magánügye, hanem EU-s közügy is, akkor miért hörög, mint akinek ráejtettek egy 30 kilós kalapácsot a tyúkszemére? Sőt, engem nem is az ukránok egyébként fogalmam nincs, mennyire jogos kiakadása érdekel, hanem az jutott eszembe, hogy és minket, mimagyarokat vajon nem érdekel, hogy a nem tudom milyen áron futó orosz gázt  mennyiért, milyen feltételekkel vette meg nekünk a soha nem hazudó korrupt magyar kormány (ugyanaz, amelyik a járványügyi védekezéshez szükséges sokcsilliárdos üzleteket is kötötte például, vagy amelyik a tudtunk és beleegyezésünk nélkül verte orosz és kínai hitelekbe az országot)? Minket, magyarokat nem érdekel, hogy vajon mi mindent vállaltak 15 évre előre mimagyarok bőrére? Vagy majd elég lesz meglepődni, miután összedől a NER, és elkezd ömleni a hatszáz évre titkosított mocsok minden irányból? Bevesszük, hogy ehhez sincs semmi közünk, ez sem tartozik ránk? Ahogy azt is lenyeljük, hogy a csilliárdos vadászati kiállításukra, amelynek a fő helyszínén a nyitó hétvégén 30 ezer ember vett jegyet, de mivel hozzácsaptak mindenkit, aki látott életében preparált állatot, már most közel 700 ezer látogatóról pofáznak a nervezők? Szeretik ezt a számot, mindegy, csak több legyen, mint az előválasztáson résztvevők száma, a sánta kutya nem fogja tudni ellenőrizni, a közpénzmédia helyszíni tudósítója meg röhögve hazudja bele a kamerába, hogy hatalmas az érdeklődés, miközben a háta mögött fúj a szél.

De visszakanyarogva a fésűkagylóhoz. Nem tehetek róla, két napja azon röhögök kínomban, hogy elképzelem, amint az alcsútdobozi rezervátumban a Várkonyi-Mészáros duó egybekelésének tiszteletére összesereglett, nem éppen gasztronómiai kifinomultságáról elhíresült, leginkább nyúljás vagy csülköspacalhoz szokott pálinkaszabadságharcos NER-násznép jelentős része kisebb sokk kíséretében szembesül a számára értelmezhetetlen, indokolatlanul nagy mennyiségben, agyatlanul, igénytelenül hűvös halomba hányt ínyencfalatokban bővelkedő menüsorral. Majd sokkos állapotában megrohamozza a birkapörkölttel töltött vályút (olyat már látott is, evett is), miközben rezignáltan próbálja tudomásul venni, hogy a töltöttkáposztát csak éjfélkor szolgálják fel, és addig még van egy munkanapnyi idő. De ha már sehogy sem sikerül szabadulnom ezektől a színes-szagos képektől, arra gondoltam: vajon mit szólna az egyik minimálbértől a másikig rettegő, az állami propaganda csecsén okosodó országrész, ha szembesülne azzal, hogy az uborkafára felkapaszkodott csilliárdos NER-pénztárca lagziján a kismillió egyéb fogás mellett felszolgált wagyubélszín egyetlen kilója valószínűleg a megemelt minimálbéréből is csak lemondások árán jönne ki? Nem beszélve a grammonként tizenezer forintba kerülő beluga kaviárról. Hmmm?

Ez azért is érdekelne, mert jó két hete a NER-pénztárca – akit valószínűleg az asztal körül kergettek hülyegyerek korában, ha nem akarta megenni a citrushínárral megküldött lazactortellinit – gazdájának pórázán rángatott csahos média magából kivetkőzve forgatta a szemét azon, amit ők a nyár álomlagzijának neveztek. Bennfentesék a momentumos Cseh Katalin és a momentumos Berg Dániel esküvőjéről írták, hogy másoknak nyomtatni kellett volna rá a pénzt, olyan drága volt: akár 12 millió forintra is felmehetett az ár, amiből csak az ételek-italok több mint 4,5 millióba kerültek. Ahogy elnéztem a kisimult, megfiatalodott, csinos disznószerelő lagziján felszolgált, 30 soros, ízléstelenül hivalkodó, hozzáértők szerint fejenként akár 100 ezer forintra rúgó menüt (az italok nincsenek benne, nyugi), szerintem Cseh Katalinéknak van még hova fejlődni. Szégyellhetik is magukat. A hiányérzet pedig azért gyötör, mert hiába kerestem, nem találtam sehol az elmúlt napokban a sakálhiénák kórusban visítását azzal összefüggésben, amit a fekete fóliák mögött dorbézoló NER-oligarchia pénteken művelt Alcsútdobozon. Pedig Cseh Katalinék lagzijával ellentétben Orbán Viktor pénztárcájának lagziját bizonyíthatóan mindenki fizette, aki adót is fizet Magyarországon. Akár meghívták a mulatságra, akár nem.

Például azok a pedagógusok is, akik az OECD harmincegy tagállamának viszonylatában olyan rohadtul keveset keresnek, hogy náluk csak szlovák kollégáik visznek haza kevesebbet. És akiknek annyira bejött az élet Templomépítő V. Iktor 2010-es fennállása óta, hogy ma már nincs ország, ahol ne minimum a dupláját, vagy éppen a 4-5-szörösét vigyék haza a pedagógusok a magyar fizetéseknek. Ehhez képest tűnik dögszagnak az Alcsútdobozról áramló szarvasgombaillat, és a valóságtól, a jóérzéstől minden tekintetben elrugaszkodott, közpénzből kőgazdaggá hízott bűnbanda rongyrázása. Nem azért, mert nem tudom, honnan és mibű telt rá (remélem, ha már ennyibe került, Lölö doktor nem a hajára kente a fésűkagylót). Ezt mindenki tudja, aki nem egy barlangban, vagy az orbánizmus tudatmódosító propagandájának kizárólagos hatása alatt éli az életét tíz éve. Hanem azért, mert bármennyit harácsolnak össze a mások nyomorúságából, és abból bármennyit tagadnak le, suttyó, érzéketlen, ízlést vásárolni képtelen, korrupt erkölcsi hulladékok maradnak. Egy olyan rohadó országban, amelynek önkényurai nem a pedagógusokat, a kiművelt emberfőket oktató-nevelő tanárokat becsülik meg, hanem az önkényuralom fogalmatlan, bármire kapható, hozzáadott értékteremtésre alkalmatlan, félhülye alázatos szolgáit. Akik krémfresch-nek írják a crème fraîche-t, és félrészegen fehérvári huszárokat danolva, kézzel zabálják a kaviáros homárra ráküldött húslevest. Miközben egy egész apparátus izzad azon, hogy a becstelen, lepapírozott korrupcióban utazó sekélyes tolvajt valamiféle jótékonysági intézménynek állítsa be.

De váltsunk témát, és térjünk a lényegre, mielőtt lefejelem a monitort. Bízom benne, hogy mindenki élt az előválasztáson való részvételi és szavazati jogával (még ha azt a bizonyos vállalást, amit az előválasztó polgárnak alá kell írnia, miszerint a 2022-es országgyűlési választáson az ellenzéki összefogás listáját támogatja, baromságnak is tartom), már csak azért is, mert a fent ábrázolt ámokfutásnak biztosan nem lesz vége, ha jövő tavasztól minden marad a régiben. A mai napon sok mindenre fény derül, főleg arra, hogy kik lesznek az Orbán által demokratikusan kijelölt fideszesek valóban demokratikusan, a nép akarata által kiválasztott kihívói jövő tavasszal, és melyik három miniszterelnök-jelölt mérkőzik meg a második fordulóban, ha senki nem szerzett 50%-ot. Fontos és izgalmas nap ez a demokrácia friss levegőjétől elszokott magyarok életében (akkor is, ha sokan nem tudnak róla), meggyőződésem, hogy a hatalmába beleőrült, járványügyi intézkedések hiányában is a veszélyhelyzet mögé bújó teljhatalom ezért hozta előre szerdáról keddre a maratoni kormányülést, hogy V, mint Viktor alászolgái ma tarthassanak egy hangulatjavító választási kormányinfót. Hátha elviszi a fókuszt arról, hogy több mint 600 ezer ember érdemi kérdésben milyen érdemi döntést hozott, és ezt nem írhatja felül a Karmelita ura.

Teljesen érthető a korrupció kormányának vergődése, hiszen bár a 2000 fő alatti községekben nagy előnye van a Fidesz-KDNP-nek az ellenzékkel szemben, a fővárosban az ellenzék kétszer olyan erős (via Závecz), mint az állampárt, ezért semmi nincs lefutva.  Persze ha a Nézőpont Intézet mér, akkor semmi értelme nem volt az előválasztásnak, a Fidesz mindenképp megnyeri a választást. De hát mértek ők már sok mindent, kit érdekel. Nem lenne baj még néhány rohadtul nem feddhetetlen Tóth Csabától most megszabadulnia az ellenzéknek (szerintem aki egy USA-ban bejegyzett offshore cég képviselőjeként tűnik fel a szlovák cégnyilvántartásban, és akinek más hivatalos dokumentumokon is szerepel a neve és aláírása, az nem áll minden gyanú felett csak azért, mert egy lejáratókampány áldozatának próbálja beállítani magát, és úgy igykeszik tisztázni magát, hogy az aggályok csak sokasodnak; a náci karlendítést relativizálni meg szintén kínos), és máris jobb lenne a helyzet, mint két hónapja vagy három éve volt.

A kivénhedt sosem volt demokraták meg nyugodtan nyomják, mint süket a csengőt, más lehetőségük nemigen van. Brüsszel, migránsok, LMBTQ, Gyurcsány, vér fog folyni, kihal a család, kihalnak a keresztény gyökerek, mindenki is kihal, ha nem ők nyernek. Fokhagymaszagú, lejárt lemezek, tizenkét év önkényeskedés után ezzel kampányolni több mint kínos. Veszem a búcsúmat, ami kimaradt, az később lesz. Demokratikus szép napot!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább