Ordítok Blog

Józsi nem hülye, csak még nem tudja

Swan Edgar | 2021. Szeptember 28, Kedd | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Időnként nehéz helyzet elé állítja az embert az élet. Olykor mindenféle döntéseket kell hozni akkor is, ha valaki egyébként marhára nem szeretne dönteni vagy választani. Előfordul aztán olyan is, hogy igazából az is lehetne egy döntés, hogy az ember befogja, de az nem fizet olyan jól, mint a seggnyalás. Ez az a pont, ahol választani lehet. Sokszor és sok olyan pontja van az életünknek, amikor szabadon dönthetünk. Ezért nem is értem azt, amikor valaki elmegy ilyen döntési pontok mellett úgy, hogy mindig ő választ irányt, majd üvöltve bömböl, hogy kicsellózott vele az élet. Pedig nem, személyesen ő csellózott ki önmagával, csak éppen akkor az az irány térült meg. Nincs miért számonkérni senkit, csak önmagát.

A cselédmentalitás egy kicsit eltér attól, mint amikor valaki simán csak rosszul dönt, mert figyelmetlen, vagy mert nem gondolta át a következő lépést. A cselédmentalitás mindig egyféle értékválasztás. Olyankor a saját értékrendjét (már amennyiben van neki ilyen) háttérbe helyezi valaki a kenyéradó gazdája védelmében. Vigyázat, ez nem keverendő össze a lojalitással, még akkor sem, ha ez lenne utólag a kényelmes megoldás. A modernkori cseléd azért védi a gazdája érdekeit, mert azt fizetik meg, semmi más oka nincsen erre. Nincs értékegyezés, egyszerű megélhetési sündörgésről beszélünk. Ez a sok okosság onnan jutott eszembe, hogy elolvastam Pozsonyi Ádám írását a nyolcaskán. Írástudó emberről beszélünk, tehát feltételezni lehet – és kell is -, hogy pontosan ismeri a szavak értelmét, ahogy a dolgok összefüggéseit is. A kicsiny cikk összefoglalása gyorsan megejthető: az írásban megjelenített proli – bizonyos Józsi szomszéd – élete fókuszában az van, hogy rálicitáljon az ismerősére. Ez esetben azzal, hogy nagyobb tévékészüléket vásárol, és ezzel ő már boldog is. Pontosabban nem boldog, mert folyamatosan gyötri a proli soha nem múló irigysége, ezért aztán dühíti, hogy a nála gazdagabb honfitársa luxuslagzit csapott, ami nyilvánvalóan sok pénzbe került. Miután Józsi, a proli soha nem tudná felülmúlni az említett gazdag embert, és az az ő születetten irigy kis lelkét erősen piszkálja, ezért hőbörög és gyűlölködik. Pedig van neki nagy tévéje, de egyébként mindenki tudja, hogy mindig voltak és vannak gazdagok és szegények.

Csakhogy. A honi történések közepén ücsörögve nem nehéz kitalálni, hogy a lakodalmas gazdag ember nem más, mint Mészáros Lőrinc, az irigy proli pedig mindenki más. Például én. Úgyhogy most egy kicsit belecsusszanok Józsi bőrébe, hátha onnan más fénytörést kap a történet. Józsiként tudom, hogy vannak gazdagok és vannak szegények. Csakhogy nekem Józsiként az is szemet szúr, hogy bizonyos gazdag emberek nem születtek bele a pompába, de még csak nem is a szorgalmukkal és a tenger eszükkel keresték meg a rázni való rongyot, de nem is a lottón nyerték. Lehet, hogy Józsiként én nem vagyok gazdag, és soha nem futná gyémántporos homárra, de azért teljesen hülye sem vagyok. Pontosan tudom, hogy nekem azért nyomorult a fizetésem, mert a másik, a gazdag elvitte azt a pénzt, amiből a munkahelyemen hatékonyabb lehetne a termelés, és én is többet kereshetnék. Azt is tudom, hogy az adómból, amit a nyomorult fizetésem után levon tőlem – akár közvetlenül, akár a munkáltatómon keresztül – az állam, és ami iszonyatosan magasnak számít az Unióban, nem az utakat javítják, nem a gyerekem iskolájában cserélik ki a tetőt és nem a kórházba visznek új matracot az ócska, húgyfoltos helyett, hanem odaadják a gazdagnak, hogy építsen belőle valami szépet nekem, tízszer annyiért, mint bármelyik másik országban. És azt is tudom, hogy itt sem kerül többe, mint máshol, csak éppen a gazdag ellopja a pénz kilenctizedét.

Sőt, ez esetben – természetesen még mindig Józsiként – még azt is tudom, hogy a lakodalmas gazdag embernek még csak arról sincsen fogalma sem, hogy hány cége van, azok mit csinálnak, és miből vette ezeket a cégeket. Ez a gazdag ember tulajdonképpen nem gazdag ember, ő csak valakinek a zsebe, pénztárcája, széfje. Saját erejéből és saját eszétől még most is az a szaki lenne, aki becsületes munkával tartja el a családját – legfeljebb olykor nem ad számlát -, és aki annak is tud örülni, hogy nagyobb tévét vett, mint a szomszédja. Józsiként én nem a lakodalmas emberre vagyok dühös, hanem azokra, akik megbújnak mögötte, és az én zsebemből lopják ki a pénzt, mert hiszen lényegében ez történik.

Szóval igen, mindig voltak gazdagabbak és kevésbé gazdagok, szegények is. És mindig voltak aljas gazemberek, akik mások kifosztásából éltek. Csakhogy ezeket általában a mese végén bilincsben viszik a dutyiba, a lakodalmas gazdag ember (akit szintén, mert a tudatlanság nem mentő körülmény) nagyon csodálkozik, Józsi pedig eljut oda, hogy telik a fizetéséből arra is, hogy más országokba eljusson, hogy színházba, múzeumba menjen, nyelvet tanuljon. És Józsi rájön, hogy neki erre igenis van igénye, mert alapvetően Józsi okos és érdeklődő. Ameddig a lakodalmas gazdag ember és az ő gazdái annak örülnek, hogy van ablak a cellájukon, és talán öt centivel nagyobb ablak, mint a szomszéd cellában, Józsi megtanulja, hogy mire figyeljen. Már talán nem fogja izgalomba hozni, hogy rálicitáljon a szomszéd tévéjére, de megérti a különbséget a gazdag és a tolvaj gazember között. És jobban fog vigyázni arra, ami az övé. Mert Józsi nem hülye, csak erre ő még nem jött rá.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Ordítok Blog

Józsi nem hülye, csak még nem tudja

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY