NEHAZUGGY

Vajon a maszk örökké velünk marad?

Lázár Gergő | 2021. Szeptember 22, Szerda | 19:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ez most lehet, hogy egy olyan cikk lesz, amiért kapni fogok, de akkor is úgy érzem, hogy érdemes beszélni arról, hogy a legtöbben miért nem hordanak már maszkot, annak ellenére sem, hogy sok szakértő erre bíztatja őket. A világjárvány kezdetén a WHO óriási hibát követett el, amikor azt pedzegették, hogy értelmetlen maszkot hordani, majd később azt, hogy elég a sima papírmaszk is, ne vegyünk a legkomolyabb védelmet nyújtó maszkot. Később megjelentek a textil maszkok, amelyeket sok helyen betiltottak, majd újra lehetett őket használni. Én magam is hittem, hogy a maszk valóban óriási védelmet nyújt a járvány ellen – ami egyes esetekben igaz is -, de véleményem szerint azon országokban, ahol már bőven elérték a nyájimmunitáshoz szükséges számokat, a maszkhasználat lényegében értelmetlen.

Mert hát arról volt szó hónapokkal ezelőtt, hogy amint elérjük a nyájimmunitást, minden szép lesz és jó. Senki sem mondta, hogy el fog tűnni a vírus teljesen – vélhetően soha nem fog már eltűnni és az influenzához hasonlóan velünk marad örökre -, de arról azért nem volt szó, hogy a maszk még évekig velünk marad. Az Európai Unión belül a legtöbb országban már igen magas az átoltottság, ami azt indokolná, hogy a maszkokat végre elfelejtsük. Aki hordani akarja, az hordhassa természetesen, hiszen ha úgy érzi, hogy saját védelme érdekében az fontos, akkor vegye csak fel, annak viszont én már nem látom értelmét – és persze nem vagyok orvos, de ez a véleményem -, hogy például belső tereken kötelező legyen a maszkhasználat.

Persze legyenek kivételes esetek, például a kórházak, de például egy szórakozóhelyen abszolút semmi értelme nincs a dolognak, pláne úgy, ahogy itt Spanyolországban van. Itt kültéren nem kötelező a maszkhasználat, beltéren viszont a belépéshez kötelező, még akkor is, ha egyébként ezt addig hordjuk, ameddig le nem ülünk egy asztalhoz, ahol már levehetjük, hiszen fogyasztunk. Kültéren 10 ember ülhet le egy asztalhoz – e fölött már megbünteti a rendőrség a hely tulajdonosát –, de beltéren akár százak is összezsúfolódhatnak minden gond nélkül. A korlátozások már hónapok óta teljesen értelmetlenek – kezdve a kijárási tilalomtól -, de valamiért sok helyen mégsem akarnak ezen változtani. Valami zseni kitalálta, hogy 10 ember még nem fertőz kültéren, de 11 már igen, ezért bevezették, és kész.

Granadában az átoltottság 80 százalék fölötti, a 12 évesnél idősebbek körében pedig már a 90 százalékot is elérte, tehát mindenféle számítás alapján elértük a nyájimmunitást. Pont ezért egyébként már teli vannak a szórakozóhelyek, fesztiválokat tartanak, mégis alig van halálos áldozata a járványnak. A vakcina tehát működik, mégis elővigyázatosságból azt kérik a szakértők, hogy hordjunk maszkot. Nos, én már úgy vagyok vele, hogy ugyan betartom a szabályokat, de semmi értelmét nem látom a dolognak, hiszen ilyen alapon örökre hordhatjuk majd a maszkot, elővigyázatosságból. Mert hát miről is van szó? A Moderna és a Pfizer vakcinája 95 százalékos hatékonyságú, tehát 5 százalék az esélye annak, hogy még az oltás után is súlyos tünetei lehetnek a koronavírusnak. Ehhez képest például a kanyaróvírus elleni ugyancsak két dózisú oltás 97 százalékos védelmet nyújt, mégis 37 évre volt szükség ahhoz, hogy az első beadott oltástól eljussunk addig, hogy kijelentsük, a vírus eltűnt.

Ezekre alapozva tehát mi a megoldás, évtizedekig azt fogják javasolni, hogy hordjunk maszkot, hiszen megvan az esélye annak, hogy elkapjuk a vírust? Megértem, hogy olyan országokban, ahova még nem jutott el az oltás – mivel a nyugati országok felvásárolták azokat -, ott fontos a védekezés minden formája, de véleményem szerint ott, ahol már kialakulhatott a nyájimmunitás, ott vissza kellene térni a normális élethez. Mert nem élhetünk örökké félelemben. A koronavírus velünk van, és vélhetően velünk is fog maradni még akár évtizedekig. Nem lehet évtizedekig rettegni, és maszkkal védekezni egy olyan vírus ellen, ami ellen már létezik hatékony oltás. Magyarországon még nem alakult ki a nyájimmunitás, azonban ma már szinte csak azok nincsenek beoltva, akik nem kérik az oltást, tehát ez az ő saját döntésük. Vannak persze – elhanyagolható mértékben – olyanok is, akik nem oltathatják be magukat, de a nagy többség mégis egy döntés következményeként oltatlan és ezért veszélyt jelent számára a járvány.

Az emberek már így is borzasztóan szkeptikusak egyes szabályozásokkal kapcsolatban, de ha így folytatják, akkor a helyzet csak romlani fog. Már csupán pár száz esetről lehet beszélni sok helyen, a halottak száma pedig elhanyagolható – ez alatt az olyan országokat értem, ahol kialakult a nyájimmunitás -, mégis rettegnünk kellene? Van egy bizonyos pont, amelyen túl már mindenkinek elege lesz ebből a helyzetből, és hidegen fogja hagyni mindenféle felszólítás és javaslat. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, az kellene, hogy logikus döntéseket hozzanak az államok vezetői és betartják az ígéreteiket. Ameddig viszont ez nem történik meg, addig érthető módon ellenállásba fognak ütközni. A járványnak még messze nincs vége, de sok országban mérséklődött már annyira, hogy vissza lehetne térni a normális élethez. Véleményem szerint.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!