NEHAZUGGY

Mindjárt sírva fakadok, és bocsánatot kérek a miniszterelnök úrtól és kedves családjától

Vogronics András | 2021. Szeptember 22, Szerda | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Idetennék egy nagyon fontos részletet egy több mint húsz (azaz 20) évvel ezelőtti interjúból:

– De hát az is politikai beavatkozás volt, hogy a miniszterelnök leállította az Orbán-bányák részvételét az M7-es autópálya felújításában!

– Kénytelen volt, mert így akarta megelőzni a politikai támadásokat. De még így is kikezdték. Elképesztőnek tartom, hogy csak azért nem szállíthatok követ a sztrádaépítkezéshez, mert a miniszterelnök apja vagyok. Hát ez a demokrácia Magyarországon?

– Megpróbálta meggyőzni erről a miniszterelnököt? Egyáltalán hogyan került szóba önök között ez a kérdés?

– Nem győzködtem őt. Én mindig, mindenféle ellenvetés nélkül elfogadom a véleményét. Egyébként már készültünk az autópálya-megrendelésekre. Látják: ezért van itt ez a rengeteg kő a telepünkön. Aztán egy családi beszélgetésen szóba került a dolog, és a fiam megkért arra, hogy inkább ne szállítsunk az M7-eshez.

Tehát ez itt egy 2001-es interjúrészlet – az olvasói szokások drámai megváltozása és egyéb állítólagos piaci okok miatt beszántott Népszabadságban jelent meg -, amelyben Orbán Győző, a tizenkét éve miniszterelnök Orbán Viktor apja az interjúalany. A fia akkor is miniszterelnök volt. Érdemes végigolvasni és közben ízlelgetni az apa minden egyes szavát szétfeszítő sistergő vehemenciát és arroganciát, ahogyan a kérdésekre válaszolgat.

Érdekes az is többek között, hogy akkoriban még lehetett érdemi újságírói kérdéseket feltenni, azaz valódi, nem pedig meggyomlált és cenzúrázott álkérdéseket. Mai szemmel nézve szinte felfoghatatlan, hogy régen (nem is olyan régen), 20 évvel ezelőtt ez még kvázi teljesen természetes volt. Mai szemmel olyan mintha egy rendőrségi nyomozó kérdezett volna, pedig nem. Mindenesetre a kitérő válaszok, a 20 év távlatából felsejlő kézenfekvő hazugságok így mindenki számára érthetővé válnak. Egyebek mellett azért, mert Orbán a minap a parlamentben egy ellenzéki képviselő kérdésére – miszerint miből és hogyan épülhet fel közel 10 milliárd forintból Orbán Győző hatvanpusztai birtoka, mikor ekkora bevétele nincs is hivatalosan – a szokásos hazudozás volt a válasz. Hogy ugyanis ő üzleti ügyekkel nem foglalkozik, és 30 éve a képviselői fizetéséből éldegél szépen csendben, egyik hónapról a másikra, ezen pedig a jövőben sem áll szándékában változtatni.

Én mindjárt sírva fakadok, és őszintén bocsánatot kérek mindenki nevében a miniszterelnök úrtól és kedves családjától, természetesen legfőképpen az apukájától. Akiket 30 éve, mióta a kis Viktorka a politika fősodrába került, folyamatosan, ráadásul alaptalanul vádolnak és bántanak. Szerencsétlen áldozatai ők a jelenkori magyar történelemnek, miután nekik jutott az a hálátlan feladat, hogy feltőkésítsék a saját családjukat és baráti körüket a mi adóforintjainkból, hogy legyen újra az országnak egy saját lábon álló nagytőkés társasága. Mert így legalább nem a gonosz, idegenszívűek viszik ki az országból azt, ami a miénk.

Visszatérve Orbán szemrebbenés nélküli hazudozására, mondhatni viszontválaszára még egy újabb szlogennel egészítette ki az eddig is jól ismert, az üzleti ügyekkel való nem foglalkozásról szóló mantrát:

Nálunk az a szokás, hogy a gyerekek nem beszélnek bele a szülők dolgaiba.

Úgy látszik, Viktorka nem tanult a sok verésből, mert az apja már akkor ezt nyilatkozta:

Én mindig, mindenféle ellenvetés nélkül elfogadom a véleményét.

Akkor most hogy van ez? Mindegy is. Hazudik az apjával együtt, kézen fogva, nekik nem lehet felróni semmit, nekik minden úgy szép és jó, ahogy ők látják.

– Azt mondják önről, hogy a családjával is kemény kézzel bánik. Igaz ez?

– Igen. Nem lehet másképp megélni a mai világban. Pedagógiai felfogásom rendkívül egyszerű: vannak dolgok, amiket meg lehet engedni, vannak, amiket nem.

– Igaz, hogy legidősebb fiát, a mai miniszterelnököt nagyon keményen megverte, amikor középiskolásként az ön engedélye nélkül akart elmenni egy rendezvényre?

– Igaz. Egyrészt azért, mert szemtelenkedett az édesanyjával, másrészt azért, mert szembefordult velem.

– Meddig tartott ez a szigor?

– Addig, amíg elég volt azt mondanom neki, hogy ne szégyenítsd meg magad! Miután ettől helyreigazodott a feje, azután már nem kellett őt bántanom.

Én azt mondom, Orbán Győző bácsi, vegye elő a derékszíjat, ahogy ezelőtt évtizedekkel tette, és verje el jól a kölykét, mert úgy látom, nem hatott az apai szigor. Nagyon nem igazodott helyre a fia nagyon okos feje; azóta is sületlenségeket beszél, és úgy lop, mint egy profi szarka.

Ennyit az Orbán-klánról, és annak öreg Don-járól. Akik üzleti ügyekkel nem foglakoznak, azt sem tudják mi fán terem, akik nagy ritkán összefutnak, és akkor sem arról beszélnek, amiről mi gondolnánk, hanem egészen piszlicsáré ügyekről. Nárciszt néha elviszi egészségügyi sétára Anikó asszonysággal, és direkt csukott szemmel mennek, nehogy véletlenül meglássák, mi is épül a védett majorság helyén. Mert akkor be kéne ismerni, hogy valami csak kinőtt a puszta közepén a földből, és nem csak kinőtt, hanem növekszik napról napra, mint Putyin minivárosa, amiről azt sem tudta a másik autokrata, hogy egyáltalán létezik az. És még az is lehet, hogy az ellenzék építi suttyomban, hogy Viktort lejárassák, és nemtelenül bemocskolják ország-világ előtt.

Okádvány egy ember ez. Okádvány. És nem csak ő, hanem az egész családja. Tolvaj bűnözők.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!