NEHAZUGGY

A Karmelita párhuzamos valóságából szokatlan látvány lehet

Rendes magyar feltámadás utáni vidám vasárnapot kívánok mindenkinek Parodisztánban! Ahol a legnagyobb hazugok és hazugságok toplistáját a legnagyobb hazug teszi közzé. Nem, ő nincs rajta a listán, ő csak meg van sértődve. Jól van, egészségére. Azt már szóbahozni sincs kedvem (de azért muszáj), hogy az évek óta már csak az egysejtűekkel kommunikáló főhazug szerint az, hogy egy egyetem épületében konferenciát rendeznek (értsd: áll az épület, nem döngölték bele a földbe, és a főhazug veje/gázszerelője sem alakította luxusszállodává), abból automatikusan következik, hogy de facto működik is az egyetem. Egyébként valóban működik. Bécsben. Ezért kár volt megint eszünkbe juttatni, hogy mennyire kínos, amikor valaki miniszterelnök létére képtelen miniszterelnökként viselkedni. Úgy értem, amikor az agresszor áldozatként viselkedik, az borzasztó undorító. Nem kizárólag akkor, ha miniszterelnökről van szó.

Egyébiránt ma reggel se lesz szó mindenről, amiről ildomos volna szót ejtenie egy magára valamit is adó, tisztességesen szenzációt hajhászó, közéleti kérdésekkel foglalkozó bulvármocsárnak. Így például Németh Szilárd pár nappal ezelőtti garnélával provokáló, minden emberi jóérzés elleni gasztronómiai merényletéről se. Megállapítom viszont, hogy az MTI (ez lenne a mindenki pénzéből fenntartott, elvileg közérdeket szolgáló és közszolgálatot ellátó állami hírügynökség), valamint az közpénztévé híradójának (úgy is, mint az évi közel 120 milliárdból fenntartott közmédia része) ingerküszöbét nem rúgta fejbe az első magyarországi előválasztás híre, következésképpen annak leállása sem.

Valahol persze érthető ez a véres cseléddilemma, bár hozzászokni és beletörődni még mindig nem sikerült. Egyrészt le kellene hozni, hogy a mindenre is alkalmatlan ellenzék még egy normális online választási fórumot se volt képes létrehozni (értsd: és ezek akarják az országot kormányozni?), de ezt nem egyszerű úgy megoldani, hogy egy büdös rohadt szó ne essék arról, hogy Magyarország fennállása óta először kerül sor ORSZÁGOS előválasztásra, aminek semmi köze a felcsúti vajdához. Nem probléma, ezért tartják fenn a nem közmédiát, vagyis a rohadt nagy számú kormányt alászolgáló kanálist, blogot és az összes Deák Dánielt. Nekik nem jelentett problémát megfejteni, hogy ezek a roncsderbiző, moslékkoalícióra lépett nyomorultak, ezek a szemkilövetők által rángatott bohócok ennyire képesek, úgyhogy igaz magyar ember ebből pontosan tudja, mi a teendője.

Ezzel szemben és az érintett ellenzéki pártokkal szemben – akik tudni vélik, hogy „a Karmelita kolostor urai” állnak az előválasztási rendszer megbénulása mögött – én nem ismerem a megfejtést, mint ahogy azt sem állítom, hogy ne lehetne elvárás a szervezőkkel szemben, hogy képesek legyenek egy olyan felületet összerakni, ami nem omlik össze az indulás után fél órával. Egyáltalán nem akarom relativizálni sem a dolgot azzal, hogy a kormány- és ármpánypárt végtelen anyagi források ellenére hogyan égett be a 2018-as választási informatikai rendszer csúcsidős megdöglésétől a vakcinaregisztrációs oldal összeomlásáig számos és számtalan esetben. De azért tegyük már ide, hogy ha e csúfos kormányzati összeomlások ellenére csakafidesz tud kormányozni, akkor rohadt nagy geciség az előválasztás technikai lebonyolításáért felelős aHang stábján, önkéntesek százain elverni a port. Mert ez az előválasztás nem végtelen közpénzből, hanem leginkább alulról szerveződő állampolgári elköteleződésből és lelkesedésből,  önkéntes vállalásokból jöhetett létre. Ezért lehet, hogy naiv vagyok, de nagyon is hihetőnek tartom, hogy sok mindenre készültek, de ilyen támadásra nem számítottak. Vagyis nem egy sima túlterhelésről vagy bármilyen ismert, ezért kiiktatható támadási formáról van szó, hanem egy összetettebb, több lépcsőből álló visszaélésre. (Ez a definíció egyébként tényszerűen igaz arra is, amiben a 2010 fülkeforradalmi robbanás óta él az ország: összetett, többlépcsős visszaélések által sújtva.)

Szóval, igen, lehet azt mondani, hogy aki erre nem számított, az pont olyan naiv, mint én, és az ne akarjon országos online előválasztást lebonyolítani. De aki ebből az összeomlásból próbálja levezetni az ellenzéki pártok alkalmatlanságát, az rosszul teszi, az nem az ellenzéki pártokat rugdossa, hanem azokat az önkénteseket és aktivistákat, akik ebben a hatalmas munkában részt vesznek. Nem tudom tehát, hogy a Karmelitából intézték-e a dolgot (fenntartom, hogy ehhez a Fidesznek nincs meg a szükséges szürkeállománya, képessége, kapacitása rohadt sok közpénz ellenére se, hiszen ha lenne, akkor nem olyan minőségű kormányzati portálokat dobnának össze és tartanának fenn, amelyeket két perc alatt fel lehet törni), vagy adták ki az utasítást az orosz és kínai trollfarmoknak. Ugyanakkor az persze egyértelmű, hogy a Karmelita urain kívül nem sok mindenkinek fűződik érdeke ahhoz, hogy megakassza a változást akaró magyar polgárok tömegeinek véleménynyilvánítását. Márpedig amint láttuk, már az első órákban jelentős érdeklődés övezte a voksolást, amiről egy rohadalom miniszterelnöki szamizdattal aligha lehet elterelni a figyelmet. Sőt, szerintem az őszödi beszéd kiszivárgásának 15. évfordulója alkalmából rendezett egésznapos, jövő tavaszig napirenden tartani kívánt kereszténynemzeti idegborzolással se nagyon. Az előválasztás iránti érdeklődés nevetségessé teszi azt a pár nappal ezelőtt a Kocsis nevű fideszes frakcióvezető által megfogalmazott kinyilatkoztatást is, miszerint a Stop Gyurcsány, stop Karácsony! petíciót már többen írták alá, mint ahányan az ellenzéki előválasztáson aláírták az ajánlásokat, úgyhogy senki ne reménykedjen abban, hogy a kampányban nem Gyurcsányról fognak beszélni.

Nem mintha ezt a két számot bármi értelme lenne összehasonlítani, nem mintha az ellenzéki előválasztáshoz bármi köze lenne annak, hogy hányan írtak alá az egyes miniszterelnök-jelölt jelölteknek, nem mintha a Fidesz ellenzékellenes petíciójának célja és tétje egy napon lenne emlegethető egy demokratikus előválasztás tétjével, de kétségtelen, hogy a Karmelitát bitorló banda számára nem lehet túl kellemes látvány az, hogy magyarok tömegei szombat reggel vadhajnalban hajlandóak beállni egy hosszú sorba azért, hogy eldöntsék, kik legyenek azok, akik jövő tavasszal a legnagyobb sikerrel győzhetik le ezt az évtizedes önkényeskedésbe belekényelmesedett, a bársonyszékeibe a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt belehízott, primitív, gyűlöletkeltő csatakiáltásokkal kormányzó, feneketlen étvágyú, vallási fundamentalista alapokon szerveződő szektát. Amelyik a kétharmados hatalma ellenére őt éltető békemenetet szervez, ha sarokba szorul, amelyik tizenkét év kormányzás után nemzeti konzultációban kérdezi meg, hogy most már időszerű emelni a minimálbért, vagy inkább mégse kéne, amelyik mára olyan szinten kiskorúnak nézi a saját polgárait, hogy emojik formájában kommunikál velük, és amelyiknek ennyi év után is az az egyetlen körülhatárolható üzenete a társadalom számára, hogy Gyurcsány. Amelyik az újságíróknál jobban csak a saját polgáraitól retteg, amelynek első embere 15 éve nem állt ki nyíltsisakos vitára senkivel, akit napi 24 órában testőrök őriznek és követnek mindenhova, hogy még véletlenül se találkozzon a valósággal.

Valószínűleg szokatlan és valahol ijesztő is azt látni a Karmelita párhuzamos valóságából, hogy sokan vannak olyanok, akik szerint Gyurcsánynál égetőbb, aktuálisabb és húsba vágóbb problémái vannak ennek az országnak, ezért ténykérdés, hogy az előválasztás sikeres lebonyolítása, és a több százezres részvétel pláne nem érdeke az ukázokkal, mikrofonállványokkal, gyűlöletkeltő egyenpropagandával és piacosított vallási áhítattal kormányzó állampártnak. Az lehet, hogy a zsebükben van az ország (kaszinóbiznisz, autópályabiznisz, szemétbiznisz, felsőoktatás, atomerőművek, kastélyok, szállodák, média, egyéb komplett iparágak, az egyházak; az megvan, hogy azt is törvénybe írták, hogy a Magyar Falu Programból a kistelepülések vezetői, rokonai és cégeik is nyugodtan kaphatnak majd támogatásokat?), de az önmagában így is katasztrófával érne fel, ha Orbán elveszítené mindenható pozícióját. Bármilyen hihetetlen (annyira különben nem az, látva a külcsínt és a szokásait), Orbán számára a politikai hatalom, még a pénznél is fontosabb. Azt már láttuk, milyen az, amikor a hatalom kicsúszik a kezéből. De 2002-höz, vagy 2006-hoz képest most nagyságrendekkel nagyobb a veszítenivalója. És ha ráaádásul a közhangulat is érezhetően megfordul – márpedig az előválasztási rendszer összeomlása nem valószínű, hogy az ő malmára hajtja a vizet -, akkor annak rá nézve beláthatalan következményei lehetnek. Akkor a gyurcsányozás, a mesterséges békemenet, a mindenkit hazugozó szamizdatok és a péntek reggeli igehirdetések is mennek a levesbe. Ámen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább