Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kereszténység dolgában nem a szereptévesztett politikusokra, hanem a pápára érdemes hallgatni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Dicsértessék az Úr pihenőnapja, vidám vasárnapot, jó reggelt mindenkinek! Kivételes, különleges napra ébredtünk, amennyiben meggyőződésem szerint Ferenc pápa ma reggeli Budapestre érkezése mind hívő, mind hitetlen, mind vallásos, mind ateista ember számára a szó szerint nem mindennapi események sorában említhető. Akkor is, ha a keresztény politika és a politikai kereszténység, vagy ha úgy tetszik, a szívkereszténység és szájkereszténység nem hozható közös nevezőre, holott rengetegen kilógó nyelvvel naponta munkálkodnak azon, hogy úton és útfélen összemossák a kettőt. Ez igen sajnálatos.

Emiatt azt hiszem, a tudathasadás nagy napja is ez azok számára, akik a politikai kereszténységgel próbálják összemocskolni a keresztény politikát, de főleg azok számára, akiknek ez az egész műsor szól. Azoknak is, akiknek sok évnyi, verejtékes, dicstelen munkájuk van abban, hogy a katolikus egyház fejét a migránssimogató, demens vénembernek, a sorosbérenc libsinek, a keresztényellenes (!) argentin migránsnak kijáró tiszteletlenséggel és agresszivitással lejárassák, de főleg azoknak, akiknek hívő ember létükre valahogyan fel kellene dolgozniuk mindezt. Mind a magukból kifordult, a politikai kereszténység, azaz a NER szekerét toló bértollnokoknak és megmondóembereknek, mind a magukból kifordult bértollnokok és megmondóemberek epehányásait jellemzően jó étvággyal fogyasztó hívőknek és híveknek, mind a Krisztushoz tartozás helyett az Orbán Viktorhoz tartozás mellett elköteleződő katolikus egyháznak és eme egyház politikai kereszténységet művelő vezetőinek a tudathasadás nagy napja ez.

Bármennyire is közhelyes, nem lehet egyszerre Ferenc pápát és Orbán Viktort, a keresztény politikát és a politikai kereszténységet szolgálni. Egyáltalán az, hogy Ferenc mai látogatását olyan méltatlan feszültségek és olyan harcias, indulatos őrjöngések előzték meg, amilyenek megelőzték; az, hogy három hónappal ezelőtt, amikor még úgy tudták, hogy a pápa egyébként is rövid budapesti látogatása során nem kíván, nem fog szóba állni az Orbán és Áder nevű közjogi méltatlanságokkal, Orbán Viktor szolgái (külön az egyik nem munkásőr Bencsik) azzal uszították a híveket, hogy Ferenc pápa keresztényellenes magatartást tanúsít, amivel rendkívül súlyos kárt okoz a keresztény világnak, és különben is meg akarja alázni Magyarországot, már világosan rámutatott erre. Az a pillanat kristálytisztán és kijózanítóan megmutatta, hogy a politikai kereszténységnek sem a keresztény értékekhez, sem a keresztény politikához nincs semmi köze. A kereszténységet kereszténykedéssel lejárató politikának definíció szerint a farizeussághoz, a képmutatáshoz van köze, de semmi köze sem az elkötelezett hitélethez, a valóban megélt kereszténységhez, sem a pápa határozott erkölcsi iránymutatásaihoz. Luxusjachtokról luxusrepülőkről, luxuskastélyokból, közpénzen zsákmányolt főhercegi uradalmak birtokában, a budai vár fokán állva, az alattvalóként kezelt polgárok – cinikus módon éppen a legkiszolgáltatottabbak – fejére köpve végtelenítve acsarkodni, uszítani, mindenféle humánumot zárójelbe téve hörögni és gyűlöletet kelteni azokkal szemben, akikhez a pápa lehajol, akiknek a gyámolítására a pápa szólít, a világot barátokra és ellenségekre felosztva egy állandó véres kommunikációs háborúban állni és közben a keresztény szeretetről, a normalitásról pofázni álságos és hiteltelen.

Ennek a keresztény politikát a politikai kereszténységgel bemocskoló rombolásnak a klasszikus gyomorforgató példája Kövér László, a Fidesz sötét lelkiismerete, aki tegnap a Parlamentben fogadta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyházi vendégeit, és szózatot is intézett hozzájuk (de még milyen szózatot):

Remélem, hogy az önök békét sugárzó szellemiségéből a következő nehéz hónapokra, a választási kampány közelgő idejére is marad majd itt valami számunkra.

Kövér Szent László király egy levelét idézte, amelyben az uralkodó bevallja, ő bizony bűnös ember, mert „a földi méltóság teendőit” – mai szóval a politikát – nem lehet gyarlóság nélkül előmozdítani. „Ha ezzel egy szentként tisztelt uralkodó is így volt, akkor talán a mai politikus nemzedékek is remélhetnek némi megértést az egyházi vezetőktől”.

„Mi, keresztény emberek a nagyvilágban napjainkban mindannyian epekedünk a tiszta forrásért, amely élteti lelkünket, hitünket és reményünket”. Napjainkban sátáni, sötét erők veszélyeztetik mindazt, amiben a keresztény ember hisz. „Veszélyeztetik a kereszténységre épülő civilizációnkat, szabadságunkat és emberi méltóságunkat. […] Az önök imái, az önök biztatása és példamutatása ezért sokat jelentenek számunkra, hogy ki-ki a maga rendelt helyén – mi, képviselők itt az Országházban – kellő lelki vértezettel állhassunk ellent e kihívásoknak, megerősítve keresztény hitünket, közösségeinket és Istentől rendelt hazánkat”.

Pontosan erről beszéltem fent. Ez a politikai kereszténység tankönyvi manifesztációja. Ahogy ez a szájkeresztény gyűlöletgenerátor, ez a lélekben nyomorult, frusztrált, politikai megélhetési érdekből keresztény, aki mindenkiben a sátánt látja, aki nem az ő reggeltől estig vértolulásos politikai szektájának szekerét tolja, rohadtul nem bírja ki, hogy ne mocskolja össze a választási kampánnyal és a politikai iszapbirkózás meglebegtetésével a pillantot. Persze sokkal súlyosabb is lehetett volna a helyzet, ha konkrétan meg is nevezi a sátánt, de azért annyi ezúttal legalább szorult belé, hogy nem állt neki teli szájjal sorosozni és gyurcsányozni, nem temette el Brüsszelt és a halódó, dekadens Nyugatot a pártállami propaganda rituális dallamaira.

Mégis bántóan hamisan csengenek a mindig enervált házelnök szájából ezek a szavak és szóösszetételek: tiszta forrás, lelki vértezet, keresztény hit. Még akkor is, ha a Kárpát-medence teleszülésének védőszentje félszájjal azért önkritikát is gyakorolt. Annyira még nem épült le agyilag, hogy ne tudná pontosan: az, amit elv- és cinkostársaival művelnek (ez lenne a mai politikus nemzedék), a bűn kategóriájába sorolható, bár ez egyáltalán nem azért van, mert több mint ezer éve Szent László is megmondta. Egy dologban viszont téved Kövér nertárs: a bűnei alól nem az egyházi vezetők fogják feloldozni. Fölötte és elvtársai fölött egyrészt a választók mondanak ítéletet, másrészt mindazt, amit a politikai kereszténység nevében elkövettek, az igazságszolgáltatás elbírálása alá esik. Nem a tenyérből és rengeteg adófizetői pénzből etetett, az orbánizmus cselédjévé és szolgálólányává szegődött Erdő Péter egyházának kell megértőnek lennie azzal az ámokfutással kapcsolatban, amire a választói bizalmat használták, és amivel úgy éltek vissza, ahogy nem szégyellték. És nem szégyellték.

Mindent összevetve: attól függetlenül, hogy pontosan mennyi időt tölt Ferenc pápa Budapesten, és hogyan fogja az összes lehetséges, politikai tőkévé konvertálható réteg bőrt is lehúzni a látogatásáról az életéért futó NER, azért ez mégiscsak egy örömteli esemény. Annak ellenére – szeretném újra hangsúlyozni -, hogy a politikai kereszténység honi bajnokai, a kereszténység hamis politikai prófétái teljes súlyukkal kapaszkodnak a pápalátogatásra, és mindent elkövetnek azért, hogy a ragacsos, bűzös nyálukkal összemocskolják ezt az elviekben politikafüggetlen eseményt. Hogy lehetőleg róluk szóljon ez az egész. Nem róluk szól. Mi tőlük függetlenül nagyon is örülhetünk annak, hogy Ferenc pápa Magyarországra látogat, hiszen mi, magyarok nagyon sokan nem a NER tagjai, nem a NER hívei vagyunk. És teljesen mindegy, hogy hithű, vallásos emberek vagyunk vagy sem, szerintem mégiscsak azt gondoljuk, hogy kereszténység dolgában (és még egy csomó dologban) nem a szereptévesztett politikai szélhámosokra, hanem a pápára érdemes hallgatni. Attól, hogy az orbánista univerzumban a papok politizálnak, a politikusok pedig prédikálnak, mi tudjuk, hogy ez normális helyeken pont fordítva van. Ferenc pápa szavaira pedig mindig érdemes odafigyelni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.