NEHAZUGGY

Mit keres még itt Gyurcsány Ferenc?

Molnár Bálint | 2021. Szeptember 10, Péntek | 10:28

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az történt, hogy az egybefolyó elmúlt napok valamelyikén szinte reggeltől estig címlapon kiemelt, előkelő, pofába ugró helyen futtatta a fideszes propagandaüzem zászlóshajója, a Magyar Nemzet a címben jelzett kérdést is magában foglaló címmel ellátott trolltartalmat, amelyben kérdésnek álcázott szájbarágás formájában sopánkodik a kijelölt szalagmunkás azon, hogy amikor 2009-ben Gyurcsány Ferenc lemondott a kormányfői pozícióról és megbukott (naná!), akkor az elemzők, sőtpláne az átlag választópolgár is azt hitte, hogy véget ért a politikai pályafutása. Ehhez képest az van, ami van: mindmeghalunk. Nemhogy nem takarodott el sehova, de már megint nyeregben érezheti magát, úgyhogy a pártújság szalagmunkása úgynevezett elemzőket kérdezett meg arról, hogyan történhetett ez a borzalom. Mármint hogy Gyurcsány Ferenc a kudarcos kormányzása és csúfos bukása után ott tart, hogy bárki lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, nyilvánvalóan ő osztja majd a lapokat.

Ugyan nem vagyok egy kimondott Deák Dániel vagy egy Kiszelly Zoltán, ezért nem tudom teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy a baloldalon olyan súlyos intellektuális válság uralkodik, olyannyira nincsenek előremutató gondolatok és olyan szereplők, akiknek van országvezetési víziójuk és hosszabb távú stratégiájuk, hogy ezt a vákuumot csak Gyurcsány töltheti be. (Nem egyszerű eldönteni, hogy most szidják Akinek amúgy szintén nincsenek mély gondolatai az országról, de vakok közt a félszemű a király. Sőt, annyira nem is nézem le a semmilyen oldali választókat (nem, a fideszesek sem), hogy azt feltételezzem róluk, – most konkrétan a tévesen balliberálisnak nevezett választókról van szó -, amit a propagandisták és elemzőnek csúfolt trollok feltételeznek: hogy annyira idióták, hogy nincsenek tisztában azzal bárki is lesz ott a miniszterelnök-jelölt, ha arra a közös listára voksolnak, akkor Gyurcsány Ferencet segítik vissza a hatalomba.

Ezzel szemben azt látom, amit Kéri László is látni vélt a kötcsei piknik után: a doktorminiszterelnöknek és a propagandahadtestnek halovány ötlete és semmilyen mondanivalója nincs, amivel választást lehetne nyerni. Ezért nevezik komplex, bonyolult választási stratégiának a Ronald Reagan korábbi amerikai elnöktől lopott hidegháborús bölcsességet, miszerint ők nyernek, az ellenzék veszít. És igen, ezért jutottak el tizenkét évnyi kétharmados önkényeskedés után oda, hogy petíciót indítottak Gyurcsány és Karácsony, tágabb értelemben a komplett ellenzék ellen. Mert ők tudják, amit a szerintük idióta balliberális szavazók nem: hogy az előválasztás valójában Gyurcsány-show, aminek végkifejlete irreleváns, a végén úgyis Gyurcsány lesz a főnök. És mivel az elmúlt száz év legfaszább, legsikeresebb kormányának halvány fingja nincs arról, hogy ha a homofób gyűlöletkampány esetleg nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha esetleg Brüsszel mégis a sarkára áll és megfingatja a magát Európa DNS-ének képzelő nagyembert, ha netán a mindenféle célzott választási alamizsnákkal mégsem sikerül kellő számú szavazatot megvásárolni, illetve ha véletlenül nem tudják időben meghekkelni a választási elektronikát, és a közpénzből finanszírozott országos dezinformálási hadviselés sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hát itt tartanak: majd Gyurcsány.

Ezért van az, hogy a gyurcsányozásért felelős Hollik nem tudja megmondani, hogy a politikatörténeti sarokkőnek számító petíciózásuk keretében hány aláírást akarnak összegyűjteni ahhoz, hogy teljes bizonyossággal elmondhassák: sikerült megállítani Gyurcsányt és Karácsonyt. Ezért lamentálnak arról, hogy nem az a kérdés, hány aláírást gyűjtenek össze (miután a tetves nemzeti álkonzultációjuk mindössze 1,4 millió embert hozott lázba, robotostul úgy, hogy az első hivatalos bejelentéshez képest, a közröhejes művelet lezárulta után növekedett a szám 1,1-ről 1,4-re), hanem az a céljuk, hogy mindenkit, aki hasonlóan gondolkodik a kudarcos Gyurcsány-korszakról, az csatlakozzon hozzájuk. Hollik és társai szerint így majd együtt üzenik meg a baloldalnak, hogy nem kérnek Gyurcsányból és Karácsony Gergelyből. Nem nagyon akarok beleugatni, de a baloldalnak való megmutatásra van egy működő módszer, egyelőre még Magyarországon is hatályban van (bár ha jól sejtem, a hamarosan lejáró veszélyhelyzetet meghosszabbítják Moszkváig, és franc se tudja, mi minden lehet még jövő tavaszig), választásnak hívják. A választáson való részvételre pedig IQ-tól függetlenül egy rakás ember jogosult, aki a szavazófülke magányában eldönti, hogy kell, vagy nem kell neki Gyurcsány és Karácsony, hogy meg akarja állítani őket, vagy nem akarja megállítani.

Az összes retkes hócipőm tele van azzal, hogy miközben azzal vádolják az ellenzéki politikusokat, hogy lenézik a választókat, tulajdonképpen egy kibaszott nagy Deákokból, Kiszellykből, kilógó barnanyelvű propagandistákból álló hadsereget üzemeltetnek azért, hogy lenézzék a választókat. Hogy ne feltételezzék róluk még azt sem, hogy tisztában vannak a jogaikkal, és maguktól el tudják dönteni, hogy kire akarnak, és kire nem akarnak szavazni. Most nem azt kérdezem, hogy honnan a picsából tudja Hollik vagy Kocsis vagy Budai Gyula és Németh Szilárd, hogy titokban Gyurcsány osztja lapokat az ellenzéki térfélen, hogy ő vezeti az összefogást, és ha akkora nagy góré, amekkorának beállítják, akkor hogyhogy nem váltotta még le Orbánt? Azt sem kérdezem, hogy mennyire lehet perverz az az ember, akinek a felesége csak azért indul az ellenzéki előválasztáson az illető ember által vezett párt színeiben, hogy valaki más nyerjen az előválasztáson, vagy hogy mekkora varázsló lehet az illető, hogy úgy hekkeli meg az egész előválasztási rendszert, hogy ne a felesége nyerjen?

Nem kérdezem, mert ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok, értelmesek meg pláne nincsenek. Mint ahogy arra sincs válasz, hogy egy petícióval hogyan lehet megállítani Gyurcsány Ferencet, azaz keresztülhúzni a választói akaratot? Pedig konkrétan erről van szó. Az általános mindenkit lenézés dallamára. Ezekre a kérdésekre pont ugyanúgy nincs értelmes válasz, ahogy a Fidesznek halvány elképzelése nincs arról, hogy az üres szólamokon és az állítólagos Gyurcsány-veszélyen kívül mivel bírja szavazásra a híveit. Orbán után tizenkettővel azon meditálnak, hogy mit keres még itt Gyurcsány Ferenc. Nem lenne jó, ha kételyek között kellene vergődnie az ügyeletes propagandista elvtársnak, úgyhogy összefoglalom: mindenki addig keres valamit a politikában, ameddig vannak szavazói. Ha valódi szavazói vannak, az a legjobb, ha a választási informatikai rendszert kell meghekkelni hozzá, ha választási törvényt kell szanaszét fércelgetni hozzá, hogy a kevés többnek tűnjön, az nagyobb baj.

De bármennyire is lenézi a Fidesz a választókat és bármit gondolok én vagy bárki más Gyurcsány Ferencről, ameddig emberek felelősségük teljes tudatában szavaznak rá és a pártjára (vagy akár egy olyan pártszövetségre, amelynek az ő pártja is tagja), addig a létezésének van létjogosultsága. Főleg úgy, hogy nem került börtönbe, nem ítélték el, nem számoltatták el, nem bizonyítottak rá semmit, holott tizenkét évük volt rá. Ebből az országból akkor lesz normális hely, ha elvetemült hatalomtechnikusok és illiberális népnyúzók nem veszik maguknak a bátorságot, hogy megkérdőjelezzék a népakaratot. Ez nem Gyurcsányról szól, hanem a választókról. Akiket magasról hülyének néznek azok, akik tizenkét év alatt annyit tudnak érvként felhozni maguk mellett, hogy muszáj nekik választást nyerni, különben Gyurcsány.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!