NEHAZUGGY

Merre tartunk?

Lázár Gergő | 2021. Szeptember 9, Csütörtök | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy új képzési programot fejlesztett pályakezdő pedagógusok számára az Oktatási Hivatal (OH) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), ami a „Nemzeti közszolgálat a pedagógushivatásban” címet viseli. Jól hangzik, ugye? Na jó, őszintén szólva már a hírt elolvasva sem gondolná azt az ember, hogy valami értelmes programról beszélünk, hiszen ha a nemzeti szó megjelenik valahol, ott már tudni lehet, hogy valami nemzetieskedő marhaságról van szó. Itt sincs ez másként természetesen, de a helyzet itt még rosszabb, hiszen nem csak arról van szó, hogy mik a javaslatok, hanem arról, hogy mit érdemes tanítani majd a gyerekeknek a jövőben. Ez konkrétan így néz ki:

A tájékoztató szerint a program célja, hogy megalapozó ismereteket nyújtson a pályakezdők számára „az állami feladatellátás rendszerébe illeszkedő köznevelésről, mint nemzeti közszolgálatról, a pedagógushivatás szakmaetikai alapjairól”, valamint a „nemzeti azonosságtudat oktatási és nevelési kihívásaira” is felkészítse a fiatal tanárokat.

…A képzés fejlesztői többek között azt szeretnék elérni, hogy a fiatal pedagógus „felismerje, hivatástudatának fontos része a közösségi összetartozás (nemzeti összetartozás) felismertetése és erősítése”, valamint hogy megértse, miért fontos része a hivatástudatnak „a nemzeti hagyományok ápolása, a nemzeti összetartozás és egység erősítése”.

Erre nehéz mást mondani, mint azt, hogy egy beteg világot hoznak létre Orbánék. A náci Németország képe sejlik fel sokakban a hírt elolvasva és nem is hiszem, hogy nagyot téved, aki ezt gondolja. Mert hát a náciknál – és egyéb elnyomó rendszerekben – volt kegyetlenül fontos az, hogy még a fiatal generációnak is megtanítsák azt, hogy mennyire fontos a nemzeti összetartozás, annak az érzésnek a felerősítése, hogy az ő nemzetük a legjobb, legbölcsebb, legnagyszerűbb. Ha a fiatal tanárokat erre képzik ki ezeken a programokon, akkor félő az, hogy túlzott nemzeti identitást szereznek a fiatalok, ami nacionalizmusba átcsapva veszélyes dolgokat idézhet elő.

Van elég problémája már ennek az országnak, baromira nem hiányzik még az is, hogy azon vitatkozzanak majd a fiatalok, hogy ki a nagyobb hazafi. Legyen büszke a hazájára aki szeretne, de ne próbálják már ezt a gyermekekbe nevelni. Ki adott erre felhatalmazást, kérdem én? Ha már arról pofázik a kormány, hogy a gyerek szülei dönthessék el azt, hogy mire nevelik a gyermeket az iskolában, akkor ez most itt mi? A szexuális nevelés tabu, de az rendben van, hogy nacionalizmusra nevelik a gyerekeket? Ráadásul vélhetően téves történelmi tényeket alapul véve, hiszen jól látható már az az elmúlt évekből, hogy a kormány célja a történelmi tények elferdítése.

Úgy tesznek, mintha a nyilasok által elkövetett bűnökért mindenki felelős lenne, kivéve azokat a magyarokat, akik ezeket elkövették. Náci eszmékről hadoválnak, miközben azok az emberek mások rokonai, barátai voltak, akik felsőbbrendűnek érezték magukat. A magyarországi zsidóság összegyűjtésében is boldogan segédkeztek a magyarok, pedig nem lett volna kötelező. Ez mind-mind választás kérdése volt, amivel el kellene számolnunk. Fel kellene fognunk végre azt, hogy az elmúlt évszázadokban több olyan eseménynek is felelősei voltunk, amelyekért másokat hibáztatunk.

Ezen tények reális bemutatása nélkül képtelenség a magyar történelemről valós képet kialakítani. De nem vagyunk mi különlegesek, nincs egyetlen olyan ország sem, amelynek társadalma ne hajtott volna végre elképesztő tetteket a történelem során. De pont ezekből tudunk tanulni, ezek képesek arra, hogy felfogjuk azt, egyik nemzet sem jobb, mint a másik. Különbözőek vagyunk ugyan, de mindannyian emberek vagyunk, akik néha hibáznak. A pedagógusoknak tehát semmi szükségük nincs arra, hogy olyan programon kelljen részt venniük, amely arra készíti fel őket, hogy a nemzeti egység érzését erősítsék.

Őket arra kéne felkészíteni, hogy vannak hátrányos helyzetű gyermekek, illetve egyéni igényű fiatalok, akik felnőtt élete múlik azon, hogy az iskolában hogyan foglalkoznak velük. A magyar pedagógusok túl vannak dolgoztatva, ráadásul óriási hiány van ezen a területen. Egy sor olyan változást lehetne tehát eszközölni, amelyekre valóban szükség is lenne, de ehelyett inkább azzal foglalkozik a kormány, hogy teljesen értelmetlen baromságokkal traktálja a már egyébként is leterhelt pedagógusokat. Mondanám, hogy rossz vége lesz ennek, de a pusztítás már régen elkezdődött, az eredményeit már most is látni lehet. Amagyar közoktatás irtózatosan nagy gondban van és nem látszik úgy, mintha ez hamarosan megváltozna. Kidolgozott tervekre, kormányokon átívelő programokra lenne szükség, de erre nem sok esélyt látok.

Mi marad akkor? Egyre kevesebb és egyre jobban kiégett pedagógus, akiknek a munkája elengedhetetlen lenne egy ország fejlődéséhez. Nélkülük nincsenek kiművelt fiatalok, akik nélkül jövője sincs ennek az országnak. Lesznek viszont fals történelmi tények által megvezetett fiatalok, akik verik majd a mellüket, hogy ők mennyire magyarok, aztán egy keresztkérdés is problémát fog nekik okozni. Arra ugyanis nem fogják felkészíteni őket, hogy mi történik, ha valaki visszakérdez. Ezek az emberek meg lesznek győződve arról, hogy ők a legbüszkébb és legbátrabb nép gyermekei, akik a történelem során csakis szenvedésen mentek keresztül, azonban felülkerekedve ezen ma Európa bástyájává váltak. A legijesztőbb ebben az, hogy egészen biztosan lesznek olyanok, akik ezt majd egészen komolyan el is fogják hinni. Én csak előre sajnálni tudom ezeket az embereket.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!