Szeptember 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Polgári, nemzeti, kereszténydemokrata

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,297,765 forint, még hiányzik 1,702,235 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Eucharisztikus jó reggelt, vidám vasárnapot mindenkinek! Rengeteg sok fáradt, idétlen szóviccet idehurcolhatnék, ami valamilyen formában rímel Kötcsére, a polgári pikniknek nevezett, agitációs propaganda irányba állított fideszes falunap (ha úgy tetszik, hacacáré) helyszínére, de nem teszem, mert mindennek van határa. Kivéve, aminek nincs. Mindenesetre érzek némi iróniát abban, hogy a Fidesszel összefüggésben a polgári jelzőt használja bárki, – amennyiben a Polgári Magyarországért Alapítvány Polgári Piknik elnevezésű rendezvényéről van szó -, de koncentráljunk a látványra és a tartalomra, mert abból egyenesen következik, hogy ez apróság ahhoz képest, ami évről évre Kötcsén történik.

Ahol az újságírók elől immár hagyományosan, mondhatni hagyománytiszteletből menekülő, a hagyományoknak megfelelően látványosan gyűrött (tökmindegy, mit vesz magára, libafos színű inget vagy kék farmeringet, minden úgy áll rajta, mintha előzőleg rángatta volna ki a kutya szájából) erkölcsileg igen kisformátumú önjelölt nagyember zárt körtben, az állampárti akol melegében, hermetikusan elszigetelve a nyilvánosságtól, eligazítást tart a miheztartásról a teljes titoktartásra kötelezett holdudvarnak, és önkényesen kijelöli a Párt politikájának fő irányvonalait és témáit, amelyek hosszabb távon meghatározzák a Fidesz stratégiáját. Úgy értem, amelyekhez aztán mindenkinek kutyakötelessége tartani magát, bármi történik.

Az idén a „világrend nélküli világ” gondolata van, volt, lesz terítéken, állítólag ezzel riogatta a híveit, és érdemes megállapítanunk: miután egy ideje kizárólag a csőcselék szintjére belőtt, arcpirítóan lebutított témákkal való zsigeri uszításban képes nagyot alkotni a doktor úr, ebben a világrend nélküli világban az egyetlen biztos pont Magyarország című semmitmondásban sincs egy deka forradalmi, innovatív, új és üdítő az elhasznált rongyos szólamokhoz képest. Ha a migrációt éppen népvándorlásként emlegeti a frissen kinevezett politikai igazgató és Orbán legújabb szócsöve, az Orbán Balázs nevű ember, akkor sem.

A genderezésben, a brüsszeli bürokrácia szapulásában, a hangos és érthető baloldalazásban és liberálisozásban, illetve a baloldalnak és a liberálisoknak tulajdonított szélsőséges ideológiákon való szemforgatásban lehangolóan nincs semmi új, még akkor sem, ha a Fidesztől független sajtó egy része egyébként úgy értékelte: fordulat történt a fideszes kommunikációban, ami Magyarország uniós tagságát, jelenét és jövőjét illeti. Legalábbis a miniszterelnöki eligazításra tartó, a sajtóval – a főnök úrral, Kövér Lászlóval, a megkapóan idiótán viselkedő Schmidt Máriával, valamint a látványosan telefonáló, diploma hiányában helyettes államtitkárrá ütött Rácz Zsófiával ellentétben – nagylelkűen szóbaálló beszélő fejek, apróbb kilengésekkel lényegében arról beszéltek, hogy Magyarország helye egyértelműen az Európai Unióban van. Szerintem ezt eddig is így gondolták, vagyis így gondolta helyettük a főnökük, az pedig, hogy az elmúlt időszakban a megszokottnál is intezívebbé váltak az euroszkeptikus hangok a Fidesz-KDNP berkeiben, és némely propagandisták felvetették, hogy időszerű volna a huxitról beszélni, csak annyit jelent, hogy szondáznak, hogy tesztelik az általuk nagyon is tudatosan bedobott témákkal kapcsolatos össznépi reakciókat. És hát egyrészt biztos pont ide vagy oda, rohadtul kellenek az Európai Unió által folyósított összegek a NER hatalmi struktúrájának működtetéséhez, a mindig éhes, pénzért és még több pénzért lojális holdudvar zabáltatásához, másrészt mimagyarokat annyira nem sikerült még mindig elzsibbasztani, a tudatunkat kilúgozni, hogy az Európai Unió ellen forduljunk. Még mindig nem hittük el, hogy a fényes jövő Mongóliában, Üzbegisztánban és Kazahsztánban van, nem pedig a száz éve hanyatló Nyugaton. Beleértve az EU-ból távozott kis, széteső országot, Nagy-Britanniát is.

Apropó: úgy tudom, hogy Schmidt Mária Boris Johnsonnak címzett nyílt levelét, és az abban előadott, szekunder szégyennel határos dörgedelmes hisztériáját (ez a stílus, ez a hangnem, ez a tartalom alighanem sarokkő a tizenkét éve alatt valóban az internetes trollok szintjére süllyedt állampárti kommunikációs kommandó viszonylatában is) nem igazán vette vállaira a világhír. Egyelőre a brit sajtónak sem érte el az ingerküszöbét, hogy elgurultak a gyógyszerei. Valószínűleg még nem került ember, aki lefordította volna a brit miniszterelnöknek az epeömlését. Ameddig ez megtörténik, állapítsuk meg, hogy a NER ideológusa és önkritikátlan történelemhamisítója valóban nem a legélesebb kés a fiókban, hiába vállalkozott arra, hogy mimagyarok és egy züllött, korrupt autokrácia nevében trianonig visszamenőleg kioktassa Johnsont. Ugyanis Schmidt Mária, amellett, hogy kikérte magának, hogy angolul is megírja levelét, azt is megindokolta, szerinte miért kis ország Nagy-Britannia (talán nem kellett volna):

Hát maga szerint? Egy világbirodalom volt, most meg szétesés előtt áll: Skócia, Wales, Írország...

Ha már itt tartunk: Írország nem része az Egyesült Királyságnak, de belátom, egyáltalán nem ez a legnagyobb baj Máriával és a kötcsei zenés-táncos mulatságra össszegyűlt díszes kompániával. Kizárólag saját felelősségre, azonban tényleg érdemes tanulmányozni azokat az önmagukért beszélő, már-már hiánypótlónak nevezhető pár perces riportokat (ITT, ITT, ITT vagy ITT), amelyeket a Dobozy kúriára igyekvőkkel készített a független sajtó (a cselédmédia a kerítésen belül dajdajozott), mindent elmesélnek arról, hogy tizenkét éve kik irányítják ezt az országot, és kik csaholnak azok körül, akik irányítják ezt az országot. Parragh Lászlótól Bencsik Andrásig, Schmitt Páltól a frissen Kossuth-díjas Nagy Ferencig, Mátrai Mártától Deutsch Tamásig, vagy az emberarcát felöltő Rákay Philiptől a szintén emberarcát mutogató Kubatov Gáborig egy élmény hallgatni ezeket az embereket. Pontosan egyszeri élmény. (Amúgy ha valaki 30 éve azt mondja, hogy a lázadó punkrocker díszmagyaros, pitykés lajbiban gazsulál az állampárt gulyással, pálinkával és harsány népzenével megtámasztott agitációs konferenciáján, azt biztosan körberöhögték volna. Főleg a sajátjai, akik most nem tudom, hogy érzik magukat, de nem lennék a helyükben.)

Deutsch Tamást viszont nem röhögte körbe senki, amikor előadta, hogy a baloldal abszolút esélytelen a jövő évi országgyűlési választáson, majd hozzátette a gyengébbek és a rajongótábor valamint az ellenség szimultán összezavarása kedvéért:

  • Mi esélyesek vagyunk, de soha semmilyen nagy esély nem válik valóra magától, sokat kell dolgozni érte. Erre kész az egész polgári, nemzeti, kereszténydemokrata tábor.
  • Nem lehetetlen a kétharmad elérése, de ha valaki világcsúcs nélkül lesz olimpiai bajnok, akkor nem vagyunk szomorúak. A győzelem a fontos, ha ez újabb kétharmaddal sikerül, az hab a tortán.
  • Nem lesz jóval nagyobb különbség az ellenzék és a kormánypártok között, mint egy paraszthajszál, és nem ők lesznek az elsők, ebben egészen biztos vagyok.

A Fidesz-KDNP által paraszthajszállal megnyert választás és a baloldal totális esélytelensége között feszülő logikai krátert és légüres teret nem könnyű kitölteni, de meg fogják próbálni. Nevezetesen azzal, hogy a KDNP frakciószóvivőjének tegnapi tájékoztatása szerint miután két héten át a flaszteren agitálnak, az otthonaikban is felkeresik az embereket, lakásokba fognak becsöngetni az állampárt káderei és szolgái, hogy ezzel megmutathassák Gyurcsányéknak, miből nem kérnek ők, az uralkodóház. Azt nem értem, hogy ha 12 éven keresztül nem sikerült megmutatni, akkor most már minek. Sőt, ha a baloldal annyira esélytelen, mint amennyire Deutsch szerint az, akkor faszért kell zaklatni a magyarokat a saját lakásaikban, hogy személyesen is összegyurcsányozzák az aurájukat, ha közben közpénzek százmillióiból, sőt inkább milliárdjaiból évek óta ezt a fáradt, lábszagú propagandát folyatják a csapból is. Nem akarom még jobban összezavarni pengeéles Deutsch urat, úgyhogy hagyjuk. Inkább a lényeget tartsuk szem előtt, ami az idióta, logikátlan hablatyból kimaradt: ha a Fidesz szondázóközpontjában kiderítik, hogy nem úgy állnak a számok, és az esélytelen baloldal nem is annyira baloldal, vagyis ha a rajongótábor és a nyáj netán megfogyatkozik, akkor simán hozzányúlhatnak még mindig a választási törvényhez. Ez a lényeg ebben a világrend nélküli világban biztos pontként definiált feudális kleptokráciában: demokrácia van, tehát a kétharmados önkény azt csinál, amit akar. Az egész berendezkedés mára úgy működik, hogy a gyűrött utcai harcos hatalomban maradását garantálja.

A kötcsei köldöknézésről egyébiránt ez is több, mint amennyit feltétlenül tudni érdemes, már csak egyetlen költői kérdésem maradt: Rogán Antalt látta valaki? Miért nem? Őt nem hívta meg a gazdi az eligazításra? Vagy már az éjszaka leple alatt becsempészték a kúriára, mert őt még annyira sem szabad mutogatni a nyilvánosságnak, mint Orbánt? Mindegy, a lényeg, hogy ex-Rogánné viszont kapott meghívót, és ki is rittyentette magát a jeles eseményre, ahogy azt kell. Arról az ízléses, elegáns 2 millió forintot súroló szettről, amit magára öltött, nekem azonnal a polgári, nemzeti és kereszténydemokrata jelzők jutottak eszembe. Mindig jó látni, hogy a NER a lecserélt feleségeket sem hagyja az út szélén, nem rugdossa az árokba, mint Iványi Gábor oltalmazottait.

Tényleg húzok most már a fenébe, csak még iderakok a megroggyant személyi kultuszát új, piros-fehér-zöld V betűs branddel építgető miniszterelnök közösségi oldaláról egy fotót. Mellbevágóan mutatja minden nyomorúságunkat, a gyomrom is összeugrott tőle:

Kötcsei pillanatkép (Fotó: Facebook/Orbán Viktor)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!