Szeptember 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A lelkesedés napról napra nő…

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,026,680 forint, még hiányzik 1,973,320 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Én is voltam fiatal, így életemből nem maradtak ki az őszi mezőgazdasági munkák, amelyek hosszabb-rövidebb ideig tartottak. Másodikos koromban krumplibogarakat szedegettünk le a növényekről napokig, később változatos feladatokat kaptunk, részt vehettünk a paradicsom, a cékla, a karfiol begyűjtésében, de böngésztünk kukoricát meg cukorrépát is a gép után, sőt, egyszer még szüreteltünk is egy hétig valahol a Kiskunságban. Mindez persze még abban a hajdanvolt rettenetes korban történt, amikor a szocializmus építésére köteleztek bennünket, fura módon nem emlékszem, hogy szenvedtünk volna mindettől, éppen ellenkezőleg, igazából még élveztük is az egészet. Ráadásul pénzt kerestünk vele, nem túl sokat, de mégis, amit később közös kirándulásra fordítottunk.

A rendszerváltás után kiment a divatból ez a kommunista tempó, no és a tulajdonviszonyok is megváltoztak, véget ért a szövetkezeti időszak a mezőgazdaságban, most már ha van is szükség őszi besegítésre, azt nem ilyen módon oldják meg, hanem idénymunkásokkal, akik leginkább felnőttek. Jobban meg kell fizetni őket, ha azt szeretnék, hogy legyenek, ehhez azonban a legtöbb gazdának nem igazán van kedve, ezért szinte állandóan munkaerőhiányról panaszkodnak és emiatt sok helyen a termés nagy része kárba vész, amelynek következtében emelkednek az árak. Tehát ez olyasfajta reform, amely végül is senkinek se jó, de hát ez van.

Most azonban egy fajta áttörést láthatunk, a Vadászati Világkiállításra úgy szereztek önkénteseket, hogy az agráregyetem nappali tagozatos természetvédelmi alapszakos mérnök hallgatóit kötelezték, jelentkezzenek munkára a világkiállításra, mint fogalmaztak, ez egyhetes szakmai gyakorlat lesz, ami kiváló lehetőség a hallgatók számára, mert így részt vehetnek egy világszínvonalú magyar esemény lebonyolításában. Fizetést – akár csak jelképeset – nem kapnak mindezért, viszont jár nekik naponta ebéd és ásványvíz, no meg az élmény, hogy testközelbe kerülhetnek a természetvédelemmel. Ugyanis ez a ceremónia állítólag a természetvédelemről szól, bár megítélésem szerint ha valamihez nincs köze az egésznek, az pont a természetvédelem, még ha a hangzatos nevű „Egy a Természettel Nonprofit Kft.” bonyolítja is le. Potom 77 milliárdért, ezek szerint ebbe már nem fért bele, hogy a kisebb munkákra embereket vegyenek fel és napidíjat fizessenek nekik.

Az efféle panoptikumokkal egyébiránt sose tudtam összebékülni. Van nálunk egy iskola, annak az aulájában van egy rész, ahol egy erdőrészletet hoztak létre, ott állnak benne a kitömött őzek és nyulak, meg madarak a fákon, szerintem borzalmas, de hát sokaknak tetszik. Egyszer riportot készítettem egy úriemberrel, aki, mint kiderült, szenvedélyes vadász volt, még Afrikába is el szokott utazni e célból, és a nappalija összes faláról szarvasok, oroszlánok meg mindenféle vadak fejei néztek lefelé, hát egész idő alatt borsózott a hátam, amíg ott ültem.

Summázva mindezt nem kellene pont most és pont így takarékoskodni. Sejtésem sincs, mekkora lenne az az összeg, amennyiért találhatnának alkalmas munkaerőt, de bármekkora, az az összes költséghez képest bagatell, egészen biztosan bele kellene férjen a nagy pénzszórásba. A leendő természetvédelmi mérnököket pedig szíveskedjenek békén hagyni, nem arról van szó, hogy ne kötelezzék őket szakmai gyakorlatra, de azért mégiscsak az a minimum, hogy ez a majdani hivatásukkal legyen kapcsolatban. Ezzel az erővel arra is kötelezhetnék őket, hogy dolgozzanak mondjuk valamelyik áruházban önkéntesként.

Gyakran emlegetik, hogy nincs ingyen leves, és ez valóban egyre inkább így van. Békebeli önkéntes munkát nagyon kevesen végeznek, mondjuk a középiskolákban még van ilyen elvárás, felsőbb oktatásban azonban eszébe se szokott jutni senkinek, már csak azért se, mert a növendékek leginkább borsos árat fizetnek elméjük pallérozásáért, így cserébe azt elvárni, hogy puszta lelkesedésből sürögjenek meg forogjanak egy akármilyen világszínvonalú rendezvényen egy álló héten át, hát mondjuk úgy, hogy nem elegáns, persze fogalmazhatnánk másképpen is.

Már többen tették fel a kérdést, csak éppen választ nem kaptak rá, hogy ugyan bizony mennyit fizettek az augusztus 20-ai show közreműködőinek, például azoknak, akik köténykében vonszolták a szépséges turult végestelen végig az Andrássy úton, pedig már csak az összehasonlíthatóság miatt is felettébb érdekes lenne megtudni. Jó, tudom, ők jelmezben, meghatározott koreográfia szerint tették, amit tettek, statisztákként, ezzel szemben az egyetemisták nem kapnak majd agancsos fejdíszt vagy nem kell Hunornak és Magornak öltözniük, bár még az is meglehet.

Vannak ügynökségek, amelyek bármikor vállalnák, hogy résztvevőket toboroznak az alkalomra, persze a szokásos díjazás fejében, nyilván jelentkeznének is érdeklődők szép számmal, mint általában a promóciós munkákra. A megrendelő még az elvárásait is érvényesíthetné, hogy a segítők hány évesek, milyen testalkatúak legyenek. Nagy kár, hogy nem ezt a megoldást választották a kiállítás rendezői.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!