Szeptember 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mert ti mindig csak politizáltok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,297,765 forint, még hiányzik 1,702,235 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy ismerősöm így foglalta össze a létező világot, szerinte ugyanis nem lenne itt semmi probléma, ha az ellenzék nem a kormányt szidná egyfolytában. Ugyanis másképpen kellene élni, például úgy, ahogyan ő, mert neki van saját élete és azzal foglalkozik, tehát ez lenne az ideális, lényegében azt mondja ezzel, hogy ő a mintapolgár és majd ő megmondja, mi a követendő. Meg van győződve róla, hogy ez az egyedüli helyes álláspont, tökéletesen elégedett az életével. Nem is tudja megérteni, hogy például az olyan nyugdíjasok, mint én, mi a fenéért foglalkozunk országos problémákkal, elvégre nem a mi dolgunk, örüljünk inkább a szép nyugdíjunknak. Véleménye szerint minden nyugdíj szép, tekintettel arra, hogy csak úgy adják, semmit se kell csinálni érte, így elvárható, hogy hálát érezzünk szüntelenül érte.

A közösségi oldalon is azt látom, mostanában sokasodnak azok a bejegyzések, amelyeket azok írnak, akik sehogyan se értik, miért ilyen rettentően elviselhetetlen az ellenzék, mi bajunk lett most hirtelen (?). Úgy látják, hogy eddig itt béke volt, most viszont az eljövendő választástól megvadultunk, amire egyetlen lehetséges magyarázat van, mégpedig az, hogy Gyurcsány uszít bennünket. Mi pedig, mint amolyan birkák, engedelmesen vicsorgunk, harapunk, megkíséreljük még a lámpaoszlopot is meggyőzni arról, hogy kormányt kell váltani. Itt általában felsorolás következik, Orbán összes hőstettei, amelyekkel megváltotta a világot és paradicsommá varázsolta ezt a Gyurcsány által sivataggá tett Kárpát-medencét.

Ezekből a jajkiáltásokból rendre kihallani, hogy valóban nagyon elégedettek mindazzal, ami őket körülveszi, bár szörnyen emelkednek az árak, az egészségügy is borzasztó, meg millió bajuk van a részletekkel, összességében azonban mégiscsak nagyszerű. A demokráciára szerintük egy rendes embernek nincs is szüksége, az a bajkeverők rögeszméje, a Pegasus-botrány egy műbalhé, mert miért baj az, ha bárkit lehallgatnak? Nem kell hülyeségeket cselekedni, mondani, még gondolni se, és akkor nyugodtan élhet az ember, semmi baja nem eshet, már csak azért se, mert a libernyák felforgatókat figyelik. Hála istennek.

Ha valakit elfogna a vágyódás az ilyesfajta nyugodt élet iránt, lelke rajta. A receptet megtalálja többeknél, bármikor fellelheti valamelyiket két „hogyan szabadulhatsz meg végleg a körömgombától” rendkívül hatásos módszer között. Ámbár ez a fajta életszemlélet körülbelül olyan, mintha a család nyugodtan vacsorázna, miközben hallja, hogy a rablók javában felforgatják a többi helyiséget, de senki nem tenne semmit, nem mintha félnének, csak éppen önnön nyugalmuk érdekében falatoznának tovább. Végül is, a rabló azért rabló, hogy raboljon, hát nem? Persze az élet nem ennyire egyszerű, nincs éles határ a magánélet és a közösségi élet között, nem lehet különválasztani a ránk tartozó dolgokat azoktól, amelyekhez semmi közünk. Különös, hogy sokan észre sem veszik, hogy azok a paravánok, amelyekkel el akarnak rekeszteni bennünket lassan minden információtól, nem a mi nyugalmunkat szolgálják. A nagymester hetenkénti rádiós félóráinak egyetlen célja, hogy elsorolja, miről mit kellene gondolnunk, a rangosok pedig a hét többi napján ismételgetik az aktuális prédikáció jelentősebb részleteit, azután a fogékony hívek buzgón idézgetik mindezeket.

A baj természetesen az, mint a viccben, hogy döglenek a nyulaink, azaz hogy mi másképpen gondolkodunk, ha nem foglalkoznánk folyton azzal, amihez semmi közünk, csupa gyönyörűség lenne az élet, de hát mi örökké morgunk és ezzel belerondítunk mások boldogságába. Erre semmi szükség, sőt, ránk sincs szükség, legjobb lenne, ha kivándorolnánk valahova, mert milyen szép kis ország lenne ez nélkülünk. Már megkezdték az érzékenyítést az unión kívüli élet iránt, egyelőre csak óvatosan, az egyik szájukkal még azt mondják, hogy dehogyis, eszünk ágában sincs kilépni, ugyanakkor jönnek az indokok egyre inkább, hogy véget ér a támogatási időszak, és utána ez csak pénzbe kerül majd és különben is, nekünk aztán ne mondja meg senki, hogyan éljünk.

Szó se róla, nyilván kellemesebb lenne a hiábavalóságok feletti aggodalom helyett inkább üldögélni naphosszat a kertben, nézegetni a bárányfelhőket, a buja növényzetet, és elmélkedni hogy miért szárad el, ha újra nő? Meg is tennénk örömest, ha amúgy nyugodtak lehetnénk afelől, hogy amúgy minden a legnagyobb rendben van, de sajnos, nem így áll a helyzet. Abból a szempontból persze igazuk van a saját dolgaikkal foglalkozóknak, hogy ennek kézzel fogható haszna nem igazán van, hiszen ha figyelünk, ha nem, a szemünket is szemérmetlenül kilopják, de mi legalább nem tapsoljuk meg ezért őket. Az viszont mégiscsak fontos, hogy amikor majd tavasszal eldönthetjük, kiknek adunk hatalmat újabb négy esztendőre, legyünk tisztában azzal, ki kicsoda is tulajdonképpen és ne ismét a negyven rablót válasszuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!