NEHAZUGGY

Ki az, akinek igénye sincs Európa közepén a szabad életre? Ki az, aki leszarja, mi zajlik körülötte?

Vogronics András | 2021. Augusztus 27, Péntek | 10:28

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mindenki méricskéli az afganisztáni helyzetet, mennek a nagyon okos okfejtések, valamint a nagy seggreülés utáni okoskodások. Ismerjük, nem? Ha tudom, hogy elesek, akkor előtte inkább leülök. Na ja. A legszebb az, amikor a Nógrádik meg Bakondik szakértenek, de nálam Bencsik mindenhez értése viszi a pálmát. Természetesen az egész Fidesz érti a helyzetet, elemezi és tényként nyilatkoztatja ki az okokat és okozatokat. Mert az USA így meg úgy, azon belül is természetesen Trump, aki most úgy csinál, mintha nem ő írta volna alá tavaly a kivonulási egyezményt. Mindegy, hagyjuk is, innen látszik, hogy miért szerették a tengerentúli idiótát, és miért tartunk mi is ott ahol.

A legkedvencebb eszmefuttatásom még mindig az úgynevezett „demokráciaimport”, miszerint az USA mindenkire rá akarja erőszakolni a demokratikus államformát, államberendezkedést. Ott tartunk, hogy az ember esze kezd megállni, és értetlenül kattogni, hogy végül is mi a fasz folyik itt? Mert ezek szerint a demokrácia egy nagy szar? Egy szükséges rossz? Tegyük már tisztába ezt az egészet, mert olybá tűnik, a napos oldalon, mintha nem aratna osztatlan sikert az, hogy például nálunk 30 éve megadatott az, ami például Afganisztánban nem. Mintha az orbáni szektában ez egy nyűg lenne. Mintha a fasznak kellene ez az intézmény, az úgynevezett népakarat, mikor milyen jó nekünk, ha valaki egyszemélyben megmondja a tutit, és kinyilatkoztatja a saját gondolatait a mi nevünkben.

De tényleg. Ha olyan okosan megállapítja mindenki, hogy a demokráciával nem tudott mit kezdeni az afgán nép, akkor minek erőlködnek az ilyen típusú országokkal. Először is: nem a demokráciát vitték oda 20 éve ifj Bushék, hanem válaszként az ikertornyok ledöntésére, megszállták az országot, ahol az egyik legnagyobb terrorszervezet fészkelte be magát a 80-as évektől kezdve. De ha már ott voltak, úgy gondolták, adnak egy esélyt a helyieknek egy normális és élhető ország létrehozására. Bármennyire is lehetetlennek tűnt a küldetés, megpróbálták. Átalakítani az intézményeket, az igazságszolgáltatást és a hadsereget. Sajnos nem sikerült. Egy több évszázados törzsi és vallási területen nem lehet rövid idő alatt normalizálni a helyzetet.

És akkor én most tennék egyenlőségjelet kis hazánk átalakulása és Afganisztán kudarca között, ha már mindenképpen faszt kell méricskélni a tálibokkal. Nézzük, mi volt nálunk, és mire volt igény. Volt egy rendszerváltás, amikor ledobtuk magunkról a puha szocializmus láncát, és szabad, demokratikus államot kiáltottunk ki. Eddig oké. Bár nem tudom, akkor mekkora volt az igenek és nemek aránya ebben a kérdésben, de biztos voltak, akik nem akarták az új rendet. Mindegy, győzött a népakarat, és demokrácia lettünk. Hurrá.

Úgy nagyjából mindenki tudja, mit is takar ez a fogalom, de alkalmazni nem nagyon szereti senki, legfőképpen nem a regnáló hatalom. Még 2010-ig úgy ahogy az akkori pártok betartották a szabályokat, aztán jött Orbán. Először visszaélt a 2/3-dal, utána meg egész egyszerűen visszakádárosította az országot, mert jól van az úgy. Papíron kvázi demokratikus köztársaság vagyunk (köztársaság nélkül), a valóságban pedig egy illiberális diktatúra és egypártrendszer, amiért foggal-körömmel harcolnak is a fideszesek, hogy ez így is maradjon. Lehetőleg az idők végezetéig. Valaha az életben valaki helyezett-e hangsúlyt arra, hogy az embereket megtanítsa, mi is az a demokrácia? Hogy elmagyarázza nekik, milyen csodálatos dolog, ha a nép kezében van a hatalmasok sorsa? Milyen szabad és kivételes helyzet az, amikor a nép dönthet saját sorsáról? Dehogyis. Ez soha nem volt opció.

Pista bácsi Bodolyabéren azt sem tudja, eszik-e vagy isszák a demokráciát, fingja nincs, mi az. Azt tudja, hogy 4 évente elmegy a közösségi házba, és amit a tanácselnök, bocs, a polgármester mond, azt kell beikszelnie. Utána elmegy inni egy fröccsöt, és jónapot. Az ő mostani élete nem változott érdemben, maximum nem tanácsnak hívják a hivatalt, ahol az ügyeit intézi, hanem önkormányzatnak. És ha szerencséje volt a falunak, akkor letérkövezték az utat a kisboltig, ahova eddig beton lapokon jutott el. Nagyjából ennyire érdekli és ennyire érti ezt az egészet.

A következő szint az én nem megyek szavazni típus, mert engem nem érdekel, és tökmindegy, ki van ott, úgyis egyformák, mind lopnak. Ezek az alapvetések. Ez az a típus, akiből kurva sok van egyébként, aki annyit foglalkozik az országgal, ahol él és hal, mint a napi borotválkozásával. Kötelezően letudja, aztán szarik bele mindenbe.

És van egy réteg, akinek fontos valamiért, akinek érdekei fűződnek vagy ehhez vagy ahhoz a párthoz. Most éppen sokaknak még mindig a Fidesz nevű antidemokratikus rezsimhez, mert jó ez így, nem kell ide változás. Akkor kérdezem én: hol is bukott meg a demokrácia iránti igény? Ki az, akinek igénye sincs Európa közepén a szabad életre? Ki az, aki leszarja, mi zajlik körülötte?

A demokrácia nem egy termék, amit megveszünk a boltban, aztán hazavisszük, kirakjuk a vitrinbe, és jól van az ott. Ez egy közös érték, egy ország állapotának fokmérője. Minél jobban működtetik a benne élők, annál jobb lesz nekik. Nem mi vagyunk Orbánért, Gyurcsányért, Jakabért és a többi politikusért, hanem fordítva. Nem ők adnak nekünk fizetést, hanem mi nekik. Nem nekünk kell elszámolni feléjük, hanem fordítva. Nem az övék az ország, hanem mindannyiunké. A befizetett adóforintjaink nem az Orbán-család tulajdona, hanem mindannyiunké.

Tehát még egyszer kérdezem: biztos, hogy csak Afganisztánban bukott meg a demokrácia intézménye, vagy itt nálunk is? Lehet, hogy itt lassabban múlt ki a lendület, de kimúlt. Lehet, hogy a tálibok ott 2 hét alatt visszaállították azt, ami 20 évvel azelőtt volt, itt kellett hozzá 12 év. Mi a különbség? Tett érte itt bárki bármit, hogy ez ne így legyen? Az értelmesebbje és életrevalóbbja már elhagyta az országot, ugyan nem tömött repülőkkel hanem költöztető teherautókkal, mert rájött, itt semmi nem fog változni. Egy szerencséje volt azoknak, akik elhúztak: hogy tudtak hova menni, ellentétben azokkal az afgán nőkkel, gyermekekkel, férfiakkal, akik csapdába estek, és valószínűleg örökre elnyomottként kell élniük egy zsarnok hatalom irányítása alatt. Lehet, hogy itt még nincs akkor elnyomás és terror, mint ott – mondhatnám Afganisztán a hardcore pornó szabályai szerint van megerőszakolva, Magyarország meg a soft szex keretein belül -, de a lényeg ugyanaz. Csak itt még nem fáj annyira, de az aktust az ország testén itt is, ott is egy önjelölt diktátor hajtja végre.

Soha nem leszünk szabad ország, ameddig nem értékeljük azt a kincset, aminek a birtokában vagyunk. Bármilyen törékeny és halovány is. Ez a demokrácia. Ezt óvni, védeni, és ha szükséges, harcolni is kell érte. Mert ha nem tesszük, akkor elpusztul, és vele pusztulunk mi is. Ezek nem nagy szavak, hanem tények. Mint ahogy a klímakatasztrófát is majd akkor fogjuk kétségbeesetten megérteni, amikor már nem lesz esélyünk vele szemben. Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de itt sincs idő a halogatásra. Fogy az idő, a demokráciánk pedig haldoklik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!