NEHAZUGGY

A mi árváink

Pável Melinda | 2021. Augusztus 26, Csütörtök | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem szeretnék felháborodást kelteni, ennek ellenére nagy rá az esély, hogy most sikerül, ugyanis olyasmit fogok szóba hozni, amiről nem illik vitatkozni. Ismét a járvány a téma, az egész világot rettegésben tartó csapás, amelynek eddigi három hulláma nálunk már harmincezernél is több áldozatot követelt. Többnyire idős, krónikus betegek voltak, de akadtak fiatalok is szép számmal, akiket életük virágjában ért a halálos kór. Míg az öregek esetében ezt lényegében úgy nyugtázta a közvélemény, hogy hát igen, persze előbb vagy utóbb úgyis meghaltak volna, a fiatalokról szóló hírekbe beleborzongott mindenki, hiszen nekik még feladataik lettek volna, például gyerekeket hagytak hátra, akiket még fel kell nevelni. Ezt a feladatot most az özvegynek, vagy esetenként, ha a házastárs is életét vesztette, valaki másnak kell ellátnia, és ez nyilvánvalóan nem lesz könnyű.

Összehajolt a hírek fölött a köztársasági elnök és a felesége, úgy érezték, hogy ebben a rettenetes helyzetben tenniük kell valamit, majd tettek is: létrehozták a Regőczi István Alapítványt azzal a céllal, hogy az ide befolyó pénzből támogassák a Covid-árvákat. Nemes kezdeményezés, szó se róla, emellett sikeres is, érthető, mégiscsak a köztársasági elnök alapítványáról van szó. Rendeztek már jótékonysági koncertet is javára, nemrég pedig Varga Judit is felszólított minden érző ember a Facebook-oldalán a hozzájárulásra, amikor közhírré tette, hogy ő és férje mélyen átérzik azok helyzetét, akiket tragédia ért, ezért ötszázezer forintos támogatást adnak, emellett hangsúlyozta, hogy önkormányzatok, mindenféle vállalkozások és magánszemélyek adományaira is számítanak.

Nem kétséges, hogy ennek komoly mozgósító ereje van, egyik kommentelő például azonnal ugrik: „Vettem az üzenetet, holnap megyek a bankba.” Tehát a Covid-árvák jövője immár biztosított, (nagy kár, hogy a többi szükséget szenvedőről való gondoskodás ugyanakkor továbbra is marad a régiben), megkapják, ami a törvény szerint jár nekik, például az árvajáradékot, amelynek összege annak függvénye, mennyi volt az elhunyt szülő jövedelme, ez mellesleg éppen úgy megilleti a Covid-árvákat is. Ha az eltávozott magas keresettel rendelkezett, az árvák juttatása is magas lesz, ha viszont mondjuk alkalmi munkákból élt vagy minimálbérből, akkor a minimumösszeget állapítják meg, ami jelenleg 24.250 forint, ez 2022. január 1-jétől 50 ezer forintra emelkedik. Ezt azok kapják, akiknek a szülője nagyon alacsony jövedelemmel rendelkezett, más esetben az illető szülő elvi nyugdíját számítják ki és annak harminc százaléka lesz az árvaellátás. Az igénylés feltétele, hogy az elhunyt szülőnek rendelkeznie kellett társadalombiztosítással, továbbá hogy megszerezte a nyugdíj folyósításához szükséges szolgálati időt, megnyugtató azonban, hogy ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor is kérhető kivételes ellátás, ami havonta 14.250 és 42.750 forint között lehet. Az ellátás 16 éves korig jár, de ha a gyermek nappali rendszerben tanul, legfeljebb 25 éves koráig folyósítható. Ez a pénzügyi oldala, természetesen nem képes pótolni az apa vagy az anya hiányát.

A törvények lehetővé teszik bárki számára, hogy alapítványt hozzon létre, lényegében bármilyen célra, de azt az alapító okiratban meg kell jelölni és a későbbi tevékenységnek arra kell irányulnia. Létre kell hozni egy kuratóriumot, továbbá szükséges hozzá némi alaptőke, általában 100-250 ezer forintos befektetés elegendő, meg kell tenni az adminisztratív lépéseket, majd meg is lehet kezdeni a tevékenységet. Az alapítványok többnyire arra számítanak, hogy adományokat tudnak szerezni, ami egyre nehezebb, ugyanis temérdek alapítvány létezik, 2019-ben húszezer körül lehetett a számuk. Némelyik rendkívül sikeres, a többségük kevésbé, és ez korántsem függ össze a megvalósítandó céllal. Például a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány igencsak hasít, hogy ennek mi lehet az oka, arra nem különösebben nehéz rájönni, meg lehet jósolni, hogy a Regőczi Alapítvány is nagyszerűen prosperál majd, hiszen a jótékonysági rendezvény mellett kormánypárti potentátok is látványosan adakoznak a javára.

Nem akarnám leszólni a szándékot, mégis megteszem, ugyanis semmi nem indokolja, hogy kiemelt figyelmet kapjanak a Covid-árvák. Az valóban tragédia, ha a gyermek elveszíti a szülőjét vagy szüleit. Ha a járvány miatt, ha más okból, nem látok különbséget. Mi okból kell extra elbánásban részesíteni azokat, akik a koronavírusnak estek áldozatul? Mitől nagyobb az ő veszteségük, mint a többi árváé? Mitől fontosabb az ő sorsuk, mint bármely más gyereké, akik nem most, a koronavírus miatt maradtak árván? És mitől szorulnak sokkal inkább segítségre, mint az a több százezer gyerek, akik két szülővel rendelkeznek ugyan, de attól még szánalmas körülmények között nevelkednek?

Elismerve, hogy mindenki olyan alapítványt hoz létre, amilyet csak akar, az ő dolga, de azért nem tartom bölcs dolognak mintegy kormányzatilag felvállalni, azt az érzetet keltve ezzel, hogy az a jó ember, aki erre a szelektív célra adakozik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!