Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A megalázás művészete

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amikor véget ér egy-egy választás, a győztes megkapja az ország élete irányításának feladatát. Kormányt alakít és onnantól kezdve négy éven át neki kell gondoskodnia arról, hogy minden működjön. Ha valamelyik terület nem a kedvence, attól az még létezik, nem feledkezhet meg róla, ez nem szabadon választott, kutya kötelessége figyelni mindenre.

A Fidesz 2010 óta feltűnően elhanyagolja a szociális területet. Tény, hogy mindig voltak nehéz sorsú emberek, de a jobboldali kormánynak köszönhetően mára megsokszorozódott a számuk, az ellenzék kezdettől fogva kéri, követeli, hogy változtassanak ezen, de hatástalanul, a válasz mindig ugyanaz, hogy ők munka alapú társadalmat építenek. A családi pótlék megmaradt ugyan, de egy fillért sem emeltek rajta, viszont turnéznak a világban a nagyszerű családtámogatási rendszerükkel, ami szerintük a szociális gondoskodás netovábbja. Természetesen az is munka alapú, legalábbis jövedelem alapú, tehát akinek magasabb a jövedelme, annak a gyereke többet ér, aki kevésbé szerencsés és alig valamit kap a munkájáért, nem nagyon részesülhet ebben a kedvezményben.

Mindig felbőszít, amikor úgy fogalmaznak, hogy mindennek köszönhetően ennyi meg annyi milliárd maradt az emberek zsebében. Kétségkívül vannak, akik nagyon jól járnak ezekkel a hazug juttatásokkal. Kiszámolhatná valaki, mennyi lehetne a családi pótlék összege, ha ezekre az adókedvezményekre fordított pénzt egyenlően osztanák el, szerintem megdöbbentő végeredményt kapnánk. Persze ismerjük az ellenérveket, hogy lennének olyanok, akik üzletet látnának ebben és ész nélkül szaporodnának, mert ebből akarnának megélni. Nyilván akadnának ilyenek is, de azért nem ez lenne a jellemző, viszont nagyon sok gyereknek valamivel jobb élete lehetne.

A nyugdíjasok helyzete nem kevésbé rózsás. Olvasom, hogy kétszázezernél több nyugdíjas havi ellátmánya nem éri el a nyolcvanezer forintot, nagyon sokan kapnak minimálnyugdíjat, és mivel idősek, más jövedelmet szerezni már nem tudnak, így ebből a szégyenteljes összegből kénytelenek létezni életük végéig. Közeledik a november, amikor a kormány prémiummal kedveskedik a nyugdíjasoknak, ezt az teszi lehetővé, hogy kiemelkedő volt az elmúlt év gazdasági teljesítménye. Hát bocsássa meg nekem a világ, de kétségbe vonom ezt a hatalmas teljesítményt. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az infláció fogott szárnyalásba, így sikerült összehozni ezt az eredményt. Értéktelenedik a pénzünk, többet vagyunk kénytelenek kiadni, ennél fogva több folyik be az államkasszába, de hogy emögött valami extra teljesítmény lenne, az kizárt. Most azt harsogják naponta, hogy akár nyolcvanezer forint is lehet ez a prémium. Igen, akár. A többség ennyit kap majd, azok a nyomorultak viszont, akik amúgy is a túlélésért küzdenek naponta, sokkal kevesebbet. Arra nincs észszerű magyarázat, miért ez a differenciálás.

Jó, tudom, a nyugdíjrendszerünk ilyen, mindig a havi összeg bizonyos százaléka illet meg mindenkit, ugyanis ilyen a törvény, persze egy törvényt akármikor meg lehet változtatni, tehát semeddig se tartana egy másik szisztémát alkalmazni. Csak akarni kellene, de efféle szándéknak nyoma sincs. Még szerencse, hogy legalább maximálták, tehát akinek horribilis nyugdíja van, az se kaphat nyolcvanezernél többet, de igazságosabb lenne, ha az erre fordított pénzt egyenlő arányban osztanák szét a nyugdíjasok között. Ne legyen nyolcvanezer, csak ötvenezer, de azt kapja meg mindenki.

Be vagyunk árazva a születésünk pillanatától a halálunk órájáig. Van, akire mindig süt a nap, valaki örökké az árnyékos oldalra szorul, annak függvényében, hová vetette a sorsa. Úgy fogadjuk ezt el, mintha természetes lenne, nem is érezzük, hogy naponta megaláznak, amikor úgy értékelnek bennünket, hogy az elégedettségünket meg lehet venni, hol egy zsákocska krumplival, hol nyugdíjprémiummal, amelyeket ráadásul tőlünk vesznek el, hogy alkalomadtán valamennyit visszaadjanak belőle.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.