NEHAZUGGY

Sértődős szolgák

Swan Edgar | 2021. Augusztus 24, Kedd | 7:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! A Pegasus-ügyről még mindig néma kuss van, de azt már tudjuk, hogy jön a járvány negyedik hulláma (onnan tudjuk, hogy mondta a vezér. Meg hát lehetett is rá számítani, hogy visszafogja magát a hülye vírus, ameddig megtartják a focimeccseket és lezajlik minden idők legcsodálatosabb állami-fideszes ünnepsége, valamint kinyaralta magát az, akinek futotta rá, még jön a pápa, de aztán sanszos a járvány), és őfényessége még nincs abban a korban, hogy aggódnia kellene, de az idősebbek jelentkezzenek be a harmadik oltásért, mert nekik jobban fog kelleni. Nem azért, mintha éppen most kezdenék el Orbán Viktor egészsége miatt vadul aggódni, de valaki igazán szólhatna neki, hogy bizony simán benne van a kockázati csoportban. Az életkor egy dolog, a vérnyomása, koleszterinszintje nem nyilvános adat, de a túlsúlya, a fizikai állapota szabad szemmel is jól látható. Ennek alapján meglehetősen távol áll attól, amit fittnek lehetne nevezni.

Orbánhoz képest sokkal jobb formában van Áder János, aki a hírek szerint hamarosan nyugdíjba vonulhat, és egyáltalán nem kell a jövő miatt aggódnia. Szerintem legalább tíz éve készül a nyugdíjas életre. Sőt, akár nyugdíjban tölthette volna az elmúlt tíz évet is, akkor sem lehetne jelentéktelenebb köztársasági elnök. Ebben nem csak az a végtelenül bosszantó, hogy Ádert is, Schmitt Pált is életük végéig megilleti olyan extra jövedelem és egyéb juttatások, melyekért semmit a világon nem tettek azon kívül, hogy hűségesen szolgálták a Fidesz vezérét. Érthetetlen, miért nekünk kell ezért (is) megfizetnünk, hiszen ha egy köztársasági elnök feladatát és ennek a két embernek a produkcióját összehasonlítjuk, nem sok átfedést fogunk találni. Arról nem beszélve – egyébként de, beszéljünk róla, ne feledjük el -, hogy Schmitt Páltól méltatlanság miatt meg kellett volna vonni minden juttatást. Az mégis szánalmas, hogy valaki lopott és hazudott, ez be is bizonyosodott, és olyan becsben tartjuk, mint egy helyi szentet.

Úgy nézem, Varga Judit kissé túltolta az imázsépítést. Egyre több kommentelő biztosítja őt vonzalmáról, dicsérik a szépségét minden irányból. Mondanám, hogy a vevők a kirakat alapján mennek be a boltba, ahol cipő kelleti magát kintről, ott az üzletben viszonylag ritkán kérnek fél kiló válogatottan szép paradicsomot. Nem a sárga irigység beszél belőlem, de meglehetősen abnormális jelenségnek tartom a Varga-Novák páros szépségversenyét. Szerintem egyikük sem ezért kapja a fizetését, a sánta kutyát nem érdekli a külsejük (itt jegyzem meg, Szijjártó Péter kigyúrt felsőtestére is igaz a kijelentésem), öltözzenek és viselkedjenek úgy, hogy ne kelljen szégyenkezni miattuk egy országnak, amúgy pedig végezzék a feladatukat. Mármint amint sikerül kideríteniük, hogy mi a feladatuk. Mert úgy tűnik, elkallódott a munkaköri leírásuk valahol.

Aligha lesz ennél érzelemdúsabb hír mostanában:

Az elmúlt hetekben liberálisok sorozatos támadásának kereszttüzébe került két kiváló magyar énekes is. Tóth Gabi „bűne” mindössze annyi, hogy az Eucharisztikus Kongresszuson fog énekelni, míg Nagy Ferót azért kezdték ki mert Kossuth-díjat kapott. Addig ment ez, hogy már Dér Heni sem hagyta szó nélkül a dolgot.

Ezt én a nyolcaskán olvastam, de a művésznő – úgy tudom, énekesnő – posztját is elolvastam, ami ihlette a cikket. Az aprócska csúsztatások itt is megvannak, valószínűleg az kötelező gyakorlat lehet. Amennyire én tudom, Tóth Gabival nem az volt a baja senkinek, hogy énekel a kongresszuson, hanem az, hogy nemrégiben még félmeztelenül vonaglott a színpadon és boszorkánynak hitte magát, most pedig keresztény és konzervatív. Az nem baj, ha valaki változik. Az baj, ha azt állítja, mindig is ilyen volt. És azzal az újkeletű erkölcsi magaslattal, azzal az átélt áhítattal is baj van. Egy művész általában adni akar valamit a közönségnek. Egy előadóművésznek napról napra meg kell töltenie a nézőteret, el kell adni a zenéjét. Amennyiben nem operaénekes, nem lakodalmas zenész, tehát ha a dalainak üzenete van, akkor az a művész felelőssége, hogy hiteles legyen. A gátlástalan, végzet asszonyába oltott könnyen kapható maca és a saját mélységes hitétől meghatódó énekesnő között kellene lenni valami átmenetnek. De nincs. Csupán egy vezérszál van: most ezzel lehet fellépésekhez és pénzhez jutni. Tót Gabival (nekem például) az a bajom, hogy hiteltelen. Nagy Feróval sem az a baj, hogy Kossuth-díjat kapott, hanem az, ahogy azért a díjért nyilvánosan, napról napra fizet. Ennyi, nem több, de nem is kevesebb.

Veszem a búcsúmat, kellemes ébredezést kívánok mindenkinek. Hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!