NEHAZUGGY

Miért okolnak ezek az emberek mindig másokat, és miért játsszák állandóan a mártírt?

Vogronics András | 2021. Augusztus 12, Csütörtök | 10:42

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hosszú Katinka után itt van egy másik olyan személy, aki a szemünk láttára rombolja le saját nimbuszát, ráadásul teszi ezt oly módon, hogy az ember lélegzete is eláll. Sokszor mondom, sőt egyenesen vallom, hogy az ember élete során folyamatosan változik, mindenki életében vannak olyan, akár ellentmondásos szakaszok, amiket akarva vagy akaratlanul megtapasztalunk. Szerintem ez többnyire akkor jó, ha valaki saját maga jön rá, hogy neki mi a célja vagy mi az útja, pontosan hova akar eljutni, mit akar elérni, és azt miképpen akarja megvalósítani. Ha ezen felül valakinek megadatik, hogy ehhez a felismeréshez valamilyen tehetség is párosul, az egy nagyon jó ugródeszka, egyben szerencse is a mai világban.

Főleg úgy, hogy jelen esetben egy tehetségkutató műsorban láthattuk azt, hogy egy fiatal, alig 16 éves vidéki lányból hogyan lesz országos nézettségű sztár. Tóth Gabiról beszélek, aki énekhangjával és fiatalos temperamentumával felküzdötte magát a hazai popkultúra színpadára. Aztán teltek, múltak az évek, és túlnőtt önön magán, mentor lett az X-faktorban, a karrierje pedig szárnyalt a csillagos ég felé: saját lemez, turnék, koncertek, lényegében minden adott volt, sokan gondolhatták akár azt is, hogy egy csillag született a magyar égbolton. Aztán ez a csillag szépen lassan elhitte magáról, hogy ő annyira mindenki felett áll, hogy átment tanítóba és megmondóemberbe. A mai napig hangos a bulvár és a közösségi média a Tóth Andival való csörtéjétől, valamint a kaméleonként változó külsejéről. Ezzel sincs baj, ez egy celeb dolga, feladata, már ha vállalja ezt az utat, mert úgy is lehet valaki ismert, kedvelt és szerethető, ha nem tolja magát és a családját állandóan a képünkbe. De ő ezt teszi, gondolom, ennek is megvan a miértje.

Most kifejezetten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról beszélek, illetve a NER haszonélvezőinek és szekértolóinak eme egyházi esemény kapcsán kibontakozó magasztos hisztijéről. Szinte magától értetődő, hogy nem maradhat ki a sorból a sok megélhetési Kovács Ákos, Szikora Róbert sem, hisz ők annyira vallásos és szent emberekké váltak, mióta a Fidesz és Orbán ezzel tematizálja a közbeszédet, hogy csak na. Ehhez az illusztris társasághoz csapódott Tóth Gabi is, aki mint az a Hír TV-nek adott múlt heti interjúból kiderül, mindig is keresztényként nevelkedett, de ameddig fiatalon a nagyvárosba érkezett a Káli-medencéből, azt sem tudta, hogy milyen bűnös is ez a Budapest nevű bűnös város.

De megtudhattuk azt is, hogy őt a tájszólása miatt támadták, és emiatt mennyire frusztrált volt, és különben is milyen felháborító, hogy ha valakire azt mondják, hogy magyarkodik. Őrület! Nem beszélve arról, hogy aki ma hisz Istenben és Jézus Krisztusban, azt mennyire elnyomják, üldözik. Az egy dolog, hogy ezt a megtérést és önmagára találást 6 évvel ezelőttre datálja a művésznő, ám valamiért az alábbi interjúban, ami 4 éve készült még az asztrológia és a rejki nagyaszonya volt, legalábbis saját elmondása szerint. Sőt, a műsorban egyenesen boszorkányként aposztrofálták. Annyira cuki, nem?

Itt még nem lógott feszület a nyakában, itt még nem szállta meg a Szentlélek. Itt még a spanyol és az olasz temperamentumos életformát éltette, és magát is szókimondó, Nyilas aszcendenssel rendelkező (ha bármit is jelent ez) lélekutazónak tartotta. Mekkora pálfordulás, te jóisten!

Ő Tóth Gabi, aki saját bevallása szerint nem foglalkozik negatív kommentekkel, mégis egyszer addig ment egy, a posztja alatt őt verbálisan bántalmazó kommentelővel szemben, hogy felhívta a munkahelyét, ahonnan aztán az illetőt azonnal hatállyal ki is rúgták. Ez a babaarcú apáca, ez a csupa mosoly leányka. Aki, ha a pillanat~~(nyi érdek)~~ úgy kívánja – no meg a keresztény máztól csöpögő nemzeti oldal -, akkor hirtelen népi és hagyományőrző menyecskévé változik, és váratlanul félteni kezdi az identitását. Amire eddig annyira nem volt büszke, meg ideje sem volt ezzel foglalkozni bokros teendői mellett, no meg a nagyvárosban állítólag ciki is volt, ezért jól el kellett rejtenie. De most végre coming outolt egy csodálatosat, és immár ország-világ előtt büszkén vállalja azt, amit eddig nem mert. Halleluja!

Csak egyvalamit nem értek. Azt rohadtul nem értem, miért okolnak ezek az emberek mindig másokat, és miért játsszák állandóan a mártírt? A kutya nem üldözte, a kutya nem bántotta Magyarországon a hívő embereket, sőt, mióta a narancssárga különítmény 12. éve hatalmon van, ezerrel nyomják a pofánkba, mert ugye a kedves vezetőnknek is rögös utat kellett megtennie a politika színpadán, amíg rátalált Istenre. Na meg az egyházra Semjén doktor személyében. Aztán ők ketten teátrális áhítattal a pofájukon Mária kezeibe ajánlották az országot. Mondják, hogy el vannak nyomva, mikor pont ők rázzák az öklüket, hogy a liberális keresztényellenes hitetlenek és a terrorista muszlim migránsoktól védik honunkat! Milyen rendesek, tényleg! Nem tudom, akik náci karlendítéssel kivonulnak a Pride-ra, és fel vannak háborodva, hogy ne előttük buzuljanak azok, akik a szeretet és elfogadás miatt vonulnak egymás mellett, miért hiszik azt, hogy egy ateista vagy nem hívő embernek kötelessége saját magára erőltetnie az ő vallásosságukat. A sötét középkor ideje tudtommal lejárt. Volt legalább egy úgynevezett felvilágosodás a történelem során. Az emberi jogokra való tekintettel pedig mindenkinek tiszteletben kellen tartani nemét, a vallását, a hitét, a szexuális irányultságát, és nem állandóan mások legszemélyesebb magánügyeivel foglalkozni.

Ki nem fogad el kit? Ki akarja a másikra erőltetni a saját nézeteit? Akadjanak már le rólunk ezek a felkent farizeusok. Leszarom, hogy valaki hisz Istenben, vagy nem hisz. Vagy hogy nem Istenben, hanem Allahban vagy Jehovában hisz, de engem ne akarjon megtéríteni egyik se, köszönöm. Én sem fogom azért elítélni, mert ő másképp hisz, vagy nem hisz, mint én. Tehát Gabika is annyira hiteles számomra, mint az összes többi, és egyáltalán nem hinném, hogy ez lenne a követendő példa. A másik pedig az, hogy ha ennyire keresi az útját, és mindenáron megmondóember szeretne lenni, akkor legalább vegye a fáradságot, érettségizzen le, mert még az is lehet, hogy ha a tanulásra fordítana ennyi energiát, mint a hittérítésre, akkor nem beszélne ilyen sok hülyeséget.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!