NEHAZUGGY

Amikor a kormány válogat a polgárok között, mint Hamupipőke a lencsében

Swan Edgar | 2021. Augusztus 10, Kedd | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Érdekes időszak következik. Általában véve is, de azért is, mert vége az olimpiának. Mostantól nem várható olyan győzelem vagy érem, amire egyenként rácsimpaszkodhatnak a vezető politikusok, hátha valaki a kormány vagy az ellenzék győzelmeként értékeli valaki más véres verítékkel elért sikerét. Majdcsak kitalálnak valami mást, amivel lehet bizsergetni a Facebook népét.

Örömmel fedeztem fel tegnap, hogy már nem az van, hogy a pártmédia ugyanarról ír, a független média másvalamiről – úgy értem, az összes portálon ugyanazok a hírek vannak -, hanem összeért a kettő. Legalábbis az Origóval. Hazaengedték a világ legkisebb súlyával született csecsemőt, ennyi pénzt kapnak az olimpikonok. Még egy picit összecsúsznak a dolgok, elég lesz bármelyik tetszőleges portált megnyitni, és mindenről értesülhet az ember. Akár érdekli, akár nem. Fájó szívvel emlékszem azokra az időkre, amikor az újságírók kikotorták a híreket, nem egymástól vették át. Az utolsó ilyen valódi újságíró (szerintem legalábbis) Ferenczi Krisztina volt. Hat éve hiányzik. Azóta csak hírverseny van, melyben mindenki vesztésre áll. Főként az olvasók.

De van itt valami, ami rohadtul nem hiányzik, és nem is fog hiányozni, ha sikerül megszabadulni tőle végre:

Facebook/Fidesz

Én nem tudom, ki gyártja sorozatban ezeket a szarokat, de napról napra csökken a színvonal. Holott eleve a nulláról indult. Ennyi baromságot összelapátolni nem semmi teljesítmény lehet. Akkor ez most hogy is van? Ha én nem vagyok vallásos, nincs bajom mások szexualitásával, nem tekintek büdös migránsnak mindenkit, főként aki az életéért fut, fontosabb az emberi minőség, mint a keresztény hagyományok, akkor engem nem kell védeni? Ez kurvajó amúgy, csak kellene valami dokumentum arról, hogy mikor választották meg konkrétan a keresztények, rasszisták és homofóbok a Fideszt. Aztán már csak szét kellene osztani valahogy az országot azokra, akik nem kormányt és miniszterelnököt akarnak – mert egy kormány és egy miniszterelnök feladata MINDEN állampolgár szolgálata, tökéletesen függetlenül attól, hogy miben hisz, mik az elvei, hogyan és kit szeret, mit gondol a menekültekről és attól is függetlenül, hogy kire szavazott -, hanem szektát és szektavezért. Ők szépen tartsák el a hibbantat és bandáját, minket pedig hagyjanak békében élni. Mindenkinek jobb lenne, főleg nekünk.

A kormány és minden függeléke nagy erőkkel tolja a gyermekvédelem-LMBT-népszavazás talicskát. A Magyar(idők) Nemzet igen lelkesen és hosszasan idézi ifj. Lomnici Zoltánt, aki állítólag alkotmányjogász, és mindig, mindenhol, mindenben egyetért a Fidesszel, valamint Farkas Vajkot, aki az Alapjogokért Központ állítólagos vezető elemzője, de a Szánthó Miklós vezette intézet honlapján még csak nem is említik a nevét. Tavaly még az Igazságügyi Minisztérium miniszteri kabinetfőnökeként jegyzett ellen szerződést, előtte a Századvégnél bukkant fel, tehát rendkívül népszerű szakember lehet. Már amennyiben nem több, azonos nevű tehetség forog a Fidesz körül, mert persze az sem kizárt. Végtére is ez nem fontos, az sokkal érdekesebb, hogy mit beszélt ez a két csodálatos és kétségkívül szavahihető ember. Például:

Az Alapjogokért Központ munkatársa ismertette, a magyar gyermekvédelmi népszavazás kérdései sem szokatlanok az európai színtéren: 2013-ban Horvátországban tartottak népszavazást arról, hogy a házasság csak férfi és nő között jöhet létre, és bár érvénytelenné vált a kiírás, de a szavazók hatvanhat százaléka egyetértett a kérdéssel.

Aha. Sőt, Szlovákiában is volt erről népszavazás. Mindkét esetben a keresztény egyház erőltette a szavazást. Horvátországban pedig nem a kiírás vált érvénytelenné, hanem a népszavazás lett érvénytelen, mert a résztvevők száma bőven alatta maradt az ötven százalékos részvételi küszöbnek. Ugyanez történt Szlovákiában is, ahol a választásra jogosultak 21,4 százaléka tartotta annyira fontosnak ezt a kérdést, hogy elmenjen szavazni. Hogy akik elmentek, azok többségében mire voksoltak, a sánta kutyát nem érdekli. Pont úgy érvénytelen és ezért eredménytelen népszavazásról beszélünk, ahogy 2016-ban érvénytelen és eredménytelen volt nálunk a kvótanépszavazás (a választók 44 százaléka sem jelent meg, 50 százalék kell az érvényességhez), arról nem is beszélve, hogy értelme sem volt, mert Brüsszel visszavonta a javaslatot, de a kormány azóta is arra hivatkozik. Sanszos, hogy ez az újabb népszavazás sem fogja megütni az érvényességi küszöböt, de legalább el lehet rá szórni egy kazal pénzt. Megint.

Én pedig veszem a búcsúmat – megint -, hamarosan jövünk vissza, és jól beszólunk. Megint. Kellemes ébredezést mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!