Szeptember 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Honnan jöhetett az ötlet?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,026,680 forint, még hiányzik 1,973,320 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napjainkban egymást érik a megmagyarázhatatlan események, ezért tulajdonképpen semmi okunk elcsodálkozni azon a nagy híren, amelyet néhány héttel ezelőtt tettek közhírré, nevezetesen, hogy egyik büszkeségünket díszpolgárrá avatták a szomszédos Szlovákia egyik falvában. Nem akárkivel történt meg ez, hanem Kásler Miklóssal, akihez a legszerteágazóbb feladatokat ellátó minisztérium tartozik. Nagy esemény lehetett ez ott helyben, persze annyira azért nem, hogy a település Facebook-oldalán is olvashatnánk róla, pedig azon megjelenik mindenféle, ami az ottaniakat érdekelheti, a szúnyogirtástól az oltási akcióig, beleértve azt is, kiknek született gyereke legutóbb. Csak azért néztem meg ezt az oldalt, mert arra lettem volna kíváncsi, milyen alkalomból került sor a ceremóniára, de sajnos, nem tudhattam meg.

Mindegy is, azért az egészen biztos, hogy megtörtént, hiszen a magyarországi sajtó beszámolt róla. Ha utánaolvasunk, kiderül, hogy Ipolyhídvég közvetlenül az északi magyar határ mellett fekszik, hatszáz-egynéhány lakosa van, magyar nyelvű egyházi alapiskola működik a településen, ahová nyolc gyerek jár, a magyar óvoda létszáma pedig 18. Nem tudhatom, hány díszpolgáruk lehet, de leginkább azt nem tudom elképzelni, hogyan és miért született meg náluk az ötlet, hogy éppen Kásler Miklósra essen a választásuk. Először arra gondoltam, talán odavalósi, vagy legalábbis a környékre, de nem, Budapesten született, édesapja határon túli ugyan, de erdélyi származású, tehát nem ez lehetett az ok.

De hát akkor micsoda? Azt kizártnak tartom, hogy valamilyen titokzatos varázslat folytán éppen Kásler nyerte el a falu szimpátiáját. Nem tehetett semmi olyat, ami ezt magyarázná. Inkább olyasmi történhetett, hogy megkeresték a település elöljárói a magyar kormányt a kéréssel, hogy szeretnének valakit díszpolgárrá választani – felteszem, leginkább Orbánnak örültek volna, bár valószínűleg ekkora vakmerőségre nem vetemedtek, aztán kaptak egy választ, hogy a miniszter lesz a díszpolgáruk, tehát az ő nevét írják majd a díszes dokumentumra. Káslerrel pedig közölték, úgy készüljön, hogy ekkor meg ekkor el kell mennie Ipolyhídvégre, hogy ott díszpolgárrá avassák, ezért mondjon majd egy alkalmas beszédet.

A minisztert nem először éri ilyen megtiszteltetés, 2011-től kezdődően most hetedik alkalommal lett díszpolgár, először Budapesten, utána többfelé, bár most első alkalommal léphette át az országhatárt ilyen céllal, akármikor rittyent egy szép beszédet, ezúttal is megtette, voltak benne migránsok, a kelet felemelkedése, továbbá némi trianonozás is, mert mióta feldarabolták a régiónkat, az egység megbicsaklott. Nem tudom, kik és hányan lehettek jelen a nagy eseményen, de bizonyára nagyra értékelték ezt az előadást.

A Wikipédia szerint a díszpolgári cím erkölcsi elismerés, amellyel a település tiszteletét és háláját fejezi ki a kitüntetett személynek, aki valamiképpen előmozdította a közösség rangjának emelését, fejlődését, hírnevének növelését. Nagy érdeklődéssel olvasnám az ipolyhídvégi önkormányzat döntésének indoklását, Kásler Miklós mely érdemeire való tekintettel ítélték oda neki a címet. Az is hozzátartozik persze az igazsághoz, hogy ez a kitüntetés is csak olyan, mint a többi, ha csak a saját városomat nézem, a megannyi díszpolgár között akadnak olyanok, akikről ma már azt se tudjuk, kik voltak és még léteznek-e egyáltalán, sőt, olyan is volt, akinek ezt a címét egyenesen visszavonták, szóval mondhatjuk, hogy ez mind a kitüntető, mind pedig a kitüntetett számára felejthető gesztus. Az eredeti szándéktól az idők során alaposan eltértek, ha megmaradtak volna annál az elképzelésnél, amiért létrehozták, bizonyára nem rombolták volna le ennyire az értékét, de sajnos mint annyi más, ez is kiüresedett, így lassan azok számára se jelent semmit, akik pedig kiérdemelték az elismerést.

Kásler Miklós tehát kiállíthatja a vitrinjében a hetedik plakettet is, nem tudni, ezentúl sajátjának érzi-e majd ezt a falut, ellátogat-e oda még valaha, vagy többé feléje se néz, összességében tehát semmi rendkívüli nem történt, valamiért mégis rettentően szomorú ez az egész.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!