NEHAZUGGY

Lassan már iskolákra sem lesz szükség

Lázár Gergő | 2021. Augusztus 2, Hétfő | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Klebelsberg Központ elnöke szerint nem igaz, hogy tanárhiány lenne, ahogy azt is jogtalan kritikának tartja, hogy kétezernél is több helyen hiányzik a kémiatanár.

Ez az adat nem fedi a valóságot, mivel egyszerűen nem kell minden iskolába külön kémiatanár. Különösen az alacsony diáklétszámú intézmények esetében igaz ez, ahol évfolyamonként egy-egy osztály van csak, és így négy-öt iskola tudja párhuzamosan megadni egyetlen kémiatanárnak a teljes álláshoz szükséges óraszámot. Ilyen esetekben tehát az a legfontosabb feladat, hogy biztosítsuk a szakos ellátottságot, akkor is, ha esetleg az adott kisebb iskolában nincs saját állományban egy-egy szaktanár”

Egyszerűen hihetetlen az, hogy semelyik vezető beosztású illetékes sem képes elismerni a valóságot. Több ezer tanár hiányzik a közoktatásból már évek óta, de a kormány ahelyett, hogy ennek a megoldásán dolgozna, egyszerűen letagadja a problémát. Jóval többen mennek évente nyugdíjba, mint amennyien a tanári szakmát választják, ezért szükségszerűen elő fog állni, hogy egyszercsak elfogynak a tanárok. Egy idő után nem lesznek megfelelő oktatók ahhoz, hogy a gyermekeket felkészítsék az érettségire, vagy megtanítsák nekik a legalapvetőbb tudáshoz szükséges tananyagot. Ez a jövő, ha nem változtat a kormány, egy jövő, mely a sötétség irányába vezet.

A kormány megoldása – amellett, hogy letagadja a problémát – nem más, mint hogy helyettesítésekkel próbálják megoldani azt, hogy a statisztikákba ne úgy jelenjen meg, hogy nincs elegendő oktató. Túldolgoztatják a már amúgy is nevetséges fizetésekkel honorált oktatókat, akik érthető módon még gyorsabban kiégnek. Márpedig egy kiégett tanárra senkinek sincs szüksége, minden fiatalnak kipihent, komoly szaktudással rendelkező tanár kell, akik képesek arra, hogy tudásukat átadva megalapozzák a jövőjüket. Ilyenről azonban csak álmodozni lehet akkor, amikor a Klebelsberg Központ elnöke azt állítja, hogy nincs tanárhiány. Ezt nehéz nem hazugságnak tekinteni, hiszen tény az, hogy több ezer oktató hiányzik a közoktatásból és a vezetésnek halvány fogalma sincs arról, hogy mégis hogyan oldhatná meg ezt a problémát.

De az elnök mondandójának talán nem is ez az egyik legijesztőbb kijelentése, hanem az, hogy nem kell minden iskolába külön kémiatanár. Már mégis miért ne kellene? Mármint értem, megmagyarázza ő, hogy egy szakos tanár utazgathat a különböző iskolák között és vélhetően papíron meg tudják oldani, hogy sehol sem hiányzik a kémia oktatás, a valóság ezzel szemben az, hogy ezzel megint csak a még meglévő tanárokat zsigerelik ki, amely ahhoz vezethet, hogy még korábban mennek nyugdíjba egyesek, mivel képtelen már tovább végezni a feladatukat. Az utóbbi évek elgondolása szerint a tanárnak már nem is kell nagyobb tudással rendelkeznie, mint ami a középszintű érettségihez szükséges, most pedig már egyenesen ott tartunk, hogy tanárra sem lesz szükség.

A kérdés már csak az, hogy mikor merül fel, hogy tanulnia sem kell mindenkinek? Elég, ha elvégeznek valamilyen szakképzőt, beállnak a futószalag mellé és jó rabszolgái lesznek a hatalomnak. Nem kellenek ide kiművelt emberfők, hiszen veszélyes az, ha ezek a szavazóképes fiatalok megértik azt, hogy mégis miért vált olyanná az ország, amilyen jelen állás szerint. Nem titkolja ezt az elgondolását a kormány sem, hiszen ha így tenne, akkor nem mondaná ki ezeket a mondatokat. Nyíltan kiállnak amellett, hogy az oktatás ma már nem is olyan fontos és vannak más lehetőségek is. Teszik ezt úgy, hogy ők maguk egyetemet végzett politikusok, sőt, egyesek még Soros-ösztöndíjban is részesültek. Hogy van egyáltalán pofájuk ahhoz, hogy miután ők hozzáfértek a lehetőségekhez, úgy reformálják át a magyar közoktatást, hogy ott a tudás már ne legyen érték?

Tönkretettek mindent, amihez hozzányúltak és tették ezt úgy, hogy pontosan tudták, hogy mit tesznek. Tisztában voltak azzal, hogy egy ország jövőjét teszik tönkre és generációktól veszik el a lehetőségét egy jobb életnek. Pont ezért fontos az, hogy egy esetleges kormányváltást követően tényleg mindenki megfizessen a bűneiért és ne mentsenek senkit sem fel csak azért, mert az ő szerepük véleményük szerint nem is volt olyan fontos, mint sokan gondolnák. Lehet, hogy csak parancsot hajtanak végre, de ahhoz, hogy valaki ezt megtegye el kell fogadnia azt, hogy a tetteinek következményei lesznek. Utána már nem panaszkodhat arra, hogy nem volt tisztában a következményekkel, esetleg nem értett egyet a döntéssel.

Az ilyen fenti kijelentésekkel újabb és újabb szögeket vernek be a magyar oktatás koporsójába. Lehet, hogy szolgái csak egy rendszernek, de ez még nem jelent felmentést. A gyermekek oktatása nem játék, hiszen beléjük érdemes a leginkább fektetni, mi mégis vasba és betonba fektetünk, mint ahogy azt Matolcsy elmondta nemrégiben, egy igen komoly kritikát megfogalmazva a kormány gazdaságpolitikáját illetően, amire egyébiránt Varga Mihály is válaszolt. A lényeg, hogy azért a felszín alatt vannak konfliktusok bőséggel, sokan pedig már megpróbálnak elmenekülni a süllyedő hajóról. A Klebelsberg Központ elnöke azonban nem ilyen, ő hihet a vezetőnek és hihet abban, hogy nekik soha nem kell megfizetniük azért, amit ennek az országnak a közoktatásával tettek. Pedig ha van igazság, akkor utol fogja őket érni a sors és megtanulják egy életre, hogy vezetőként felelősséggel tartoznak mások iránt.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!