NEHAZUGGY

Kár érte

Vogronics András | 2021. Július 30, Péntek | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,041,606 forint, még hiányzik 958,394 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nehéz objektívnek maradni, és bár látom, hogy senki nem írt a témáról itt a Szalonnán, szerintem mégis kell erről beszélnünk. Nem szoktam, most sem akarok senkit alaptalanul, a tények ismerete nélkül támadni, vagy bántani, elvégre mint legtöbbünk, én is a sajtóból tájékozódóm. Ezért is nehéz átfogó véleményt írni Hosszú Katinkáról.

Mégis megpróbálom, miközben tisztában vagyok vele: nagyon nehéz egy olyasvalakit jellemezni, aki maga is igen nagy jellembeli változáson ment keresztül. Nem otthon, a négy fal között, hanem gyakorlatilag egy ország szeme láttára. Ezzel alighanem akarata és szándékai ellenére megosztotta a közvéleményt, és most, amikor az olimpiai eredményei nem igazán olyanok lettek, mint amit mindenki, de elsősorban ő elvárt saját magától, felszínre jöttek az indulatok. Nem azért, mert a legnagyobbakkal ez ne fordulhatna elő, hanem mert az őt körülvevő Iron Lady brand pont az ellenkezőjét hitette el a közönséggel. Hogy Katinka legyőzhetetlen. Hogy Katinka a Vas Lady. Hogy nem lehet más, hiszen az eddigi brutális eredményei és hihetetlen elszántsága az örök győzelemre predesztinálják.

De minek kellett történnie ahhoz, hogy a Gyárfás Tamást lemondásra kényszerítő, egy 12 milliós szerződést a nagy nyilvánosság előtt összetépő, bűnözőkkel és Kiss Lászlóval nem egyezkedő „Katinka for President”-ből egy megosztó figura lett? Akit a kommentelők szétaláznak és savaznak, miközben a fideszes potentátok – az elsők között Orbán Viktorral – egymás sarkára lépve ölelik a keblükre? Hogyan lett Katinka a NER gyermeke? Holott előtte a nagypályás Gyárfással is szembement, és elvileg úszótársait érdekeit is képviselte a diktatórikus módszerekkel vádolt szövetséggel szemben. Elmondom, én hogy látom az idol tündöklését és bukását.

Soha nem felejtem el, amikor 2016. január 6-án összetépte a szövetség által ajánlott 12 milliós szerződést, és lazán beintett nekik. Beszélni sem volt hajlandó velük, aztán a riói olimpián agyonverte a világot: 3 aranyat és egy ezüstöt hozott haza, mintegy bizonyítva ezzel, hogy nem a rendszertől függ valakinek a sikere, hanem attól, hogy mennyire keményen dolgozik meg érte. Gyárfás bele is bukott még annak az évnek a végén, és én akkor azt gondoltam: igen, ilyen emberekre van szüksége ennek az országnak, akik nem csak pofáznak, hanem a tetteikkel megmutatják, hogy igenis a tehetség és a szorgalom számít, mert akkor nincs az a hatalom vagy akadály, ami az útjába tudna állni valakinek. Szimbolikus jelentése volt ennek az eseménynek, és minden megkérdőjelezhetetlenül Katinka mellett szólt.

Aztán feltűnt a képben Orbán és az a bizonyos kézcsók. Igen, az volt az a pont, ahol a nyilvánosság azon fele, aki ért a jelekből, láthatta a behódolást és hanyattfekvést a NER-nek, azon belül is a keresztapának. És onnantól kezdve minden más lett. Onnantól kezdve jöttek az érdekes dolgok, a vizes vébé ellopott milliárdjai (noha belátom, azokat Hosszú Katinka nélkül is ellopták volna), az összekacsintások és közös szelfik a kegyelmes vezetővel, a kisajátított Aréna, ahol amikor Katinka edzett, senki más nem lehetett a medencében, még gyerekek sem. A mesés vagyon és nem sokkal később a Shane Tusuppal való hangos és botrányos válás. Onnantól kezdve Katinka nem az országért és értünk úszott, hanem saját magáért és a pénzért. Sok pénzért. Amivel nincs semmi gond. Azzal semmi gond nincs, hogy egy sportoló abból él, hogy kihasználja az adott sportág nyújtotta lehetőségeket, és abból profitálni is tud. Ez hatalmas dolog, hiszen úgy pénzt keresni, hogy élvezed is azt, amit csinálsz, jó vagy abban, amit csinálsz, sőt, a legjobb vagy abban, amit csinálsz, az egyik legcsodálatosabb dolog a világon.

Csakhogy! Amikor azt a pénzt, meg a felkészülési helyszínt mi, adófizetők biztosítjuk annak a sportolónak, a profitot viszont ő teszi zsebre, az már nem annyira etikus szerintem. Mert nem csak a vb-re, az eb-re és az olimpiára készült fel, hanem a pénzdíjas versenyeire is, amelyeken nem Magyarországot, hanem saját magát képviselte. Nem vagyok irigy, felőlem használja, de amikor másodjára lép vissza egy olyan számban, amiben Jakabos Zsuzsanna elindulhatott volna helyette, az igen ízléstelen szerintem. Függetlenül Jakabos esélyeitől. Amikor a Filmalap 560 millió forint közpénzt ad egy olyan filmre, amely nem csak róla szól, hanem egy üzleti vállalkozásról, az szerintem etikátlan. Amikor a sport – és itt bőven elég a focira gondolni – a korrupció melegágya, az egyszemélyes államvezetés betegesen imádott hobbija, és minden más alárendelt szerepet tölt be ehhez képest, akkor a NER kegyeiben, nagyvonalú támogatásában fürdőző sportoló is akarva-akaratlanul azzá válik, aminek látszik is. Jelen esetben egy 33 éves üzletasszonnyá. Aki amikor úszik, nem értem, nem értünk, nem az országért ugrik a medencébe, hanem saját magért és a pénzért.

Amikor nem az ő nyakában lóg az arany, akkor az nem az országnak egy újabb elveszett nyeremény, az neki személyesen pénzben mérhető veszteség. Amikor láthatóan nincs formában, de mégis nehezen veszi tudomásul, hogy ez már nem róla szól, hogy tudni kell visszavonulni, és esélyt adni a fiataloknak, akkor az szintén kizárólag róla szól. Amikor minden megvan, mégis több és több kell, és a kicsiért is lehajol, az pontosan a regnáló hatalom természete és szánalmassága. Az pontosan az a pitiánerség, amit jelenlegi férje, Gelencsér Máté is képvisel, aki havi 800 ezer forintot tehet zsebre az államtól a kiemelt edzői elitprogram keretében. OKJ-s végzettséggel biztosan komoly eredményeket tud elérni, ez pontosan látszik is.

És igen, emlékszem amikor én is lelkesen posztoltam Katinka bátor, példamutató megnyilvánulásait, mert elhittem azt, amit láttam: hogy csak egy független ember tud szembeszállni a hatalmasokkal, és ez rendkívül inspiráló. Egy olyan valaki, akit nem lehet megvenni kilóra. Aki valóban felemeli a szavát, nemcsak magáért, hanem a társaiért is, a sportágért is, és rámutat a problémákra. Talán akkor még így is volt. De sajnos láttunk már ilyen jellegű pálfordulást, nem is egyet az elmúlt 11 évben, és sokaknak szerintem ez fáj – legalábbis nekem ez -, semmi más. Mert nem mindegy, hogy valakit erőszakkal akarunk rávenni valamire, vagy cukros bácsiként csábítjuk el. Hosszú Katinkát sikerült elcsábítani. Ő volt a vizes vb arca, a rendszerszintű lopás és mint ilyen, akkoriban az ország – Sorost antiszemita módszerekkel ábrázoló – kék plakátokkal való kitapétázásának legimitálója is. Akkor adta el végérvényesen a lelkét az ördögnek, akkor lett ő is csak egy a sok közül. Egy gátlástalan, megélhetési sportoló.

Ez a Katinka már nem az a Katinka, aki pofán röhögte a hatalmat. Ez a Katinka már más. Kár érte.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!