Szeptember 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez várható volt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,297,765 forint, még hiányzik 1,702,235 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A német női tornászok a megszokott ruháikat lecserélték, és hosszú nadrágban kezdték meg tokiói szereplésüket. Ez önmagában nem kellene, hogy hír legyen, hiszen azt gondolhatnánk, hogy úgyis azt hordják az olimpikonok, amit egyrészt a szabályok megengednek nekik, másrészt pedig kényelmesek számukra. Azonban úgy tűnik, hogy egyesek a torna szexualizációját fedezték fel az öltözékben, ezért váltottak. Hasonlóan a norvég strand-kézilabdásokhoz úgy gondolták, hogy ideje lenne végre leváltani a mindent mutató bugyikat, és megfelelő felszerelést vettek fel. Ez a döntés alapvetően nem vert túl nagy hullámokat, de nyilván a keresztény, nemzeti jobboldal idehaza kénytelen volt megszólalni ezzel kapcsolatban. Az általában férfiak által írott cikkek azonban pont azt támasztják alá, hogy eljöhetett az ideje a váltásnak.

Vessenek a mókusok elé, de bevallom, hogy az athéni olimpián nem pusztán sportszakmai szempontok vezéreltek a Faliro Strandröplabda Központ lelátójára. Hátsó szándék állt a döntés mögött, jelesül szemrevaló, sportos hölgyeket akartam látni, amint falatnyi bikiniben elképesztő ügyességgel püfölik a labdát.

Mondjuk a szerzőt elítélni ezért szerintem igazságtalan lenne, hiszen egészen biztosan sokan mások is a sportteljesítmény mellett azért is látogatnak el ezekre a mérkőzésekre, mert a sportolók csinosak. Mondjuk kétlem, hogy ez más lenne például a vízilabdások, vagy úszók esetében a nők szemszögéből, noha nyilván többségében mégsem azért megyünk ki egy olimpiára, hogy a szemünket meresztgessük. De ameddig mondjuk egy vízilabdázó mindig félmeztelenül fog játszani – ez a logikus -, addig egy tornász megteheti, hogy nadrágban lép a pályára. Semmiféle valódi változást nem jelent a németek döntése, mégis elérhetik vele, hogy ne bámulják meg őket annyira. Van, akit ez zavar és van, akit nem, ez törvényszerű, de ha valaki így érzi magát komfortosan, akkor tegye csak meg és viseljen hosszú nadrágot.

A cikk nem itt az igazán érdekes, hanem annak végén, ahol a szerző azt pedzegeti, hogy egy idő múltán talán lesütött szemmel járunk majd a strandokon, és az idomaikat gondosan eltakaró női sportolók versenyeit bekötött szemmel fogjuk „nézni”. Kissé messzemenő következtetéseket sikerült levonnia abból a szerzőnek, hogy egy csapat úgy döntött, hogy szakít a hagyományokkal, és nadrágban hajtja végre azokat a tornagyakorlatokat, amelyeket a legtöbben még női mezben hajtottak végre. Ez volt a megszokott, aminek egészen biztosan megvannak az okai, de érthető, ha ez valakinek nem tetszik. Ezen felháborodni szerintem nevetséges, mint ahogy arról cikkezni is, hogy ezentúl majd bekötött szemmel fogjuk nézni a női versenyeket.

Nem hiszem, hogy a tornászruhák szexualizálnák a versenyzőket, de megértem azt, hogy van, aki így érzi, hiszen mint az fent is látható, vannak olyanok, akik elsősorban a falatnyi ruhák miatt mennek ki egy-egy versenyre. Persze lehet, hogy van, akinek ez hízelgő, de egészen biztosan sokak számára egyáltalán nem az, pont ezért változhatnak meg a ruhák a sporteseményeken ezen ügyek hatására. Nem minden változástól kell tartani, hiszen még ha elsőre radikálisnak is tűnhet, lényegében logikus. Miért is kellene bikiniben sportolni? Ezek a sportágak nem fognak megváltozni csak amiatt, mert elhagyják a korábban megszokott öltözékeket és jobban takaró ruhákat vesznek magukra. Aki szerint ez ront bármit is a versenyeken, az eddig sem a verseny szépségéért nézte a világversenyeket.

Nem érdemes tehát valami olyanon felháborodni, ami csak idő kérdése volt, hogy megváltozzon. A sportolók döntsenek csak az őket körülvevő dolgokról és ne hagyják, hogy mások mondják meg nekik, hogy mit tehetnek és mit nem. Felfogható ez egyfajta forradalomként is, ahol a régmúltat nyugdíjba küldik, a jövőt pedig új alapokra helyezik. Ez nem kellene, hogy egy ennyire fontos téma legyen, mégis úgy néz ki, hogy valamiért beszélni kell róla. Azért remélem a cikk szerzőjéhez hasonlók valahogy majd túlélik ezt az időszakot és nem fogják kevésbé figyelni a röplabdát, vagy a tornász versenyeket csak azért, mert mostmár nem falatnyi ruhákban próbálják megszerezni az aranyérmet.

Ez az olimpia több szempontból is egyedi és formabontó, ami egyes esetekben jó, más esetekben viszont szomorú. Szomorú, hogy nézők nélkül, egy évvel a rendes kezdés után tudják csak megtartani a játékokat, örömteli viszont, hogy több olyan változás is történik, amely a következő évekre meghatározhatja a sportokat. Az olimpia mindig is változásokat hozott el, amely ezúttal nem innen indult, de vélhetően a német tornászok hatására válik majd egyre megszokottabbá, hogy olyan ruhában lépjenek a pályára a tornászok, amelyekben kényelmesen tudják végrehajtani a gyakorlataikat. A forradalom még csak most kezdődik, de annak kimenetele talán már most borítékolható. Akinek ez nem tetszik, az nézzen valami teljesen mást, hiszen a sportolók nem azért edzenek éveken keresztül, hogy sokan csak is azért nézzék őket, mert gyönyörű a testük.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!