Szeptember 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


Mi a fenének ment ő Angliába, amikor mehetett volna Azerbajdzsánba is, akkor most nem kellene vért izzadni, hogy megmutathassa a gyerekének a szülőhazáját

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,297,765 forint, még hiányzik 1,702,235 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van az úgy, amikor a Brexit keresztbe veri a járványt. És viszont. Mutatok valamit. Kivételesen nem az benne az érdekes, hogy mit okoz ez az idegenforgalomból élőknek (akik fontosak abban az iparágban, bőven kapnak támogatást), hanem majd mindjárt mesélek valamit.

MTI

Gondolom, eléggé látványos és önmagáért beszél az ábra. De mi minden lehet mögötte? Én csak egyet fogok most elmondani a számtalan ok közül. Egy teljesen banális kis történet következik.

Van egy fiatal férfi, aki régebben, talán 5-6 éve ment el Magyarországról. Semmi politikai ok nem volt a háttérben, sőt, soha nem érdekelte a politika. Egyszerűen valami nem stimmelt, valami nem volt jó, hajtotta a kíváncsiság is, hát elment. Angliában próbált szerencsét. Igen, ő is mosogatott az elején, dolgozott gyárban is, lakott egészen szar környéken drogosok és alkoholisták között (mindegyik született angol volt, fehérbőrű, büszke bennszülött), aztán kórházban is takarított. Ez néhány hónapig tartott, kellett ez az idő a nyelv normális elsajátításához. Amikor már magabiztosan kommunikált, elvégzett egy iskolát, informatikus lett (az itthoni végzettsége teljesen más volt), lépésről lépésre halad a szakmájában. Nincsenek anyagi gondjai.

Ahányszor itthon járt látogatóban, mindig azzal kellett szembesülnie, hogy egyre furább számára a saját hazája. Az emberek viselkedése, a türelmetlenség, düh, az udvariatlan kiszolgálás, minden olyan elkezdett szemet szúrni, ami a választott hazájában másként működik. Ma már aligha akar visszajönni. Közben lett párja, született egy gyerekük, vettek egy kis kertes házat, a karrierje épülget. Nem aggódik, hogy mi lesz holnap. Dolgozik sokat ő is, a párja is, nem élnek luxusban, de jólétben és biztonságban igen. Tervezik a jövőt, egy nagyobb házat, egy testvért a kicsinek.

Itt van tehát egy család. Magyar apa, angol anya, közös gyerek. Nem házasodtak össze, mert mindig volt valami fontosabb, de tervezik. Ez – mármint a házassági dokumentum hiánya – a világon senkit nem zavart Angliában. Kaptak közösen hitelt a házra, a bank gond nélkül elhitte, hogy ők egy család. Ámde.

A pár mindkét tagja megkapta mind a két oltást, úgy gondolták, jönnének, hiszen a kicsi még soha nem járt Magyarországon, holott lassan két éves. Elkezdték intézni az utazást, amiről tudták, hogy nem lesz annyira egyszerű, mint a járvány előtt, de amit tapasztaltak, arra nem nagyon számítottak. Hivatalos forrásból, gyakorlott kódfejtő nélkül szinte képtelenség kitalálni, hogyan jöhetnek vegyes családként, mire van szükség és kinek. Az összes kormányzati felületet – ide értve a koronavirus.gov-ot is, ami kiemelkedően használhatatlan – többször átolvasták, egyre elkeseredettebben. Kusza, értelmezhetetlen, sok esetben elavult információk tengerében próbálták meg kideríteni, egyáltalán a családban ki számít magyarnak. Az apa nyilván, az nem kérdés. De a gyerek? Hiszen az apa magyar, az anya angol, magyar anyakönyve még nincs a gyereknek. Nem azért nincs, mert nem akarnak a szülők. Akarnak. Csakhogy egyszerűbbnek tűnik egy magyarul alapszinten sem beszélő ukrán bányásznak megszerezni a magyar állampolgárságot honosítással és egy főorvosi fizetésből kiszámolt nyugdíjat, mint anyakönyveztetni egy élettársi kapcsolatban született félig magyar, félig angol babát. A házassági anyakönyvi kivonat hiánya először ezt a projektet akasztotta meg.

De most az utazásnál tartunk. Brit állampolgár nem jöhet csak úgy Magyarországra. Vannak kivételek – munka, sportesemények -, de alapvetően előzetesen egyedi engedélyt kell kérni a BRFK-tól, hogy beléphessen az országba. A brit oltási igazolványt Magyarország nem fogadja el – a britek sem a magyart, a kölcsönös szívatás jegyében -, belépés után két negatív PCR teszt kell (darabja kicsit 20 000 alatt) 48 óra különbséggel. A repülőtéren kap a szerencsés brit egy piros matricát, amit megérkezéskor ki kell ragasztani a tartózkodási helyére, ahonnan aztán ki sem teheti a lábát a második negatív teszt és a karantént feloldó határozat nélkül. A vele azonos légtérben tartózkodókra nem vonatkozik a karantén, csak rá. A kicsinek brit útlevele van, de oltása nyilván nincs, az apjának viszont van uniós oltási igazolványa, hiszen magyar állampolgárként azt ő igényelhette az angol oltásaival.

Ezen a ponton kezdett meginogni a család, hogy reménytelen az egész. Végül a londoni magyar konzulátus segített eligazodni az átláthatatlan szabályozás dzsungelében. Az apa nyilván jöhet a két oltásával és a magyar útlevelével, valamint az uniós igazolványával. A baba is jöhet, ő a brit útlevele ellenére születése jogán magyar akkor is, ha még nincs Magyarországon anyakönyvezve. Az anya is jöhet rendőrségi engedély nélkül, mert magyar gyereke van. Mindezeket a gyerek születési anyakönyvi kivonatával kell igazolniuk. Az apa és a kicsi mentesülnek a karantén alól, a Modernával kétszer oltott anya azonban nem, neki karantén és két PCR teszt. Ez az egész nagyjából – nagyon jó esetben – mindössze 4-5 napot vesz el a látogatásra szánható idejükből. És azért még ez sem istenbizony, menet közben kiderülhet, hogy valami mégsem úgy van, hanem máshogy.

Végigkövettem az egész történetet – már ameddig eljutott, mert vége akkor lesz, ha kilépnek Ferihegyen a szabadba – és nem értem az egészet. Először is azt, hogy mi a retkes francért nem lehet valahol egyértelműen, naprakészen összefoglalni, hogy kire mi vonatkozik, kinek mi a teendője. Aztán azt sem értem, hogy miért kell ilyen iszonyatosan bonyolítani azoknak a mozgását is, akik bizonyítottan megkapták mindkét oltást? Miért nem elég az oltási igazolvány (bármilyen nemzetiségű, rajta van minden angolul is) és a reptéren egy gyorsteszt? Nem a mozgás szabadságának visszaszerzése volt az egyik ok az oltás igénylésére (és persze mindenkinek a saját biztonsága)? Mennyivel nagyobb annak a valószínűsége, hogy egy angol anya hurcol be valamit az országba, mint annak, hogy Albániából, Üzbegisztánból, esetleg a horvát tengerpartól hazacsődülő honfitársainktól indul ki egy járvány? Néhány országból korlátozás nélkül lehet jönni, míg más országok polgárait rommá kell szopatni? Azért, mert velük nem sikerült megállapodni Szijjártónak? Azt hiszem, mostanában több honfitársunk is eltöpreng azon, hogy mi a fenének ment ő Angliába, amikor mehetett volna Azerbajdzsánba is, akkor most nem kellene vért izzadni, hogy megmutathassa a gyerekének a szülőhazáját.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!