NEHAZUGGY

Kivéve, ha a kegyelmes úr másképp akarja, és másképp rendelkezik. Mert akkor lehet kussolni és oszlásnak indulni

Semennyire se meglepő jó reggelt kívánok mindenkinek! Azt mondta ez a bizonyos csodaember (a Portfoliónak adott interjúja minden tekintetben párját ritkítja, akárcsak ő maga), aki állandóan mozgásban van, égeti a kerozint és gépiesen mossa felfele az európai padlót a globalista, internacionalista, balliberális mainstreammel, hogy nyugi van, ugyan neki nem volt, és nincs is tudása arról, hogy ilyen típusú adatgyűjtés zajlik Magyarországon (höhö), semmi meglepő nincs abban, hogy a magyar kormány kémszoftvert vásárol. Hát milyen igaza van, nem? De. Leszámítva azt, hogy senki nem is azon lepődött meg, hogy az egyébként saját paródiáját alakító, minden bokorba idegen ügynököket vizionáló kormány (és az irányítása alatt működő elhárítás, amely az elmúlt tíz évben egyetlen épkézláb kémügyet sem tudott végigvinni – lásd) kémfegyverekkel operál, hanem attól szakadt le egy rakás gondolkodó embernek a pofája, hogy pontosan ki ellen veti be a saját paródiáját alakító kormány ezeket a tetves eszközöket. Ez a kedvenc részem Szijjártó okfejtéséből:

Tehát, azért, mert valaki újságíró, géplakatos, kárpitos vagy taxisofőr, a szakmájából fakadóan 2010 óta senkit nem hallgattak le Magyarországon,  de, ha valaki a magyar nemzet biztonságára és érdekeire veszélyt jelenthet valamilyen külső befolyás – ahogy említettem terrorszervezetekkel, titkosszolgálatokkal vagy bűnözői csoportokkal való együttműködés – miatt, ott lehetséges a lehallgatás.

Vagy úgy. Tehát azért szaboltálta el hétfőn a parlament nemzetbiztonsági bizottságának ülését, ergo az olajszőkített Pintér meghallgatását a 133 bátor magyar legbátrabb 4 fideszkádéenpés magyarja, mert 2010 óta senkit nem hallgattak le a szakmájából fakadóan Magyarországon. Hát azt se állította senki, hogy a szakmájukból fakadóan hallgatták le azokat, akiket bizonyíthatóan lehallgattak. Az viszont többeknek is feltűnt, hogy az oknyomozó újságírótól az ellenzéki polgármesterig a megfigyeltek valamilyen formában a mára teljesen elborult állampárt útjában állnak. Erről egy büdös szó nem esett, úgyhogy most már az is világos, hogy akkor ezek szerint Varga Judit azért szórakoztatja napok óta a hegedűművészi virtuozitásával a facebookos rajongótáborát (ITT és ITT), mintha mi se történt volna, mert jogszabályok alapján a megfigyelések és a lehallgatások engedélyezése az igazságügyi tárcához tartozik még Szijjártó szerint is. Az igazságügyi tárcánál viszont annyian dolgoznak, és teszik az éjt nappallá, hogy nekünk jobb legyen, hogy mi köze ehhez Varga Juditnak?

És akkor még van pofánk azon csodálkozni, hogy miután megint minden idők legprofibb nemzeti konzultációs oldalát gányolták össze, amit az előző(k)höz hasonlóan a legelemibb programozói tudás birtokában fel lehet törni és tetszőleges adatokkal tömegesen ki lehet tölteni, a kormány sértődik meg és tesz büntető feljelentést. Nem maga ellen, hanem az ellen, aki leleplezte, hogy mennyire lehet komolyan venni a bohóckodásukat, ha a kormányzati informatika ilyen gyatrán teljesít. A saját paródiájukat alakító kormányzati szervek azt képesek voltak észlelni, hogy úgynevezett informatikai támadást indítottak a konzultáció hivatalos internetes oldala ellen, arra viszont egyetlen emberük nem volt, aki észlelte volna, hogy micsoda silány munkát végeznek az alattvalók nem kevés pénzért.

Ez pepitában ugyanaz a sztori, mint amikor a fideszes mutyikra nem hajlandó korábbi fideszes polgármester bejelentést tesz az ügyészségen azzal kapcsolatban, hogy miként próbálták a helyi, mutyizásban érdekelt fideszes vezetők rávenni, hogy bizonyos pályázati pénzek, közpénzes megbízások a megfelelő személyekhez jussanak el, aztán kiderül, hogy őt hallgatják ki gyanúsítottként, ellene nyomoznak, és vádolják pályázati pénzekkel való trükközéssel. Rákóczifalva egykori polgármesteréről, Kósa Lajosról van szó (nem, nem az a Kósa Lajos), az Átlátszó anyagát mindenkinek ajánlom figyelmébe, csak egy aprócska részletet emelnék ki belőle:

Az Átlátszónak adott interjúban Kósa Lajos arról is beszélt, hogyan kereste meg őt és több más környékbeli polgármestert közvetítőkön keresztül Orbán Viktor egyik testvére, Orbán Áron, “hogy felajánlja a segítségét a sikeres pályázáshoz”. Orbán Áront nem sikerült reagáltatnunk erre az állításra, pedig két olyan cégen keresztül próbáltuk elérni, ahol korábban ő is tulajdonos és vezető volt. […] Orbán Viktor miniszterelnököt is megkérdeztük a Miniszterelnökség sajtóosztályán keresztül arról, hogy mit tud arról, hogy a testvére állítólag vidéki polgármestereknek ígért segítséget különböző pályázatokhoz. Egyelőre nem kaptunk választ a miniszterelnöktől. 

Érdemes bármit is hozzátenni ahhoz, hogy egy elvetemült, lókupec mentalitású, morálisan selejtes dinasztia saját tulajdonaként kezeli és következmények nélkül szórakozik egy egész országgal? (A famíliakáeftét érintő, áttételesen kapcsolódó jó hír: 3 millió forintos jegyzett tőkével, önerőből, saját tehetségből megalapította élete első cégét Orbán Ráhel miniszterelnöki leszármazott, és ezzel hivatalosan is a saját lábunkra lábára állt.) Ennél csak az a szörnyűbb, hogy fideszes hívők és rajongók változatlanul tömött sorokban és hullámokban tobzódnak szerte az éterben, és dúlt kebellel kérik ki maguknak, hogy a balliberálisok mindenféle alaptalan vádakkal és rágalmakkal illetik a szent embert, de nem baj, mert 2022-ben is csak a Fidesz. Tisztességes, becsületes emberekből csinálnak bűnözőket, a saját mocskukat kenegetik életvitelszerűen másokra, a felelősséget semmiért nem vállalják, üzleti ügyekkel nem foglalkoznak, megsértődnek, ha a közvéleményt és a közpénzeket egyaránt érintő kérdésekkel provokálják őket, a legalacsonyabbtól a legmagasabb szintekig visszaélnek a hatalmukkal, és úgy viselkednek, mintha érinthetetlenek lennének, mintha mindenki fölött állnának.

Úgyhogy szükségszerű és természetes, hogy a Viktor nevű miniszterelnöknek nem futotta az Áron nevű testvére közpénzeket érintő pályázatok körüli sündörgésével kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolni, nagyobb és magasztosabb küldetése van neki. Zárójel. Az ember, aki kormányzása elmúlt évtizedét szerényen kinevezte Magyarország elmúlt 100 éves történelme legfényesebb és legsikeresebb évtizedének, miután az elmúlt tíz évet verbálisan végigszabadságharcolta az Európa gazdasági gőzmozdonya, motorja, zászlóshajója rablómesével, büszkén elmondhatja, hogy győzött: mimagyarok háromnegyede uniós szinten szegénynek számít. Nem a 10 százaléka, nem a 20 százaléka, nem a kétharmada, hanem a háromnegyede. Ez annak fényében igazán mellbevágó, hogy miközben az elmúlt 15 évben – amiből lassan 12 éve őfényessége kormányoz háborítatlanul, alkotmányozó többséggel – a kelet-európai országok zöme le tudott faragni az EU átlagához viszonyított jövedelmi hátrányból, az orbánizmusnak ez rohadtul nem sikerült. Nem a TÁRKI vonatkozó tanulmányában olvasható, én teszem hozzá: ehhez a bravúrhoz elengedhetetlen volt a főhercegi uradalmat szülő rendszerszintű korrupció legfőbb politikává emelése, a törvényesített lopás hazafias cselekedetté nyilvánítása. Egyszerű ez, mint a faék, közgazdaságtani doktori fokozat sem kell hozzá: a felső tízezer csodával határos saját lábra állítása és folyamatos zabáltatása mellett az ország felzárkóztatása a hanyatló Nyugathoz nem tartható. Legfeljebb milliárdos kék plakátokon. Zárójel bezárva.

Ezért közel tizenkét év ilyetén vergődés után mára odáig fajult a nemzetet sötét korokat idéző módszerekkel megfigyeltető nemzetegyesítő, nemzetmentő, nemzetfelemelő kisnagyember, hogy hétfőn megírja a lába nyomát csókolgató cselédmédia, hogy keddtől munkabeszüntetésre készülnek a ferihegyi légi irányítók, és egységnyi idő múlva megjelenik a kisnagyember (értsd: miniszterelnök) által jegyzett kormányrendelet, amely világ szégyenére a VESZÉLYHELYZETRE hivatkozva ellehetetleníti a légiforgalmi szolgálatoknál a sztrájkot. Nem kérdez, nem tárgyal, nem érdekli, hogy kinek mi a kínja, hanem egy tollvonással betilt, megaláz, és rászarik bárkinek a fejére. Mert neki Magyarország az első. Így mennek itt a dolgok az Európai Unió paradicsomában, ahol nem leszünk Brüsszel gyarmata, és ahol a magyaremberek véleménye mindent felülír. Hát hogyne. Kivéve, ha a kegyelmes úr másképp gondolja és másképp rendelkezik. Mert akkor lehet kussolni és oszlásnak indulni. Keveslik a béremelést? Sztrájkolnának, sztrájkolgatnának? Majd ha megengedi nekik az egyszemélyes államvezetés.

Ennyire, pontosan ennyire fontos itt a magyaremberek véleménye. Akiknek most az utolsó emberi vonásaikból kivetkőzve kellene támogatniuk a nem létező brüsszeli LMBTQ-propaganda és genderlobbi elleni szabadságharcát, amiből nem enged. Amiben az a legcsodálatosabb, hogy miközben napi szinten hergeli Európa szegényházát Brüsszel ellen, és 2500 milliárd forint vissza nem térítendő uniós támogatás fölött az életéért és a jövő évi választás megnyeréséért fut, a színfalak mögött már jelezte Brüsszelnek, hogy kész konstruktív módon együttműködni velük, rohadék brüsszelitákkal. Ja hogy szeptember végéig kitolják a tárgyalások határidejét a trágya helyreállítási terve ügyében? Nem számít, addig is mehet a kardcsörtetés, epét okádás. A színfalak mögött majd készségesen és konstruktívan együttműködik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább