NEHAZUGGY

Ria, ria, Hungária!

Bolla Rita | 2021. Július 25, Vasárnap | 13:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tömeg délután kettőtől négyig várakozott a 34 fokos melegben a Madách téren. A gyerekek a szökőkút vízsugarai alatt játszottak, a kutyák gazdáik tenyeréből ittak, aki pedig befért, az árkádok alatt hűsölt. Színek, zászlók, transzparensek, szervezetek és szervezetlenek homogén csoportja hullámzott a téren. Mire elindulhattunk, a fiatalokról már elkezdett leolvadni a szivárványos smink és a csillámpor, de ez cseppet sem törte meg a jókedvüket. Énekeltek, táncoltak, nevettek.

A Fővám térnél, a Szabadság híd előtt összetalálkozott a Pride menete az „ellentüntetőkkel”. Ők nem voltak vidámak, nem énekeltek és nem táncoltak. Kimondottan frusztráltnak és idegesnek tűntek. Ordibáltak és ökleiket rázták mind a harmincan a többezres tömeg felé. Nekik is pont olyan melegük lehet – gondoltam magamban -, mert próbáltam bármi hasonlóságot felfedezni bennük és bennünk. Ekkor a ceremóniamesterük elkezdte a mikrofonba skandálni a jól megszokott „Ria, ria, Hungária! Ria, ria-Hungária!” rigmust. Nem láttam el odáig, de biztosra veszem, hogy ki volt dülledve közben a szeme, annyira hangosan, átéléssel és igaz hittel préselte ki magából a mondatokat. Társai hasonlóan elszántan ismételgették őt.

Ekkor a hídon lévő emberek megtorpantak, majd néhány másodperc zavar után elkezdték ők is kiabálni, hogy „Ria, ria, Hungária!”. Egyre hangosabban ordított, ugrált és szivárványos zászlókkal integetett a színes tömeg a maroknyi sötét kis pont felé. A feketék hangja ekkor megszűnt, nem hungáriáztak velünk. Döbbenten néztek pár másodpercig, majd amikor kijöttek a sokkból, a hoppmestertől már csak annyira futotta, hogy „Mocskos buzik!”, „Mocskos Gyurcsány!”. A Pride népe nevetett, integetett és önfeledten kiabálta: „Ria, ria, Hungária!”. „Gyertek velünk” – skandálták néhányan feléjük – „Gyertek velünk! Nyitottak vagyunk”.

Ott, a turulmadarak alatt visszavettük az országunkat. Ne féljetek! Gyertek velünk!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!