NEHAZUGGY

Mint a mesében

Pável Melinda | 2021. Július 20, Kedd | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy politikus – kezdhetnénk a történetet akár így is. Voltak, vannak és lesznek persze más politikusok is, kisebbek, nagyobbak, egyben megegyeznek, hogy rövidebb-hosszabb ideig valamiféle vezető szerepet töltenek be a társadalom életében. Amíg az adott posztot betöltik, nagy befolyással rendelkeznek, tehát nagy hatalmuk van, szinte mindenhatónak látják őket az emberek, némelyek közülük annak is képzelik magukat, abban a hitben élnek, hogy bármit megtehetnek, és meg is tesznek bármit, aztán ha fordul a kocka, mindezt elveszítik. Akadnak olyanok, akik ezt nem képesek elviselni, láthattunk már polgármestereket, akik egy elveszített választás után úgy viselkednek, mint a trónfosztott király, és a hátralévő életükben arra törekednek, hogy visszaszerezzék azt, ami szerintük csak és kizárólag őket illetné meg. Természetesen olyan is van, aki képes tudomásul venni a változást és ott folytatni az életét, ahol felemelkedése előtt abbahagyta, róluk kevesebbet hallunk, holott érdemesebb lenne őket nyomon követni, hiszen ez lenne a normális viselkedés.

Kovács Lászlóról például sokáig semmit nem hallottunk, pedig eléggé fontos ember volt sokáig, pártelnök, miniszter, képviselő volt, aztán eljárt felette az idő, megvált tisztségeitől és nyugalomba vonult, láthatóan ezt a pártja is tudomásul vette, nyilván benne se maradtak semmiféle indulatok, nem alapított pártot, ha gondolt is valamiket, megtartotta magának. Egyszer aztán sok év után eszébe jutott valakinek a köztévénél, hogy meg kellene szólaltatni valamilyen politikai vonatkozású kérdésben, ő pedig eléggé óvatlanul elfogadta a meghívást, gyanítom, utólag megbánta, de az ilyesmit visszacsinálni sajnos nem lehet. Azután sokáig ismét nem hallottunk róla, majd valamelyik kormánymédia hírül adta, hogy Kovács László a jövőben egy nyugdíjas otthonban fog élni.

Nincs ebben semmi különös, ennek ellenére mindenki körüljárta az információt, hátha van itt valami nagy titok, amit ki lehetne deríteni, végül nagy nehezen napirendre tértek fölötte. Most megint bekerült a hírekbe Kovács László, ugyanis Orbán Viktor személyesen hívta fel Kovács László feleségét, amikor hírét vette, hogy a volt politikus beteg és kórházba került, és felajánlotta, hogy legyen szó bármilyen segítségről, gyógyszerbeszerzés vagy különleges gyógykezelés, mindenben a család rendelkezésére áll. Az erről szóló cikk azt is megemlíti, hogy a miniszterelnök nem először tesz ilyen felajánlást, hiszen annak idején a betegeskedő Horn Gyula kórházi kezeltetésében is segített, a mellékelt kép aláírása szerint pedig a politikai nézetkülönbség nem számít, ha az egészségről van szó.

Nem tudom elképzelni, hogy a feleség segítséget kért volna Orbán Viktortól. Ha bármilyen segítségre lenne szüksége, látatlanban is biztos vagyok benne, hogy van kihez fordulnia. Arról nem is beszélve, hogy egy 81 éves emberről van szó, akinek az egészségi állapota már csak a korából adódóan sem tökéletes, örök életet még a miniszterelnök sem tud adni, az egyéb gyógykezelések pedig a volt pártelnöknek is, mint a többi embernek, rendelkezésére állnak, kizárt, hogy itt bárki reménykedett volna valamilyen magas szintű miniszterelnöki beavatkozásban. Az is érdekelne, miféle segítséget nyújtott Horn Gyula kórházi kezelésében Orbán Viktor – nem lepne meg, ha kiderülne, ott is csak ajánlkozott. Ez olyan szép gesztus, ráadásul nem kerül semmibe, főleg akkor, ha biztosak lehetünk benne, hogy nem tartanak rá igényt, emellett ez olyasmi, amit visszautasítani nem szoktak, akkor se, ha semmi szükség rá. Hogyan is festene egy közlemény, amelyben kikérem magamnak, hogy Orbán Viktor a segítségét ajánlgassa a férjem, apám, testvérem, stb. gyógykezeléséhez? Ha valóban segíteni akarna, nem a családot hívná fel (amit ráadásul közhírré is tesz), hanem például a kórházat, ahol kezelik, ott érdeklődne, rendelkezésükre áll-e minden, hogy megfelelő ellátást tudjanak biztosítani a betegeknek. Nemcsak Kovács Lászlónak, hanem másoknak is.

Mint a mesében az okos leány. Jött is, meg nem is, hozott is, meg nem is. Ügyes.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!