NEHAZUGGY

Ha nem állítjuk meg most, holnap késő lesz

Tamás Róbert | 2021. Július 17, Szombat | 8:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt, kellemetes hétvégét, jó pihenést mindenkinek, akinek módja van rá. Legyünk túl mindjárt az elején a legpocsékabb híren, ami mostanában napvilágot látott – pedig meglehetősen széles a versenyzők mezőnye -, mert kihagyni nem érdemes, úgyis szembe fog jönni minden sarkon. Nahogy. Megírta az egyik izé, mennyire csodálatosan jó ember ez a mi vezérünk, mert felhívta egy volt politikus feleségét és felajánlotta, ha a férjének bármilyen gyógyszer vagy kezelés segíthet, szóljon és ő megszerzi. Ez így kompletten a legundorítóbb dolog, amit mostanában volt szerencsétlenségem látni. Kezdve onnan, hogy a visszavonult politikus családja kimondottan kérte a sajtót, hagyják őket békén. Az izé nem hagyta, sőt, az izé vagy maga is ott volt személyesen ennél a magánjellegű telefonhívásnál, vagy lehallgatják a magyar miniszterelnök telefonbeszélgetéseit, vagy egyenesen a miniszterelnök sajtósa adta ki az információt a jóemberkedésről, mert tisztára kell csühetelni a vezért. Hófehérre, csillogóra. Ha ehhez át kell gázolni egy emberen, a feleségén, a gyerekükön, akkor átgázolnak. Elvégre ennyit igazán megér a dolog. És az izé bűzölgő írását természetesen átveszi a komplett pártsajtó, elvégre pontosan azért jelentették meg az izén, hogy átvehessék, felkaphassák, körbehurcolhassák. Közben persze azt reklámozzák, hogy ebben az országban miniszterelnöki közbenjárás kell, ha a legjobb gyógyszerre vagy kezelésre van szükség, tehát másnak az nem jár, nem jut hozzá. Erről ennyit óhajtottam elmondani.

Éles határvonal, valami teljesen más. Olvasom itt (mert én vagyok a hülyebarom, miért kell nekem mindent elolvasni?), hogy Szegedi Fecsó szakított Géczi Beával, aki elmesélte, hogy együtt ittak és narkóztak. Régebben Mandula Ádám ivással és narkózással vádolta őket – mármint Fecsót és Beát – élő adásban, úgyhogy jól feljelentették. És most itt álljunk meg egy pillanatra. Tényleg hülyeségtűrő vagyok, szerintem mindenki akkora barom lehet, amekkora csak akar. Ameddig nem kötelező. De tényleg és őszintén kérdezem: meg lehet ebből élni? A senkiségből? Rákerestem erre a Fecsóra és nem derült ki róla, hogy kicsoda és miért kellene őt kedvelni, tisztelni, csodálni, de legalább ismerni. Konkrétan nem derült ki, ki a retek ez, csak a botrányairól szóló hírek sorakoznak. És van neki barátnője meg ott ez a harmadik ismeretlen. És ezek ebből élnek. Hogy senkik. Ami oké, ha önként fizet valaki azért, mert szeretné, hogy a lelkileg vagy szellemileg hátrányos helyzetűek is hasítanának. De ez már tényleg konkrétan az agyhalál. Csak remélni tudom, hogy nincsen az országban olyan gyerek, aki abban nő fel, hogy az ilyen fecsók és beják jelentik a követendő példát. Mert ha csak egy gyerek is ki van téve ennek, az minimum kiskorú veszélyeztetése.

Ha már az emberi értékekről és értéktelenségekről beszélünk, feltétlenül szót kell ejtenünk valamiről. Konkrétan a kormány legújabb hergeléséről (nemengedjükbeazovibaazaktivistákat, brüsszelbeakarjaengedniőket, elakezekkelagyerekeinktől), és annak következményeiről. Először is azt gondolom, de meg is vagyok győződve róla, hogy az emberek túlnyomó többsége nem vevő erre. Néhányan azonban igen, és az a néhány éppen elég ahhoz, hogy a többség szarul érezze magát.

A kormány és annak médiája néhány esetben célt ért. Az ostobaságból és tudatlanságból fakadó gyűlölet elszabadult, és félő, hogy ez még csak a kezdete valami borzalomnak. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy hatalmát féltő párt még ezt is meg merte tenni, rá merte szabadítani az országra ezt a borzalmat. És innentől kezdve egyáltalán nem érdekel, hogy magánemberként egytől egyig kedves, toleráns, normális emberek, csak politikai célok vezérlik őket. Egyrészt nem hiszem el, mert aki aljas barom a politikában, az a magánéletben sem más. Másrészt nem érdekel, mert ezt meg kell fékezni, a bűnösöknek pedig bíróság előtt kell felelniük a tetteikért. És nem csak azokra gondolok, akik be akartak törni egy lakásba azért, mert szivárványos zászló volt az erkélyen. Ha bárkinek félnie kell, ha alakoskodnia kel, bujkálnia kell azért, mert máskülönben veszélybe kerülhet akár ő, akár a szerettei, és ezért a kormány a felelős, akkor a kormánynak ezért felelnie is kell.

Ahogy a média szalagmunkásainak is el kell számolniuk azzal, amit művelnek. Az egyik ilyen szalagmunkás telehányta a közösségi médiát az agybajával a németeket ért tragédiát – legalább 100 ember elhunyt, ezernél több embert eltűntként kezelnek -, a borzalmas áradásokat és földcsuszamlásokat Isten haragjaként tüntette fel, amiért a liberálisok (és persze nyilván a melegek) meggyalázták a szivárványt.

Nem tudom, hogyan és mikor lesz vége ennek az elszabadult – sőt, valójában még csak elszabadulóban lévő – őrületnek, de nagyon gyorsan tennünk kell valamit, mielőtt baja esik valakinek. Nekünk kell megállítanunk a fideszes csodafegyvert és az elvtelen szekértolókat, mert ez a mi országunk, mi vagyunk sokkal, de sokkal többen. Az nem lehet, hogy egy érdekvezérelt kisebbség terrorizálja és félelemben tartsa az egész országot. Szerintem mindenki tehet egy keveset a maga környezetében, mert a legjobb módja a gyűlölet megállításának, ha a társadalom veti ki magából a hibás példányokat. Legyen ciki, legyen szar gyűlölködőnek, rasszistának, homofóbnak lenni. Ha nekik nem lesz szar, akkor nekünk, többieknek, mindenkinek, az egész országnak lesz szar.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!