NEHAZUGGY

Lehetséges, hogy a szakértelem csak hátráltatja az embert a kibontakozásban

Tamás Róbert | 2021. Július 13, Kedd | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ahogy ígértem a jóreggelt-pusziban, gördülök tovább, mint a vasutasok sztrájkja akkor, amikor még lehetett sztrájkolni. Ma is biztosan lehet, csakhát nyilvánvalóan nem érdemes, főként nincs miért. Minden, de minden tökéletes, ami mégsem, az öles léptekkel halad a tökéletesség felé. Most olvasom a drámai hírt az egyik pártlapban: a XV. kerületben egy agrármérnök felel a kultúráért. Ezer szerencséje ennek az országnak, hogy ilyen éber a sajtó, és azon nyomban felfedezi, ha valamilyen fontosabb poszton nem szakmailag is kompetens személy bukkan fel.

Az aggodalom teljesen jogos, most hirtelen nem tudom, melyik nemzeti bölcs mondta – talán Gulyás Gergely volt valamelyik kormányinfón -, hogy mindenképpen szerencsés és szükséges, hogy mindenki a végzettségének megfelelő munkát végezzen. Ez bizonyos esetekben evidencia, én legalábbis még nem láttam építészmérnököt operálni, sem csillagászt hidat tervezni. Mindannyiunk igen nagy szerencséjére.

A teljesség lehetősége nélkül (mert igény lenne rá, de a túlságosan a végtelenbe nyúló cikkeket senki nem szereti sem íri, sem pedig olvasni) fussunk át néhány kulcsterületen. Az Alkotmánybíróság tagjait nem érdemes szálanként vizsgálni, azt enélkül is tudjuk, hogy egyáltalán nem ritka eset, amikor valaki a szükséges tapasztalat nélkül kerül be a testületbe. A külügyminiszterünk egy sportmenedzser. Azt mindannyian tudjuk, hogy a miniszterelnök félbemaradt jogász, az ő helyettese (az egyik a sokból) – Semjén Zsoltról beszélek – és egyben nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszter teológus. Egyházügyekben még rendben is van, de a többi terület nem kifejezetten fekszik a szakmájába.

Varga Mihály pénzügyminiszter a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Belkereskedelmi Karának áruforgalmi szakán végzett, gazdasági revizor volt a budapesti 43. számú Állami Építőipari Vállalatnál, majd egy vízügyi vállalatnál közgazdasági munkatárs lett, most pedig ugyehogy.

Professzordoktor Kásler Miklós onkológus, bár igazán az Onkológiai Intézet menedzseléséért tisztelték a szakmában, nem annyira a gyógyító tevékenységéért. Összetett feladatokat lát el, ezekből az egészségügy nyilván szakmájába vág, csak éppen nem különösebben érdekli. Feladatait lényegében Pintér Sándor belügyminiszter vette át, aki gépészmérnök, rendőrtiszt és jogi diplomája is van. Káslert valamiért a régészet és az ősmagyarkutatás tudja erősen lekötni, bár szerteágazó feladatai között ilyen nem igazán lelhető fel.

Varga Judit igazságügyminiszter jogász végzettségű, ő – ellentétben a miniszterek elnökével – volt ügyvédjelölt és bírósági fogalmazó, majd letette a jogi szakvizsgát. Ezt követően azon nyomban Brüsszelbe ment politikai tanácsadónak, kilenc évig adta a tanácsokat, majd hazaszólította a kötelesség és Orbán Viktor, akinek az a remekbeszabott ötlete támadt, hogy az akkori igazságügyminisztert, Trócsányi Lászlót kiküldi Brüsszelbe uniós biztosnak, mindenféle szép tervekkel. Végül ezek a tervek nem valósultak meg, Trócsányit nem választották meg a remélt posztra, de ha már ott volt Brüsszelben, ott is maradt. Lett helyette egy nagyságrendekkel képzetlenebb és tapasztalatlanabb, ám hihetetlenül agresszív és törtető amazonja Orbán Viktornak, ám szegény Varga Judit képtelen volt kiheverni a Brüsszelben töltött időt, mert most is az Európai Unióval és az Európai Parlamenttel csatázik, pedig már nemzeti miniszter.

Hosszan lehetne még sorolni a kormányfő közvetlen környezetében szakmailag nehezen indokolható posztot betöltő udvartartás tagjait a könyvtáros-tanító szakon végzett Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkárától kezdve a diplomát soha nem szerzett, de azért önmagát közgazdásznak tartó mindenesig, aki többek között a honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke. Ehhez (is) bizonyára nagyon ért, ahogy a tanulmányait végző fiatalokért felelős helyettes államtitkár is, akinek a kedvéért szabályt módosítottak, mert előtte diploma nélkül ilyen pozíciót nem lehetett betölteni.

Egyszóval rendkívül hozzáértő, megfelelő szakmai háttérrel, szükséges kompetenciákkal és gyakorlattal rendelkező emberek vannak Fidesz-szerte (a miniszterelnök gipszfaragó tanácsadójáról még egy szót sem ejtettem, de nem is áll szándékomban), teljesen jogos számon kérni az ellenzéken a szaktudást. Bár… Lehetséges, hogy a szakértelem csak hátráltatja az embert a kibontakozásban. Ezt abból gondolom, hogy az ország legtehetségesebb, ráadásul mindenhez (is) értő vállalkozózsenije egy víz- és gázszerelő. És mégis. Na ugye!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!