Április 27,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezzel most nem tudok egyetérteni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy a homoszexuálisoknak is helye van a családban, Beer szerint viszont ez a kijelentés társadalom családjára vonatkozott: az egyház igyekszik könyörületes maradni, de azt nem tudják elfogadni, hogy a homoszexuális párokat is házasoknak tekintsék, ahogy azt sem, hogy gyerekeket fogadhassanak örökbe. Ha onnan indulunk ki, hogy a heteroszexuális kapcsolat célja a házasság és a családalapítás, az efféle kijelentéseknek nincs is értelme, véli a volt püspök.

Beer Miklóssal igen sok mindenben egyetértek, de a fenti kijelentésével egyszerűen képtelen vagyok. Értem, hogy létezik egyház által is elfogadott és polgári házasság, amivel nincs semmi probléma, de nem hiszem, hogy az egyháznak kellene eldöntenie, hogy mit is jelent a család. Családok már a vallások megjelenése előtt is léteztek, mint ahogy vélhetően a homoszexualitás is egyidős az emberi fajjal. Számomra a családot egy egymás mellett élő, egymást tisztelő és szerető emberek közössége jelenti. Nem érdekes, hogy van-e apuka és anyuka a családban, hiszen van olyan, hogy a szokásostól eltérnek egyes családok. Örökbefogadás, az anya vagy az apa halála és még lehetne sorolni, milyen okokból.

Homoszexuális párok igenis lehetnek házasok, mondjuk pont nem Magyarországon, hiszen itt ezt nem fogadta el a kormány, és ameddig Orbán lesz hatalmon, addig egészen biztosan nem is fogja elfogadni. Hogy az egyház mit gondol a homoszexuálisok kérdéséről, az legyen az ő problémájuk, én a helyükben inkább azzal foglalkoznék, ami a saját közösségemen belül probléma. Pedofília, gyermekek molesztálása, öngyilkosságok és egyéb bűncselekmények elkövetése, amelyeket az egyház elhallgat. Ezzel megszegik a saját törvényeiket és a világi törvényeket is, mégis úgy beszélnek, mintha ők erkölcsileg tiszták lennének. Ez nyilván nem Beernek szól, hanem általában véve az egyháznak, amely bűnösnek ítéli a homoszexuálisokat, de kebelére öleli azokat a papokat, akik gyermekek ezreinek életét tették tönkre világszerte.

A homoszexualitás probléma az egyházon belül is, azzal viszont, hogy letagadják, még nem fog eltűnni. Ha ez így lenne, akkor ma már nem lennének molesztáló papok az egyházon belül, de vannak. Véleményem szerint az sem segít a helyzeten, hogy a cölibátus miatt sokan frusztráltan élnek le egy teljes életet, ami lehet, hogy a saját döntésük eredménye, de ha ezzel veszélyeztetik gyermekek életét, akkor már a társadalom problémája. Továbbá azt sem értem, hogy miért (katolikus) papok mondják meg, hogy mit is jelent a család, mikor nekik saját családjuk soha nem is lehet? Vitatkozni persze lehet és véleményük nekik is lehet, de ameddig nincs saját családjuk, addig úgy hiszem, hogy soha nem tudják úgy megítélni a család kérdését, mint az, akinek van sajátja.

Azt is meg kellene végre értenie az egyháznak, hogy a heteroszexuális kapcsolat célja nem csak a házasság és a családalapítás lehet. Egy huszonéves fiatal nem fog még azon gondolkodni, hogy hamarosan oltár elé vigyen egy lányt, majd családot alapítson. Persze ha ez megtörténik, akkor öröm és boldogság, de ez igen ritka, pláne manapság. Az ember kísérletezget, megpróbálja megérteni magát és azt, hogy kit, mit szeret, mire vágyik. A többség próbálkozik és több barátnőt is „elfogyaszt” addig, ameddig nem talál olyan lányt magának, akivel el tudja képzelni a hátralévő életét. És fordítva. Vannak viszont olyanok, akik soha nem találják meg ezt a társat. Ha az egyház véleményére hallgatunk, akkor ezek az emberek maradjanak örökre egyedül? Nekik nem jár a boldogság, mert nem találták meg azt, akivel le tudnák élni az életüket?

Úgy hiszem, az egyháznak semmiféle jogalapja nincs arra, hogy megmondja mi számít családnak, mint ahogy arra sem, hogy elítéljen bárkit csak azért, mert nem heteroszexuális. Tudom persze, hogy nem a másság számít alapvetően bűnnek az egyház szerint, hanem az a tény, hogy ők gyermeknemzés helyett a puszta örömszerzésért vannak egymással, de aki szerint ez bűn, az inkább gondoljon bele abba, hogy a homoszexualitást senki sem maga választotta. Ők egyszerűen így éreznek, amin nem tudnak változtatni, még akkor sem, ha esetleg nagyon szeretnének. Elég belegondolni abba, hogy mi lenne, ha nekem – vagy bármely heteroszexuális férfinak – például azt mondaná valaki, hogy márpedig az a normális, ha más férfiakkal vagyok/van együtt, nem nőkkel. Egyszerűen képtelen lennék rá, valamennyien képtelenek lennénk rá. Az érzéseink felett nem tudunk uralkodni. Persze elfojthatunk dolgokat, de az csak még nagyobb károkat okozna mindannyiunkban, hiszen soha nem éreznénk magunkat szabadnak.

Úgy vélem, már bőven eljött annak az ideje, hogy a keresztény egyház feldolgozza, hogy az általuk hozott döntések ma már nem szolgálnak semmilyen törvények alapjául. Elmondhatják a véleményüket, ha akarják, de annak semmiféle valódi hatása nem lesz a törvényhozásra. Egyetlen dolgot érhet el az egyház azzal, ha kiközösíti az LMBTQ-közösség tagjait: fájdalmat okoz nekik. Lehet persze, hogy nem ez a cél, de végső soron ez történik, hiszen akadnak bőven olyanok, akik másságukat képtelenek felvállalni, mert hisznek Istenben. Ha az egyház valóban keresztény lenne, akkor könyörületesen viselkedne, de ehelyett több ezer éves szövegekre alapozva próbál morális iránymutatást kínálni a modern kor emberének.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.