NEHAZUGGY

Ezt nem lehet tanulni, erre születni kell

Swan Edgar | 2021. Június 30, Szerda | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Felejtsük el kicsit a verőfényt. Elviselhető, agybuggyanás nélküli szép napot mindenkinek! Már akinek még nem késett el a jókívánság. Nekem sajnos már nem használ a saját tanácsom, tegnap délután úgy elborult az agyam, ahogy csak ritkán szokott. Azzal kezdődött, hogy megláttam ezt:

Facebook/Orbán Viktor

Görcsbe rándult a gyomrom. Annyira jó lett volna arra gondolni, hogy milyen jófej. Milyen laza, vicces, megengedheti ezt magának, nem kell görcsölnie, hogy mégiscsak egy ország miniszterelnöke és ezt a fotót biztosan felkapja a média. Nem kell ezzel foglalkoznia, mert semmit nem rombol a megítélésén, nem ez alapján gondolnak róla valamit. Hanem a tettei, a döntései, a politikája alapján. És vele lehet nevetni.

De nem lehet. Sőt, még csak rajta sem lehet. Aki hosszú évek óta retteg a nyilvános vitáktól, aki csak a lakájmédiával áll szóba, akinek a megjelenéseit fekete kordonok jelzik, aki csak előre leellenőrzött közönség előtt mer megszólalni, akit állandóan testőrök védenek a pórnéptől, aki szarni is különrepülővel megy, az nem ilyen laza. Egyetlen dologra tudtam gondolni: túltolták a kedélyjavítót. És ez végtelenül elkeserített.

Még ki sem hevertem a dolgot, amikor szembejött a következő hír: igen nagy a valószínűsége annak, hogy Szijjártó Péter betolta a két gyerekét az EB döntőre azok közé a gyerekek közé, akik hagyományosan pályára kísérik a játékosokat. Az illetékes helyről természetesen nem erősítették meg a hírt, nem is cáfolták. Ahogy szokták. Arra azért nincs túl komoly esély, hogy két másik gyereket pont úgy hívnak, ahogy a külügyminiszter gyerekeit, és pont véletlenül mindkettő bekerült a csoportba. Persze nem kizárt, hogy előkerül két hazafi, akiknek semmi köze nincs egymáshoz és pont ez a gyerekeik neve és pont bekerültek. De azért ennek viszonylag kicsi a valószínűsége.

Ameddig el nem kezdenek a pártlapok féknyúzozni – egy nappal az ügy kipattanása után ez még várat magára -, játszadozzunk el a gondolattal, hogy helyes a feltevés, és tényleg. Ez a szarrágás minősített esete lenne. Az a fajta pitiáner tolvaj mentalitás, ami kisstílű bűnözők sajátja. Az a fajta, amelyik az utcai koldustól is irigyli a filléreket, mert lehetne az az övé is, miért legyen másé. Sajnos egyáltalán nem lenne meglepő ha kiderülne, hogy bizony Szijjártó gyerekei kerültek be abba a sok jelentkezőből kiválasztott körbe. Mert apucinak elég csak odaszólnia, és el is van intézve. Így volt ez mindig, a helyi téeszelnök csak odaszólt, és a fuldokló fóka hangon daloló gyereke lett az iskolai ünnepség szólistája, a tehetséges, csodás hangú másik gyerek a kórusba sem került be, mert kellett a hely az agronómus gyerekének is. A felkapaszkodott kisember szánalmasan pitiáner mentalitása. Ezt nem lehet tanulni, erre születni kell. Szijjártó gondos, jó apa. Ő sikoltozott fejhangon a rádióban, hogy márpedig az ő gyerekeit ne nevelhessék mindenféle nemi identitásra az iskolában (nem így fogalmazott, a lényeg volt ez), azért kellett a homofóbtörvény, hogy megvédje őket. Értjük. Tehát ez az ország már nem is csak az uborkafára felkapaszkodott senkikről szól, hanem az ő gyerekeikről. Ha uborkafásék úgy döntenek, akkor az én gyerekemnek tanulnia kell a vallásról, neki elmondják az iskolában, hogy tisztelnie kell a hitet, esetleg misére is járnia kell, de Szijjártó gyerekének nevelésébe és életébe ne ugasson már bele senki! Sőt, a lélegeztetőgépekkel és oltásokkal a mi bőrünkre csencselő, a világot a mi pénzünkből körberepkedő, a pedagógus feleségéből sikeres vállalkozót faragó Szijjártó nem rest lehajolni az apróért sem, kiköveteli/elvárja/elfogadja a gyerekeinek ezt a lehetőséget is, ami egészen biztosan sok-sok fiatal sportoló álma. Ha sorsolják a résztvevőket vagy ha felajánlották, és nem kellett apucinak odaszólnia, minimálisan civilizált politikus megköszöni és nem fogadja el. Mert visszatetsző lenne, ha pont az ő gyereke. Szarrágóék pedig elfogadják, el is várják, mert a méregdrága öltöny sem tud változtatni a kisemberi taplóságon.

Az előző diktatúrában az volt, hogy elzavarták a gazdálkodókat, cégvezetőket, generációk óta valamihez értő embereket. Jöttek helyettük a műbőrkalapos igazgatók, az írni-olvasni alig tudó egykori IFA sofőrök és kőművesek, mert ők jó elvtársak voltak. Most pontosan ugyanez van, és legfeljebb annyi változott, hogy kifinomultabb kicsit az ízlés, nem műbőrkalap van, hanem milliós öltöny, nem egy kicsit nagyobb ház van, mint a többségnek, hanem úszómedencés luxusvilla, helikopter, magángép, az átlaghoz képest hússzoros fizetés, de megamaradt a makkoscipős-műbőrkalapos lelkiség a maga félműveletlen szarrágásával, a mindent felmarkolni akaró, nyomuló habzsolási kényszerével.

Jó és hűvös reggelt, kellemes ébredezést mindenkinek! Mi hamarosan jövünk az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!