Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Itt mindig is elhazudták a valóságot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hol is kezdjem, hogy ne legyen túl hosszú, de minden korosztályhoz tudjak szólni? Vágjak rögtön a közepébe, mint Lucas tette a Star Wars világával annak idején, vagy kezdjem az elején? De minek is az elején, hol is van az eleje?

Csupán százegynéhány évet haladjunk vissza az időben, és máris 1905-ben vagyunk. Einstein relativitáselmélete bolygatta meg épp a világot. Ami talán a legnagyobb igazsága napjaink Magyarországának. Persze sokfelé nagy igazság ez még a világban, de ezt a szálat nem most folytatnám.

Ezzel szemben a hazai viszonyokra koncentrálva: sajnos azt nem hagyhatom ki a történetből, hogy szégyenszemre egy emberöltővel a hátam mögött tanulom meg Magyarország történelmének elhazudott, valósághajlított részeit. Egyre szilárdabb a meggyőződésem: itt mindig is elhazudták a valóságot. Minden rezsim, minden kormány alatt. Valójában mindig is orwelli világ volt Magyarországon. Tulajdonképpen a feudalizmusból lett szocializmust fordították neo-feudalizmusba. Demokrácia viszont sosem létezett ezen a 93 ezer négyzetkilométernyi földdarabon. Ami volt, az legfeljebb csak hasonlított a demokráciára.

Ezt otthon élve, a „hanyatló nyugat” demokráciájának összehasonlítási alapjával nem rendelkezve, sokak számára lehetetlenség felfogni. Sok éve demokráciában élve azonban tudom, mit beszélek. Azért is mondom. Több felháborító rádöbbenés után döntöttem úgy, hogy ha már van olyan szerencsénk, hogy nem kell könyvtárakat, netán a világ különböző pontjait felkeresni ahhoz, hogy fontos információkhoz, képi és hanganyagokhoz hozzá tudjunk férni, mint ahogy néhány évtizeddel korábban kellett volna, akkor gyerünk, nézzük meg!

Mi volt azelőtt a világ előtt, amire már visszaemlékszem?

Mi mindenről szóltak a mindennapok a felnőttek szemével, amikor még gyerekként semmit, vagy legalábbis nagyon keveset észleltem és értettem a körülöttem lévő világból?

Te milyen világba születtél?

Hány éves korodból vannak az első emlékeid?

Mi számított természetesnek? A mindennapok egyszerű valóságára gondolok. Tablet, internet (világháló), mobiltelefon, vagy még csak fekete-fehér, netán színes tv?

Zene-, vagy filmletöltés, YouTube, Facebook és egyéb csatornák? Vagy időben kellett bekapcsolni a tv-t, hogy bemelegedjen, mire kezdődik a várt adások valamelyike?

Akkoriban ha lemaradtál valamiről, egyszerűen nem láttad. Később a videomagnók megjelenése kicsit javított a helyzeten, s habár az elmúlt 5-10 évben szavazókorúvá érett fiatalabbak nem nagyon rögzítettek videomagnóval kép- és hanganyagot, de azért hallottak felőle talán.

Idővel már más dolgok számítanak természetesnek. Az evolúció folyamatának tettenérése mindannyiunk előtt hatalmas lehetőség. Épp ennek az evolúciós folyamatnak is nevezhető fejlődésnek a technika világát különösen érintő része az, amely néhány évtizede még csak a képzelet szüleménye volt, esetleg a jövőkutatók feltételezéseiben szerepelt, ezzel szemben ma már a mindennapok része.

A Holdra szállásnál is az adott kor csúcstechnikáját használták, az más kérdés, hogy azóta egy okostelefon az akkori Apollo-11 űrjárműből több százezret – frissebb írás szerint 120 milliót – tudna irányítani egyazon időben. Ezzel lénygében visszajutottunk a relativitáselmélethez is, és megannyi, korábban is említett alaptörvényéhez a minket körülvevő világnak. Minden téma relativizálása odahaza a határon belül élők átverését szolgálja. Ugyanakkor a rezsim nagy bánatára manapság már nem késve, hanem azon frissiben értesül a zunijó az összes fontos beszédről, szamizdatról és toporzékolásokról, így jóval nagyobb a visszhangja a rezsim aljas megnyilvánulásainak. Már csak a nép hangja kellene, hogy hangosabb legyen mindennél. A hangerőt ebben az esetben nem decibelben mérjük. A tömeg létszáma jelentené az igazi hangerő.

Tegyünk hát egy újabb próbát, és nézzünk bele a tükörbe! Ismerjünk meg valamit a múltunkból, és ismerjük meg magunkat még jobban! Vetkőzzük le az orwelli világ szocializációja révén belénk rögzült tévhiteket, hogy tisztában lássuk a valóságot! Öltsük össze azokat az emberöltőket! Ahogyan a láncszemek kapcsolódnak egymáshoz. Tanulságos szemléltetésként egy régóta ismert jelenséget feldolgozó filmecskét – Szórakoztató jelenetek az 1964-es nyárból – ajánlok a bájos olvasó figyelmébe. KÖTELEZŐ! Elöljáróban csupán annyit, hogy miután 1964-ben még jómagam is csupán kéjes gondolat voltam, így sem élő adásban, sem semmilyen más formában nem láttam anno, és nem is volt tudomásom a film létezéséről.

Néhány hónappal ezelőtt botlottam bele, és akkor láttam először. Kevesebb mint hétezer megtekintés nem sok, de azért azt sejteti, hogy nem csak egy ötvenes éveiben lévő érezheti magát újszülöttnek, látva és hallva ezt a tízperces időutazást Közjószágisztán történelmében. És persze, ha ezt akkor filmre vitték, bizony nem azon a nyáron találkoztak a jelenséggel, ezt leszögezhetjük! Szigorúan az utolsó (7.) jelenetről  van szó. Önszorgalomból, a szimbolikus piros pontért akár az egészet is meg lehet nézni majd, de ne most tegyétek!

Egyebet nem tudok mondani – mondaná Szalacsi Sándor. Dehogynem tudnék. De nem akarok. Azt szeretném, hogy ti is úgy meredjetek a képernyőre, mint ahogyan én tettem.

Nem akarom elrontani azok játékát sem, akik többet olvasnak a sorok között, mint az átlag. Nem vagyunk egyformák, és mégis mind egyformák vagyunk. Különbözően egyformák és egyformán különbözőek.

Megbeszéljük? Beszéljük meg.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.