NEHAZUGGY

Valójában itt soha nem volt mire építeni a korrupció elleni harcot

megmondológus | 2021. Június 27, Vasárnap | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amíg nincs rend a szavainkban, addig a gondolatainkban sincs.

Ritkán fordul elő, hogy egyetértek az önmagát az utolsó (mohikán/dakota) szabadságharcosként aposztrofáló hazaárulóval, ez a ritka kivételek egyike. Ez a múlt hét végi, a 30 éves szabadságot és a szovjetek kiűzését ünneplő miniszterelnöki stand-up kezdő mondata, és ez a gondolat bizony mindannyiunkra igaz. Itt kezdődik a rendrakás, ha valóban akarunk valami mást. A fejekben kell kezdeni. Ha ugyanúgy tekintünk a világra, mint eddig, ha mi nem fejlődünk, csak a világ szalad el mellettünk, akkor mitől is változna bármi a javunkra?

Amikor legutóbb szóltam itt, egy dokumentumfilm megnézését is ajánlottam. Mint utóbb kiderült, helytelenül fogalmaztam.

Akik eddig nem hittek a pusztába kiáltott szavaknak semmilyen forrásból, semmilyen formában, azok csak nézzék végig a filmet. Ha bármi hasonlóságot vélnek felfedezni a velünk élő közelmúlt és a korábbi rezsim korábbi tettei között, az nem a véletlen műve lesz. Annyian elmondták már, hogy ezek…, ezért sem fejezem be a mondatot, meg annyi mondanivalóm lenne, de ne én hozzam meg más helyett a döntést, hogy mit gondol ezen ismeretek birtokában.

De miért is volt helytelen a megfogalmazás? Mert csupán feltételes módban ajánlottam, és nem is azoknak, akik nem látták még. De a válasz egyértelműnek tűnik. Ugyanebben a témában, már máshol ezt leírtam, ezért teszem idézőjelek közé:

Itt csak az erős többes szám lehet a megoldás. De az is csak a faltörő kos lehet, ahogy Juhi is vázolta! Ha az IGAZSÁGOSZTÓK!!! mögött nincsenek az elégedetlen tömegek, az igavonóhámot eldobáló Közjószágok…, akkor szart sem ér az egész! Mert akkor jönni fog egy másik zsarnok banda, akikkel szemben megint csak valami turulszaros Messiásra fognak várni a … Közjószágok. És amíg a Közjószágok várakoznak, addig a valósághajlítók dolgoznak!

Nem tudom, hányan szántatok rá kevesebb mint 2 órát, hogy megnézzétek a filmet. Nem tudom, mennyien látták 2 hét alatt, de most belecsaphatunk az akkor beígért lecsóba. Kezdhetjük? Jöhet a gőzhenger? Ha igen, akkor most a korábban említett tükör egy darabját osztanám meg veletek. Mert olyan hatalmas ez a tükör, hogy valójában nem is egy darabból áll. Sok-sok tükördarab, és mindegyik minket tükröz vissza. Nem is lehet az egészet felfogni pillanatok alatt, de a percek is könnyedén órákká válnak az emésztése közben.

Hogy mit is kell megemészteni? Hát amit a tükördarabkákban látunk és hallunk. Mert ahogy Hofi is mondta a Krumplivirágos utolsó percében:

Kínomban mán nem tudtam micsinálni, elkezdtem röhögni. Mondom: nem érdekes. Röhögjünk.

Van aki nem ismeri az érzést, amit a Mester leír ebben a pár mondatban? Pedig sokszor már csak röhögni tudunk kínunkban. A nevetés az egyik legjobb stresszoldó. Ami segít leengedni a gőzt. De vajon mi mindenen nevettünk? Vagy csak úgy tettünk, mintha nevetnénk? Mi más is lehetne a leghitelesebb, leghatékonyabb segítsége az ismeretekre vágyónak, mint a kabaré világa? Hiszen jól tudjuk. A magyaros mentalitás része, hogy sokszor elég ha kimondják helyettünk. Elég, ha cinkosan összekacsintunk, vagy ha együtt nevetünk azon, amin sírni kellene. Csak cselekedni ne kelljen! Arra ott vannak mások.

Mert a kabaré mindig is foglalkozik a közélet dolgaival, hiszen épp azon próbál fogást találni. Azért, hogy nevessünk. Akár a saját nyomorunkon is. Ami szintén fontos, hogy a közönség reakciója is része, alkotóeleme a teljes képnek. Sokszor letaglózóan kiábrándító. Hát még ha napjaink légköréhez és viszonyaihoz hasonlítjuk! Talán kevésbé lesz kérdéses, hogy hogyan is juthattunk idáig, de ha velem tartotok ezen a virtuális időutazáson, meglátjátok ti is, hogy valójában itt soha nem volt mire építeni a korrupció elleni harcot.

Most annyit kérnék – hogy teljes legyen az olvasónak szánt üzenet -, hallgassátok meg a lent belinkelt hanganyagot, tudván, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. Hátha még nem tiltott a humor. Erről van szó: „A Vigadó építésének története az újságcikkek tükrében.”

Vitéz József kőműves abszurd köszöntője után Mikes György és Somogyi Pál „szelleműzéssel” próbálják elűzni a rontást a Vigadóról, 9’45”-nél pedig a szóvivő – Bodrogi Gyula – kezdi a téma lényegi felvezetését. A 12. perc környékén aztán kezd besűrűsödni a történet: „Az építkezés alatt, a szocializmus zavartalanul folyik!” – tudjuk meg, mielőtt behívná „a mi kis közvélemény kutatónkat, Kaposi Miklóst.”

Mit tart a közvélemény a tulajdonjogokról? – teszi fel a kérdést többféle formában. Hallgassátok meg az utca emberét, több mint 40 évvel korábbról és Bodrogi összegzését a következő jelenet kezdetéig, amelyben Márkus László mesél egy korszerűsített mesét.

Vajon a mesét hallva, van akinek nem villannak be a napjaink kormányzati fényűzésének hírei? A jelenetben az akkori vezetők is említve vannak, köztük egy mai gengszter faterja is, és a végszó sem akkor hangzott el utoljára: „Ébredjetek fel, gyerekek!”

Ezután Bodrogi következik megint. De nem spoilerezek, egyszerűen, KIHAGYHATATLAN! A műsor legdurvább blokkja következik. Alig több mint félóra után, ha még mindig nem fordult ki a belünk mimagyarok megismerésétől, akkor a Tisztességtelen Hasznokat Elvonó Hivatal – Agárdy Gábor és Kállai Ferenc tolmácsolásában – szintén remekül mutat rá az akkori rezsimre és az emberek mentalitására is.

A fennmaradó 28 perc sem érdektelen, de ha eddig nem dobtál néhány hátast, a tükörben szembesüléstől, akkor a többi már lényegtelen.

Amikor ez elhangzott, akkor én alig voltam 10 éves. Csak pár hónappal fiatalabb, mint a fegyveres erők csehszlovákiai bevonulása. Bevonultak – köztük mimagyarok is -, hogy leverjék a forradalmat, és visszarántsák a szabadságukért küzdőket a szocializmusnak nevezett diktatúrába.

Nem akarom, hogy azt gondold, amit én. Annyit szeretnék, hogy gondolkodj! Beszéljünk róla. Beszéljetek róla! Folyt. köv! (Már betárazva a következő rész, úgyhogy szerintem ne üljetek rajta sokáig.) Jó szórakozást, és főleg megdöbbentő szembesüléseket kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!