NEHAZUGGY

Nem jelent különösebb vigaszt, hogy az ország soha nem volt és nem is lesz azonos a kormányával

Hűvös jóreggelt kívánok mindenkinek, amíg egy újabb hőségrekord agyon nem veri a napot! 6 óra előtt percekkel például még viszonylag hűvös volt, és a NER-csodáin edződött ember már majdnem hajlamos arra, hogy 22 fokban embernek érezze magát. Azt nem tudom megmondani, hogy mikor lesz megint tavasz, de 34-36-38 fok már pont annyi, amennyinél én már senkinek nem hiszem el, hogy egyáltalán lesz még valaha is. Az is igaz, hogy nem ez az egyedüli dolog, amivel  kapcsolatban ilyen érzéseim vannak. Az utóbbi tizenegy évre visszavezethető tegnapi sűrű és kocsonyás nap történéseit sem sikerült még összerakni és feldolgozni, pedig már befejezett múlt időről van szó.

Kezdjük onnan, hogy az ebben illetékes, színtelen, szagtalan, elvtelen közjogi méltatlanság és mechanikus aláíróberendezés szimbolikusan pont tegnap jött rá arra, hogy semmi probléma nincs az elvtársai által összegányolt homofóbtörvénnyel, úgyhogy ha már papíron ő az államelnök, akkor alá is írta. Azt a rosszízű, cinikus magyarázatot hozzáfűzve, amit tollbamondtak neki a Karmelitából, és amivel nem mellesleg az állampárt egyéb beszélő fejei is érvelnek: mivel a felnőttekkel szemben semmilyen tiltó rendelkezést nem tartalmaz a törvény, kizárólag azt tiltja, hogy az iskolákban szexuális felvilágosítás körében szó lehessen a melegekről/transzneműekről (mert ha nem beszélünk róluk, Szijjártó csemetéi sem fognak bebuzulni), ezért a törvény nem is lehet diszkriminatív, pont. Íme a Fidesz egyik beszélő fejének mosakodása az Európai Parlamentben:

Azt álllítja Győri Enikő asszonyság, hogy a magyar törvény az Európai Unió Alapjogi Chartája 14. cikkének harmadik bekezdésén nyugszik. Arról lamentál, hogy a Charta e rendelkezése értelmében a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak, tiszteletben kell tartani. A rosszemlékű Hoffmann Rózsa óta mást nem csinálnak, mint tiszteletben tartás helyett megerőszakolják a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak, rájuk kényszerítik a Fidesz ideológiáját tükröző vallási-erkölcsi nevelést, de rezzenéstelen pofával érvelnek éppen a tiszteletben tartás fontosságával a homofób ámokfutásuk védelmében. Tényleg nincs alja a gödörnek, ahova ezek lerángatták az országot.

Visszatérve. Bármennyire is kiszámítható volt, hogy az Áder nevű kesztyűbáb nem fog ebben a kérdésben sem a betöltött pozíciójához méltó módon viselkedni – már annyiszor bebizonyította, hogy ő erre alkalmatlan, ő nem azért ül ott, ahol ül, hogy megtestesítse a nemzet egységét -, az biztos, hogy ha a NER zsigeri gonoszságának van definíciója, akkor az ez. Nagyon sok fontos írás született az elmúlt időszakban erről az antropológiai aljasságot megtestesítő gánymunkáról, most az ügy súlyát megértetni, megvilágítani hivatott összes elemzés közül a szerintem messze legfontosabból idéznék egy pár sort, egyúttal javasolnám mindenkinek, hogy olvassa el. Egyetlen foszlány politika nincs benne, Győri Enikő, Áder János és az egész ostoba, gonosz udvartartás is megerőltethetné magát az olvasással. Sőt, az Európai Bizottság elnökének óvodás, primitív stílusban visszaugató (nem én vagyok a szégyenletes, te vagy a szégyenletes) gazdájuk is megfogadhatná a jótanácsot. Itt Győri asszonyságnak kellene olvasnia, mielőtt szólásra emelkedik.

Az azonos neműek együttélése vagy egyáltalán az LMBTQ-emberek szégyenkezéstől és öngyűlölettől mentes puszta létezése lehet, hogy néhányakat zavar és kellemetlenül érint, de az e miatti esetleges megbotránkozás hatásában messze nem ér fel a gyermekeket abuzálók okozta károkkal. A kettő nem említhető egy lapon, végképp nem egy törvényben. Az összemosásnál még az is emberségesebb lett volna, ha egy külön törvényben tiltják meg a 18 éven aluliak LMBTQ-vonatkozású edukációját. A pedofilokkal való társítás övön aluli aljasság.

Ha csak ezt az egyetlen érvet vesszük figyelembe, ha csak ennyit tudunk erre a bűzlő jogszabályról, ha csak azt tartjuk szem előtt, hogy a pedofília ocsmány relativizálása hogyan köpi szembe az áldozatokat, akiknek éppen a védelmére hivatkoznak feldúltan, akkor is a leghatározottabban kijelenthetjük: ennek a törvénynek soha nem lett volna szabad megszületnie. Valahol tényleg szimbolikus ez az egész, miközben persze egyáltalán nem az: a megfelelő ismeretek tiltása az iskolákban sokak számára komoly, húsba vágó tragédiákat sejtet.

Jóval több, mint szimbolikus, hogy 2021-ben, miközben egy ilyen gonosz törvény megszületik és aláírja az államelnöki széket bitorló alak, a főnöke az olasz neofasisztákhoz dörgölőzik (több mint szimbolikusan Novák Katalin és az említett Győri Enikő társaságában) és arról ábrándoznak összeborulva, hogy ők majd újraegyesítik az európai jobboldalt, mert nekik kell képviselniük sok millió európai polgár érdekeit, akik hitet tesznek a hagyományos családmodell, az erős nemzeteken alapuló erős Európa, valamint közös kulturális és vallási gyökereink mellett. A saját rozzant paródiája paródiájává vált ez a hanyatló szellemű, saját bevallása szerint skizofrén hajlammal is megvert felcsúti figura. Aki addig (kultúr)harcolt, addig tolta a szélsőjobbos hülyekampányt, ameddig oda jutott, hogy míg kedden még Münchenbe készült, szerda délelőttre már inkább lemondta a meccsnézést, amely csak és kizárólag miatta politizálódott át annyira, hogy kármentésileg kénytelen volt gyáván megfutamodni. Igen, az ő nagyon kisemberi kaliberével fordítottan arányos egója nem viselte volna el, hogy esetleg kifütyülik. Az ember, aki a BL-döntőt is a VIP-páholyból nézi, de aki még egy random magyar csapat random selejtezőmérkőzésére is magángéppel repül, inkább kihagyta a magyar csapat Eb-nyolcaddöntőért játszott mérkőzését (szép volt, fiúk!), azt sugallva, hogy az olasz neofasisztákkal elkölthető vacsora mégiscsak fontosabb. Miután tizenegy éve egy egész ország bőrét teszi fel minden áldott nap az eszelős futballmániájára.

Akkor tisztázzuk röviden, zárójelben: sem Orbán, sem Giorgia Meloni nem jobboldaliak. Ők legfeljebb Európa szélsőjobboldalát tudják majd egyesíteni a hozzájuk hasonlókkal kiegészülve, már amennyiben sikerül eldönteni, hogy ki legyen a kakas a nácoid-fasisztoid szemétdombon. Másrészt van annak egy diszkrét bája, hogy sok millió polgár érdekeit akarják képviselni (vajon mi akadályozza meg őket ebben pillanatnyilag?), miközben még egy hét sem telt el azóta, hogy Orbán Viktor az Európai Parlament felszámolására, azaz rengeteg sok millió európai polgár demokratikusan kifejezett akaratának semmibevételére tett javaslatot. Tehát ha jól értettem, akkor Orbánnak nem tetszik, hogy miként szavaztak az európai polgárok, ezért szerinte fel kell oszlatni az Európai Parlamentet, és majd ő, a szélsőségesen elborult pajtásaival a saját alternatív elképzeléseik szerint képviselik majd sok millió európai polgár érdekeit. Engem még az elmúlt tizenegy évben gyökerező tegnapi sűrű, szégyennel teljes, kocsonyás naphoz képest is hullámokban lever a víz, ha belegondolok: mi lenne, ha ez az önmagát naponta alulmúló alak és bandája és hasonszőrű haverjaik nem egy alulról tízmilliós országon, hanem egy egész kontinenesen uralkodhatna.

Nem gondolok bele, inkább összefoglalási célzattal megállapítom, hogy a megszokottnál is súlyosabb szégyenérzet kerülgetett tegnap egész nap, és nem azért mert bármi közöm lenne az országot irányítő és lejárató nertársakhoz, vagy ahhoz, amit művelnek, és azt sem gondolom, hogy a szivárványba borult közösségi oldalaikon nekem üzente Európa felvilágosultabb fele azt, hogy pár retkes szavazatért cserébe visszahozni a középkor rothadásszagát a 21. századba, mindent alulmúl. Nem jelent különösebb vigaszt, hogy az ország soha nem volt és nem is lesz azonos a kormányával (akkor sem, ha alaptörvénybe fércelik netán), de ettől még szégyen, hogy tényleg sikerült összehozniuk egy kvázi diplomáciai konfliktust egy futballmérkőzésből, és ebben részt vett a hisztériaügyi külügyminiszter, aki még tegnap este is rendkívüli bejelentés kíséretében keltette a hangulatot, majd provokációt kiabálva vernyogott a párttévében. Érdemes belenézni ebbe is, több mint ijesztő:

És fel se fogja, hogy szénné égeti magát. A csávó, aki naponta oktatja Európát abból, hogyan nem szabad beleugatni mások belügyeibe, a bajor tartományi hatóságok döntéseit kommentálja, negatív értelemben példátlan gesztusokat emleget, mert mi az, hogy tűzvédelmi okokból nem lehet impregnált molinókat bevinni, mi az, hogy a magyar konzulok nem lehetnek jelen az Allianz Arénánál. Döbbenetes ez az ember. Is. Vagyishogy Orbán Viktor beszól a németeknek, hogy nem az állam kompetenciája eldönteni, hogy egy stadion hogy legyen kivilágítva, de feltétlenül a magyar állam és külön Szijjártó Péter kompetenciája, hogy abba beleugasson, egy német stadionba mit lehet bevinni, mit nem lehet bevinni? Különben tudja valaki, hogy a világon mindenhol ügyeleti alapon működő konzuli segítségnyújtásra való tekintettel, mi a fenéről beszélt ez a minden teremfutballisták gyöngye? Miért kellene minden szurkoló mellé konzul? Milyen provokáció? Ja, semmi, csak a szokásos. Kettős mérce, báncsák mimagyarokat, nem értik, amit olvasnak, a világ összeesküdött ellenünk. Se a nyugati politikusok, se a nyugati adófizető polgárok nem értik, hogy nekünk ez az életformánk: permanens háború békeidőben az emberség, a tolerancia és ellenségnek kinevezett, kitalált ellenségek ellen.

Egyvalamiben viszont legalább igaza volt a folyamatosan prüszkölő Szijjártó főnökének: Magyarország egy nyitott, toleráns EU közepén foglal helyet. Valóban. Kár, hogy a túszul ejtői és zsarnokai teljes mellszélességgel kilógnak belőle. Már a szivárványtól is összeszarják magukat. Akkor legyen szivárvány.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább